Némán feküdtünk egymással szemben a nappaliban lévő kanapén. Jungkook az arcomat fürkészte, én pedig arra próbáltam rájönni, hogy vajon mi járhat a fejében. Lassan nyolc óra lesz, ő viszont még mindig itt van. Holnap biztosan korán kel, szóval lassan indulnia kellene. Talán nem akar egyedül hagyni. Vagy csak szimplán lusta megindulni, amit megértek egy ilyen hosszú nap után. Úgy döntöttem, hogy megtöröm a csendet és megköszönöm neki még egyszer, amiért segített a takarításban.

- Köszönöm, hogy segítettél. Nélküled még most is szenvednék.

- Nincs mit – mondta mosolyogva. – Egyedül egyébként is unalmas takarítani. Plusz be akartam bizonyítani, hogy azért tudok, ha akarok.

- Ki akarna takarító személyzet helyett dolgozni? Senki. – válaszoltam meg a saját kérdésemet.

- Öt éve nem volt a kezemben vízkőoldó, szóval örülök, hogy nem csináltam valami hülyeséget.

Tényleg vicces volt nézni, ahogy a vécé takarításával bajlódik, de csak sikerült megoldania Jungkookosan a problémát. Más módszert használt, mint én szoktam, de végül is kitakarította, amit kellett. Az már lényegtelen, hogy ezerrel pazarolta a takarításhoz szükséges szereket.

- Nem kellene lassan indulnod?

- Nincs kedvem – sóhajtott fel. – Nem akarlak egyedül hagyni.

- Akkor itt alszol? – kérdeztem tőle viccből, viszont reakcióját látva, ő teljesen komolyan gondolta a felvetést. – Itt szeretnél aludni?

- Igen – bólintott habozás nélkül. – Vagy te nem szeretnéd?

- De, szeretném – mosolyodtam el. – Csak nem gondoltam volna, hogy itt akarsz aludni.

- Miért ne akarnék?

- Hát... csak nézz körbe. Azért van egy kis különbség a mi kis lakásunk és a te nagy villád között.

- Nem igazán izgat – vonta meg a vállait. – Egyébként is miattad aludnék itt, nem a lakás ára vagy a bútorok minősége miatt.

- Rendben, akkor aludj itt.

- Ahogy a konyhát takarítottam nem sok ehető dolgot találtam. Rendeljünk valamit? – kérdezte, mire bólintottam egyet, mert igazából elég éhes voltam már. Utoljára délben ettem Diával tteokbokkit.

A változatosság kedvéért most pizzát rendeltünk vacsorára. Amíg vártuk, hogy kiszállítsák a gombás, tojásos és a wasabis pizzát, addig Jungkook gyorsan letusolt. Én úgy döntöttem, hogy majd csak kajálás után vonulok el a fürdőbe, ugyanis túlságosan éhes voltam ahhoz, hogy bármi értelmeset csináljak az egyhelyben ülésen és a magam elé bámuláson kívül. Miután majdnem egy óra várakozás után megérkezett a vacsoránk, letelepedtünk a konyhában lévő asztalhoz és ott ettük tele magunkat. Ezután muszáj volt egy kis csendespihenőt tartanunk, mert majdnem pukkanásig tömtük magunkat. A nappaliban lévő ágyon terültünk el és valami random műsort néztünk a tévében, mert még a tévékapcsolót is lusta voltam megkeresni. Ekkor bántam csak meg, hogy nem mentem el korábban tusolni, mert most nem sok esélyét láttam annak, hogy valaha kikelek az ágyból. Még a munkaruhámban voltam, sem az ingemet, sem a nadrágomat nem cseréltem át, miután hazaértem. Úgyis itthon leszek pár napig, szóval ki akarom mosni mindkettőt. Mivel mindkettő ruhadarab kényelmes, ezért nem láttam értelmét új pólót és nadrágot összekoszolni a takarítás közben.

- Volt már komoly kapcsolatod? – kérdezte Jungkook felém pillantva, mikor éppen reklám volt a tévében.

- Nem – ráztam meg a fejemet. – Kavarni kavartam már srácokkal, de egyikkel sem volt komoly. Most megkérdezném, hogy és neked, de tudom a választ.

- Téged csak a férfiak érdekelnek? – tette fel a következő kérdését, mire bólintottam egy aprót. – Én hosszú ideig azzal győzködtem magamat, hogy csak is a lányok tetszenek. Viszont egy ideje rájöttem, hogy felesleges heterónak mondanom magamat, ha valójában a férfiakhoz sokkal jobban vonzódom, mint az ellenkező nemhez. Nem mondom magam melegnek, mert nem csak a saját nememhez vonzódom, de biszexnek sem érzem magam igazán. Valahol a kettő között lehetek, ha létezik ilyen egyáltalán.

- Engem sosem érdekeltek a lányok – mondtam őszintén. – Általános iskolában csak fiú osztálytársaim voltak, szóval felső tagozatban hamar rájöttem, hogy mi a helyzet. Eleinte tagadtam, mindent megtettem, hogy lányok tetszenek, de végül feladtam a görcsös próbálkozást és elfogadtam a tényt.

- Anyud tudja?

- Nem és egyelőre nem is tervezem elmondani neki. Van elég problémája. A te szüleid tudják? – kérdeztem, mire bólintott egyet. – És hogyan kezelték?

- Először nyilván nem örültek, amiért egy fiút és nem egy lányt vittem haza, ahogyan az normális lenne. De szerencsére nyitottak voltak, leültünk és megpróbáltam elmagyarázni nekik az érzéseimet. Azt akartam, hogyha nem is örülnek annak, hogy a saját nememhez vonzódom, akkor legalább fogadják el a döntésemet. Szerencsére nem volt balhé, pár napig ugyan nem beszéltek velem, de utána elmondták, hogy ez lényegében semmin sem változtat. Ugyanúgy a fiuk maradok, ugyanúgy szeretnek és mindenben támogatnak, ahogy azt azelőtt is tették. Szerencsés vagyok, amiért ilyen szüleim vannak.

- Az biztos, hogy nagyon szerencsés vagy – eresztettem el egy szomorú mosolyt. – Anya nem kezelné ennyire jól, ebben biztos vagyok. Ezért sem mondtam neki egyszer sem eddig, hogy valójában meleg vagyok.

- Mindennek eljön majd az ideje – mondta. – Nem kényszerít senki arra, hogy elmondd neki.

- De úgy érzem, hogy így meg hazudok neki. Sokszor kérdezi, hogy mi van a lányokkal, én meg mindig kínosan mosolygok, mert igazából semmi. Nem is volt soha közöm lányokhoz és nem is lesz.

- Nem hazudsz, csak okosabb döntés, ha eltitkolod előle – húzott közelebb magához a férfi. Átkarolt, majd nyomott egy puszit a fejem tetejére. Nem tudom, hogy mégis hogyan kanyarodtunk ilyen komoly témák felé, de jól esett őszintén beszélni az érzéseimről. Ezt a témát Injoonékkal sem boncolgattam sokat, mert hiába nagyon jó barátaim, teljes mértékben nem tudták volna megérteni a helyzetemet. Jungkook viszont más, mert vele valamilyen szinten egy cipőben járunk.

- Majd csak lesz valahogyan – sóhajtottam fel. – Eddig egyébként sem volt sok emberhez közöm.

- Mikor volt az első csókod? – kérdezte, mire közöltem vele, hogy nyolcadikban. Az osztálykiránduláson sötétben bújócskáztunk és az egyik gyerekkel egy faház mögé bújtunk el. Aztán csak úgy megtörtént, mai napig nem értem, hogy miért. Sosem beszéltük meg, sosem hoztuk fel utána, úgy tettünk, mintha meg sem történt volna. Nekem mégis ez volt az a momentum, amikor megbizonyosodtam arról, hogy csakis a fiúk érdekelnek. Jobban élveztem azt a rövid csókot, mint bármit, ami a tizennégy életévem alatt megtörtént.

- És neked?

- Nem nagy történet. Azt hiszem tizenhat lehettem és poénból lekaptam az egyik akkori haverom húgát. Mindketten részegek voltunk, szóval nem nagyon emlékszem már rá.

- És fiúval hogyan csókolóztál először? – kíváncsiskodtam, ugyanis úgy voltam vele, hogyha már ilyesmikről beszélgetünk, akkor bátran kérdezek.

- Felelsz vagy mersznek köszönhetően – mondta. – Választanom kellett a mellettem ülők közül. A jobbomon egy olyan csaj ült, akit akkor egyenesen rühelltem, szóval inkább a balomon ülő fiú évfolyamtársamat választottam. Aztán rájöttem, hogy nem is volt olyan kiábrándító és undorító, mint amilyenre számítottam. Később összefutottam ezzel a sráccal a mosdóban és ismét smároltunk. Azután pedig elkezdődött egy olyan korszakom, amikor csak srácokhoz közeledtem. Utána próbáltam lányokkal győzködni magam, de végül beláttam, hogy a saját nemem jobban felizgat.

- Úgy érzem, hogy van egy pár jó bulizós történeted – nevettem el magamat, mire a fekete hajú közölte velem, hogy rengeteg van. Szinte minden buliban történt vele valami izgalmas, de csak a legemlékezetesebbek maradtak meg neki. – Szerinted én jól csókolok? – váltottam hirtelen témát, ugyanis ez a kérdés sem hagyott nyugodni az első csókunk óta.

- Eléggé jól – válaszolta nevetve. – Gyors téma váltás, mit ne mondjak.

- Csak kíváncsi voltam – vontam meg a vállaimat. – Szerintem hozzád képest béna vagyok.

- Szóval szerinted én jól csókolok?

- Határozottan jól – vágtam rá szinte azonnal. – Én sosem tanultam meg vagy ilyesmi. Csak próbálom tartani a tempót a másikkal, aztán reménykedek, hogy nem vagyok kiábrándító és béna.

- Nem vagy borzasztó – mondta mosolyogva. – Jól csókolsz, ne aggódj. De megtaníthatlak, ha szeretnéd – húzogatta szemöldökeit, mire gyerekes zavaromban inkább összehúztam magamat és elnéztem róla.

- Nem kell, köszi – motyogtam vöröslő fejjel.

- Még mindig édes vagy, amikor így elpirulsz a semmin – nevetett ki, majd nyomott egy puszit az arcom jobb oldalára, miközben magához szorosan ölelt.

- Nem tehetek róla, hogy elpirulok, amikor ilyeneket mondasz nekem.

- Milyeneket?

- Ilyeneket, amit az előbb is mondtál – hárítottam szándékosan a kérdést, mert nem akartam konkrét választ adni neki.

- Hogy megtaníthatlak csókolózni?

- Mondjuk.

- Én komolyan gondoltam, nem csak zavarba hozni akartalak – kacsintott egyet, majd államnál fogva maga felé fordította a fejemet.

Nyomott egy puszit a számra, mire behunytam a szemeimet és igyekeztem csak belül meghalni, kívülről nyugodtnak látszódni. Apró puszikkal lepte el az arcom különböző pontjait, míg végül újra az ajkaimnál kötött ki. Közelebb húzott magához és csak azután csókolt meg. Nyelvét szinte azonnal használatba vette, én pedig természetesen visszacsókoltam. Sikerült másodpercek alatt a fellegekbe repítenie, pedig csókolózáson kívül mást nem is csináltunk. Ismét fogai közé vette az alsó ajkamat mielőtt még elhajolt volna tőlem, és egy gyengéd harapás után meg is szívta azt. Mosolyogva dőltem a kanapé háttámlájának, miközben folyamatosan a főnököm reakcióját lestem. Közölte velem, hogy tulajdonképpen szerinte jól csókolok, de ha nagyon szeretném, akkor még gyakorolhatunk. Mellkasom szaporán emelkedett és süllyedt, miközben a mellettem fekvő ajkait bámultam. Legszívesebben már most visszahajoltam volna hozzá, hogy újra megcsókolhassam. Jungkook szemeimben mintha felcsillant volna valami, ugyanis a következő pillanatban közelebb csúszott hozzám, majd miután nyomott egy gyors csókot a számra, kigombolta ingem legfelső gombját. Nyeltem egy nagyot, miközben szemkontaktust tartottam a férfivel.

- Imádom, hogy csupán egy csók ilyen reakciót vált ki belőled – jegyezte meg, miközben szépen-lassan elkezdte kigombolni az ingemet. – Mi lenne veled, ha esetleg más is történne közöttünk?

Valószínűleg meghalnék. Már akkor görcsölni kezd a gyomrom, ha megcsókol. Abba még egyelőre bele sem mertem gondolni, hogy mi lenne, ha mondjuk tovább haladnánk. Beharaptam alsó ajkamat, amikor Jungkook teljesen kigombolta az ingemet és óvatosan végighúzta mutató és középső ujját a hasamon. Apró köröket és egyéb mintákat kezdett rajzolni a felhevült bőrömre, miközben egész végig tartotta velem a szemkontaktust. Éreztem, hogy lábaim között egyre csak erősödik a feszültség, pedig a fekete hajú köldökömnél nem merészkedett lejjebb. Elhagyta a számat egy halkabb nyögés, amikor ujjai közé csíptette az egyik mellbimbómat és morzsolgatni kezdte azt. Meglepett, amiért ennyire jó érzés kerített hatalmába, mert eddig abban a hitben éltem, hogy ez csak a nőknél válik be. Főnököm szándékosan húzta az agyamat, én pedig minden egyes alkalommal megrándultam, amikor a farmerem gombjához ért. Túlságosan akartam, hogy hozzám érjen. Türelmetlen voltam, ezért nemes egyszerűséggel a farkamra csúsztattam a kezét, egyelőre még nadrágon keresztül. Jungkook elvigyorodott, de visszatette a kezét a hasamra és újra mintákat rajzolgatott a fehér bőrömre.

- Mit engednél meg ma nekem? Mit csinálhatok veled, Jimin? – kérdezte, mire gondolkodás nélkül rávágtam a választ.

- Bármit.

- Bármit? – csúsztatta le a nadrágom gombjáig a kezét ismét. Olyan hevesen bólogattam, mint még soha, ugyanis jelenleg tényleg nagyon akartam már, hogy hozzám érjen. Bármibe belementem volna, amit csak szeretne.

Jungkook végre kigombolta a farmeromat és a sliccet is lehúzta, majd a segítségemmel letolta azt egészen a térdemig. A szívdobogásomat a füleimben éreztem, miközben csak arra tudtam fókuszálni, hogy főnököm az alsónadrágomat is a farmerom mellé száműzi. Félig meztelenül feküdtem az ágyon, és már csak a tudat, hogy a fekete hajú hozzám fog érni, teljesen kikészített. Mintha meg sem lepődött volna, amiért az álló farkammal találta szembe magát. Pedig eddig nem sok minden történt közöttünk, én mégis kő kemény voltam már egy ideje. Szerencsére nem húzta tovább az időt, azonnal munkához látott és körbe fogta a cerkámat. Az egész testem megremegett, ezzel párhuzamban pedig fel is nyögtem, amiért végre megtörtént, amiről hetek óta fantáziálok. Most először nem saját magamon kell könnyítenem, mert Jungkook kezelésbe vett. Arcomat belefúrtam a felkarjába, miközben igyekeztem halk lenni, de ez fizikailag képtelennek bizonyult. Eddig nem ismert érzés lepte el az egész testemet, miközben a fekete hajú egyre gyorsabb tempóban mozgatta a kezét. Az ajkaimat szerintem már véresre harapdálhattam, miközben próbáltam elnyomni a kitörni készülő nyögéseimet. Csípőmet folyamatosan előre löktem, ugyanis többet és többet akartam. A fekete hajú profin végezte a dolgát, ugyanis sikerült nagyon hamar élvezés közeli állapotba kerítenie. Vállát puszilgattam és harapdáltam, miközben életem egyik legszebb élményét éltem át. Nem is olyan sokára főnököm nevét nyögve élveztem a markába, majd erőtlenül dőltem mellkasának és próbáltam levegőhöz jutni. Egy pillanatra elfehéredett minden és csillagokat láttam. Jungkook fogalmam sincs, hogy honnan, de szerzett zsebkendőt és feltakarította a fehér folyadékot, ami félig rajtam, félig az ágy lepedőjén kötött ki.

- Elmegyek mosdóba – mondta, azzal magamra hagyott a nappaliban.

Csak feküdtem mozdulatlanul, miközben a fehér plafont tanulmányoztam és a számon át vettem a levegőt. Az elmúlt percek nagyobb hatással voltak rám, mint eddigi életem során bármi más. Tényleg rettenetesen sóvárogtam már az érintései után, szóval néha még az is gondokat okozott, ha arra gondoltam, hogy hozzám ér. Összeszedtem magam, mert nem akartam tovább félmeztelenül feküdni az ágyon. Ezért mire Jungkook visszaért a mosdóból, addigra már magamra kaptam az alsónadrágomat. Úgy döntöttem, hogy a farmeremet nem rángatom vissza magamra, mert úgyis le kell tusolnom. Mivel már kikeltem az ágyból, ezért elmegyek inkább most, nehogy megint elmenjen tőle a kedvem. Izzadtan és koszosan pedig nem tudnék jót aludni a puha ágyamban. Miután főnököm visszatért, meg is indultam a fürdő felé. Minél hamarabb ágyba akartam kerülni, mert ez a nap tényleg jó hosszú volt. Illetve ma végre ki szeretném aludni magamat, ugyanis nem tudom, hogy anya milyen állapotban jön haza. Egyébként sem tervezem egyedül hagyni napokig, szóval most rendesen fel kell szívnom magamat. Nem bírtam levakarni az arcomról a mosolyt, amiért ilyen jól alakulnak a dolgok a fekete hajúval. Fogalmam sincs, hogy mégis hogyan tetszhetett meg neki egy tizenhét éves kamasz, de nem panaszkodom, mert így legalább viszonozza az érzéseimet. Tusolást követően visszamentem a nappaliba, ahol egy tátott szájjal alvó férfivel találtam szembe magamat. A kanapé háttámlájának dőlve aludt, mire muszáj voltam halkan felnevetni. Egyszerre nyújtott aranyos és vicces látványt, ezért gyorsan előkerestem a telefonomat és lefotóztam. Nem fogom senkinek sem megmutatni – maximum Diának, hogy együtt visítsunk egy jót. Nekem már úgyis kellett új háttérkép, mert kezdtem unni a londoni Big Bent. Nagy álmom elutazni oda, de eddig nem úgy néz ki, hogy elfogok jutni az Egyesült Királyságba a közeljövőben. Úgyhogy Jungkook nagyobb pozitivitást és ösztönzést ad majd nekem, mint egy toronyóra harangja.

Kerítettem a főnökömnek ágyneműt, majd megágyaztam, de igyekeztem nem felkelteni. Biztosan nagyon elfáradt, ha képes volt ülve elaludni. Betakartam, majd megkerestem a tévékapcsolót és csak azután bújtam be mellé az ágyba. Kicsit még tévéztem, mert nem igazán voltam álmos, inkább csak fáradt. Amikor meguntam az unalmas és régi filmeket, akkor kikapcsoltam a tévét és megpróbáltam elaludni. Melegséggel töltötte el a testemet, amikor is Jungkook felém fordult, majd odahúzott magához és átölelt. Szerintem félálomban lehetett, mert mintha motyogott volna valamit, csak sajnos nem értettem belőle semmit. Mióta vele alszok egyszer sem kelek fel az éjszaka, ami azért nagy szó nálam. Amikor egyedül vagyok, akkor háromszor minimum felkelek. Előre szomorú voltam, amiért holnaptól nélkülöznöm kell a férfit és anya ágya mellett kell töltenem az estéimet. Imádom Jungkook testének melegét, az illata pedig egyszerűen csak megnyugtat. Ha mellettem van, akkor úgy érzem minden gondom elszáll, túlzás nélkül a fellegekben érzem magam. Emiatt egy kicsit félek is, mert eddig csak a szüleimhez kötődten ilyen erős érzelmekkel.

Reggel arra keltem fel, hogy a főnököm kapkodva rohangál a lakásban. Hirtelenjében fel sem tudtam dolgozni a látványt, ezért csak nagyokat pislogva néztem, amint Jungkook magára rángatja a hivatalos öltözékét. Párszor majdnem visszaaludtam, de igyekeztem ébren maradni, mert nagyon úgy tűnt, hogy késésben van. Nem volt annyi erőm, hogy erre rá is kérdezzek, meg egyébként a pontos idővel sem voltam tisztában. Miután a fekete hajú úgy-ahogy elkészült odalépett hozzám az ágyamhoz és idegesen beletúrt a hajába.

- Elfelejtettem ébresztőt állítani, szóval kissé késésben vagyok. Már másfél órája el kellett volna indulnom.

- Akkor kiengedlek – motyogtam rekedten, majd nyöszörögve kimásztam az ágyból.

A bejárati ajtóhoz menet meglestem a folyosó falán lévő órát, ami fél tizenegyet mutatott. Elhúztam a számat, mert ezek szerint Jungkook tényleg eléggé késésbe volt. Kómásan kinyitottam neki a bejárati ajtót, majd odébb állva útjára engedtem. Sajnos nem volt időnk érzelgős szavakra, egy gyors csókkal és egy majd beszélünkkel letudta a búcsúzkodást és már rohant is le a lépcsőn. Eleresztettem egy halk sóhajt, majd visszacsoszogtam a konyhába, hogy igyak egy kávét. Viszont mielőtt még kinyithattam volna a hűtőt, hogy kivegyem a tejet, csengettek. Összeráncolt szemöldökökkel indultam meg ismét a bejárat felé. Jungkook hagyott volna itt valamit? De hiszen mindenét magával vitte, amikor elment. Határozottan meglepett Jinha és Injoon látványa a lépcsőházban, ugyanis egy hete beszélhettem velük utoljára. Egyáltalán nem számítottam a megjelenésükre.

- Hát ti? ­– kérdeztem tőlük meglepetten.

- Mikor is beszéltünk utoljára, te szemét? – lépett oda hozzám Jinha és üdvözlésképpen a vállamba ütött egy jó erőset. – Nem válaszolsz a hívásainkra, nem válaszolsz az üzeneteinkre és még ajtót sem nyitsz nekünk? Komolyan a szomszédotoktól kell megtudnunk, hogy anyud kórházban van te meg már napok óta haza sem jöttél? – förmedt rám éles hangjával a lány.

- A főnököd rohant le az előbb a lépcsőn, igaz? – kérdezte Injoon egy fokkal higgadtabban, de rajta is lehetett látni, hogy hasonló véleménnyel van, mint a fekete hajú lány.

- Igen – bólintottam. – De gyertek be és mindent elmagyarázok. Már akartalak keresni titeket, csak a héten eléggé összejött minden. Egyszerűen kedvem és időm sem volt telefonozni.

Ezután gyorsan bementünk a konyhába, majd készítettem mind a hármunknak kávét. Mindent elmeséltem a legjobb barátaimnak és eléggé rosszul éreztem magam, amiért eddig semmiről sem informáltam őket. Tényleg akartam, többször is eszembe jutottak, de sajnos nem volt időm a telefonomat nyomkodni. Először anya esetére tértem ki, mert az egy fokkal komolyabb és fontosabb volt, mint az egyre jobban alakuló kapcsolatom Jungkookkal. Szokásukhoz híven nagyon együttérzőek voltak, közbevágás nélkül végighallgattak, majd őszintén elmondták a véleményüket a meséltekről. Abban egyetértettünk, hogy innentől kezdve szigorúbbnak kell lennem anyával, mert magától nem valószínű, hogy változtatni fog. Nem fogja önszántából abbahagyni az ivást, még ha tisztában is van azzal, hogy árt magának a folyamatos alkoholizálással. Mindketten azt tanácsolták, hogyha ma hazaér, akkor üljek le vele beszélgetni és őszintén mondjam el a gondolataimat és a félelmeimet. Talán akkor elgondolkodik és máshogy fog állni az egész helyzethez. Viszont mivel a fia vagyok, így nehezebb dolgom lesz, mintha mondjuk az egyik barátnője, esetleg valamelyik idősebb és tapasztaltabb rokona lennék. Az is megfordult a fejemben, hogy felkeresem Mijoot, hátha ő nagyobb hatást tudna gyakorolni anyára nálam. De egyelőre elvetettem ezt a dolgot, hiszen mióta anya iszik, rendesen megromlott a kapcsolta a nővérével. Lehet, csak ártana neki, ha a semmiből megjelenne az egyik családtagja, akiről évekkel ezelőtt hallott utoljára. Nehéz helyzet, de nem fogom feladni. Addig fogok küzdeni, amíg anya végül olyan nem lesz újra, mint amilyen azelőtt volt, hogy apa elhagyott minket. A Jungkookos témát már nem bírtam ennyire lazán elmondani, ugyanis így utólag még jobban zavarba jöttem, mint akkor. Nem voltam annyira részletes, de nagyjából minden történésre kitértem, amikről még nem meséltem a két jómadárnak. Jinha hatalmas vigyorral az arcán hallgatott végig, Injoon viszont egész végig érzelemmentes arcot vágott. Igazából ő már az eleje óta távolságtartóan viselkedik, amikor felvetődik a fekete hajú és a felé irányuló érzéseim. De szerencsére ma őszintén elmondta, hogy rossz érzése van ezzel az egésszel kapcsoltban. Szerinte Jungkook túl tökéletesnek mutatja magát, ezért úgy gondolja, hogy valamit erőteljesen titkol előttem. Kijelentette, hogy nem bízik benne, de természetesen nem fog közém és közé állni, csak megkért arra, hogy járjak nyitott szemmel. Jinha valamilyen szinten egyetértett a barátunkkal, de ő örült, amiért végre alakulnak a dolgok a fekete hajúval. Már az eleje óta drukkolt nekem, mert tisztában volt azzal, hogy mennyire megfogott Jungkook. Mármint Injoon is örül, csak ő sokkal inkább elővigyázatos, mint mi ketten. Az igaz, hogy a főnökömnek vannak titkai, de kinek nincsenek? Az elmúlt napokban sokat beszélgettünk és egyre jobban nyílik meg nekem. Nem várhatom el tőle, hogy egy éjszaka alatt minden titkát elárulja nekem. Én már annak is örültem, hogy mesélt a függőséggel küzdő gyerekkori barátjáról. Az ügyvédes megjegyzését illetően elbizonytalanodtam egy kicsit, mert annak a bizonyos telefonhívásnak percek alatt sikerült rendesen felzaklatnia. De nem fogok erőszakoskodni, idővel úgyis elmondja, ha szeretné. Én sem meséltem még neki apáról, illetve a gimiben ért sebeimről sem, szóval nekem is vannak még bőven titkaim, nem csak neki.