Teljesen abban a hitben voltam, hogy Jungkook majd megvár a kocsiban, amíg én gyorsan összepakolom anya legfontosabb dolgait. De miután talált parkolóhelyet és leállította a kocsit, kicsatolta magát, magához vette a pénztárcáját és a telefonját, majd várakozón rám pillantott. Meg is kérdeztem tőle, hogy akkor most ő is velem tart-e, mire egy határozott igen volt a válasza. Bólintottam, majd gyorsan kiszálltam a járműből, mert nem feltétlen örültem a döntésének. Nagy kupi van a lakásban, ugyanis az elmúlt napokban nem volt időm rendet tenni, anya pedig nem mozdult ki a szobájából már egy jó ideje. Előre szégyelltem magam, amiért így kell beengednem főnökömet a házba, ahol lakok. Én sétáltam elől, ő pedig pár lépcsőfokkal lemaradva követett engem egészen a harmadik emeletig. Elővettem a lakáskulcsomat, majd gyorsan kinyitottam a bejárati ajtót és be is mentem a lakásba. A fekete hajú szótlanul követett engem, de az előtérben található kis tükörből láttam, hogy éppen felméri a terepet. A konyhába kísértem, mert talán az volt a legtisztább helyiség, ahol megkínáltam vízzel, de sajnos csak csapvízzel tudtam szolgálni. Kínosan éreztem magam, ugyanis ő ehhez a kis porfészekhez képest egy hatalmas palotában lakik. Rosszul éreztem magam attól is, hogy leült az egyik konyhai székre. Gyorsan elszaladtam anya szobájába és előhalásztam egy utazótáskát, amit még az általános iskolai kirándulásaim miatt vettünk. Összeválogattam anyának pár tiszta ruhát, tisztálkodási szereket, evőeszközt és jóformán mindent, amit otthon megtaláltam. Miközben pakolásztam folyamatosan az járt a fejemben, hogy mi lenne, ha mégis elfogadnám Jungkook ajánlatát. Semmi kedvem napokig egyedül lenni, mert biztosan csak aggodalmaskodnék és stresszelnék anya állapota miatt. A főnököm pedig szerintem jó társaság lenne, eddig is mindig jól kijöttünk egymással, amikor kettesben voltunk. Nem bánnám, ha legalább pár nap erejéig, de kiszabadulnék ebből a putriból, amit nyilván majd nekem kell rendbe tegyek. Helyettem úgysem fogja senki sem megcsinálni. Csak nekem meg nincsen időm rá, mert a munka miatt általában hulla vagyok estére. Máskor pedig nem igazán lenne lehetőségem takarítani.

- Meddig is áll a kocsiban mondott ajánlata? – döntöttem neki a fejemet a konyhaajtónak.

- A nap végéig – eresztett el egy apró mosolyt. – Meggondolta magát?

- Lehetséges – vontam meg a vállaimat, miközben zavartan a padlót kezdtem tanulmányozni. – Hosszabb ideig nem szeretek egyedül lenni.

- Szerintem is jót tenne magának egy kis társaság – mondta, mire bólintottam egyet. – Akkor pakolja össze a saját holmijait is, aztán visszamegyünk a kórházba, utána pedig a lakásomra.

- Rendben – bólintottam, azzal sarkon is fordultam, hogy valahonnan előhalásszak egy nagyobb táskát.

Már most gyomorgörcsöm volt, ha arra gondoltam, hogy az elkövetkezendő napokat főnököm lakásán fogom tölteni. Egyszerre voltam nagyon boldog, ugyanakkor kétségekkel teli is. Nem akartam, hogy valami rosszul süljön el, úgyhogy minden apró mozdulatomra oda kell figyelnem. Nem engedhetem meg magamnak, amit előző hétvégén megengedtem. Miután nagy nehezen találtam egy viszonylag jó állapotban lévő nagyobb táskát, belepakoltam pár ruhát magamnak, illetve a fürdőszobában lévő cuccaimat is eltettem. A tusfürdőnket sajnos nem tudtam, mert azt anyához viszem be a kórházba. Kevesebb, mint fél óra múlva kész voltam, szóval indultunk is vissza anyához. Jungkook volt olyan udvarias és a nehezebb táskát levitte nekem a kocsihoz, ahol a csomagtartóba pakoltunk. Igazából még ekkor sem fogtam fel igazán, hogy komolyan főnökömnél töltöm majd a következő pár napot. Természetesen azt akartam, hogy anya már holnap hazajöhessen, de nem bántam volna, ha még pár napot bent tartják megfigyelésen. Addig is legalább lesz időm a fekete hajúval lenni. A kórházi látogatásunk meglehetőségen gyorsra sikeredett, ugyanis anyát éppen vizsgálták, tehát csak a harmadik emeleti folyosóra mehettünk fel. Az utazótáskát leadtam a pultnál és már jöttünk is, mert nem láttuk értelmét ismét órákat várni.

- Mit szeretne vacsorázni? – kérdezte a főnököm, mikor már a lakása felé utaztunk egy jó ideje.

- Nekem teljesen mindegy – mondtam. – Nem vagyok válogatós.

- Akkor majd addigra kitalálom – bólintott mosolyogva. – Ne legyen már ennyire befeszülve, mert így sem tudok laza lenni.

- Én igyekszem, csak nem tudom, hogy mégis hogyan kellene viselkednem Önnel.

- Ahogyan eddig is – vonta meg a vállait. Nyeltem egy nagyot, mert természetesen az a kép ugrott be, amikor megcsókoltam Jungkookot a taxi hátsóülésén. – Szerintem eddig is jól kijöttünk, ezek után is jól ki fogunk.

- Úgy legyen – eresztettem el én is egy halványabb mosolyt. – Milyen zenéket szeret?

- Jobban szeretem a lassabb, mélyebb jelentéssel bíró számokat. – És Ön?

- Én is a lassabb számokat szeretem – válaszoltam mosolyogva. – Sok külföldi előadót hallgatok.

- Én is, bár egy kicsivel közelebb állnak hozzám a koreai dalok. Bekapcsolhatom az egyik kedvencemet?

- Persze! Kíváncsi vagyok, hogy ismerem-e.

- Szerintem igen, rádiókban rengeteget hallani – mondta, majd gyorsan megkereste az említett számot és halkan be is indította.

Eleresztettem egy apró mosolyt, mert már az első másodpercben felismertem a számot. Hogy ne ismerném? Anya egyik kedvenc drámájának a főcímdala, amit szerintem már háromszor minimum láttunk. Ekkor még apa is velünk lakott, emlékszem, hogy hárman ültünk a nappaliban lévő franciaágyon és néztük a Goblin című koreai sorozatot. Akárhányszor meghallottam a főcímdalt, mindig könnyek szöktek a szemeibe, mert nem csak a sorozat ragadott magával, hanem maga a történet és a szereplők is. A Stay With Me című számról pedig azonnal ezek az idillikus, összebújós és örömteli pillanatok jutnak az eszembe. Olyan távolinak tűnnek, pedig még öt év sem telt el azóta.

- Na, ismeri? – kérdezte főnököm, mire szomorúan mosolyogva bólintottam egyet.

- Anya egyik kedvenc sorozata – mondtam. – Sokszor láttam már.

- Akkor erre ráhibáztam!

- Igen – bólintottam, majd eleresztettem egy apró sóhajt és az előttünk elterülő utat kezdtem bámulni, miközben a múlton gondolkodtam. Hiányzik.

Nem beszéltünk egészen addig, amíg oda nem értünk Jungkook lakótömbének parkolójáig. A lassú és szomorúbb szöveggel rendelkező dalok miatt nosztalgikus állapotba kerültem, ezért nem volt túl jó kedvem, mikor kiszálltunk a kocsiból. Egyrészt még mindig aggódtam anyáért, másrészt hiányzott apa, harmadrészt pedig aggasztottak a főnököm iránti érzéseimet. Már megbántam, hogy elfogadtam a fekete hajú ajánlatát, lehet még sem volt jó ötlet nála lenni, amíg anya kórházban van. Így csak magamat tudom okolni, amiért egy olyan ember tetszett meg nekem, akinél semmi esélyem. Egy kisfiúnak tart, akit tizenhét éves létére nem szeretne egyedül hagyni otthon. Megsajnált és csak ezért akarta, hogy nála legyek pár nap erejéig. Emiatt pedig még jobban sírni akartam, mert én nem csak egy kisfiú szeretnék lenni a szemeiben. Mit kell tennem ahhoz, hogy esetleg más gondolatok jussanak rólam eszébe, amikor meglát?

- Minden rendben? Csendes, mióta bekapcsoltam a Goblin sorozat főcímdalát. – szólalt meg főnököm, amikor már a liftben voltunk és a lakása felé tartottunk.

- Csak fáradt vagyok – hazudtam. – Nem aludtam jól az elmúlt napokban.

- Akkor rendelek valamit vacsorára, utána gyorsan letusol és már aludhat is.

- Jól hangzik – mondtam, magamban viszont még hozzátettem, hogy bárcsak ilyen véleménnyel lennének a gondolataim is és végre békén hagynának.

Nem volt már idegen számomra Jungkook lakása, ugyanis már kétszer is aludtam nála. Először a megtámadásom éjszakáján, másodjára főnököm megrészegedésének estéjén. Most viszont előreláthatóan nem csak egyetlen napról van szó, ezért szorongtam is rendesen. Tudom, hogy nem fog semmi rossz történni, bennem még is bennem volt a félsz. Mi van, ha megint jön valaki, aki nem láthat engem itt? Akkor a főnököm ismét kitesz az utcára, a cuccaim meg itt maradnak? Bármi közbejöhet, aminek következtében azonnal repülhetnék az utcára. Zavarni sem szeretném Jungkookot, terhére sem szeretnék lenni, szóval emiatt nem tudtam teljesen elengedni magamat. Amint beértünk a hatalmas lakásba, megváltunk cipőinktől és azonnal mindketten a vendégszoba felé vettük az irányt. A fekete hajú pakolászni kezdett, hogy az egyik szekrényben elég helyet csináljon a ruháimnak, mert elmondása szerint nem szeretné, ha a táskámban gyűrődnének a cuccaim. Két polcot is felszabadított nekem, így oda pakoltam ki az otthonról hozott gönceimet. Amíg én a vendégszobába pakolgattam, addig a főnököm rendelt vacsorát nekünk. Ő is biztosan éhes lehetett, mert utoljára a kórházban evett pár darab pogácsát, az meg már lassan négy órája volt. Miután nagyjából végeztem, kimentem hozzá a konyhába és ott vártuk meg a vacsoránkat, ami Bulgogi Pizza lesz. Régen ettem már pizzát, gombát pedig még régebben, úgyhogy azonnal felcsillantak a szemeim, amikor Jungkook közölte velem, mit is rendelt nekünk. Amíg a vacsoránkat vártuk általános témákról beszélgettünk, mint például milyen idő volt ma, milyen kedvesek voltak a kórházban és Dia mennyire jól viseli a terhességet. Szerintem mondanom sem kellett, hogy milyen hamar elfogyott mindkét pizza. Sikeresen bepótoltam az egész napi adagomat, tehát mondhatni pukkadásig tömtem magamat. Főnököm sem panaszkodhat, ő szerintem két szelettel tőlem is többet evett. Határozottan jól esett a szervezetemnek az étel, szóval kicsit jobban is éreztem magam utána, mert még inni is önszántamból ittam.

Miután végeztünk a vacsorával én a vendégszobába, főnököm pedig a saját szobájába vonult. Úgy döntöttem elmegyek fürödni és megpróbálok ma hamar elaludni, mert az elmúlt napokban kicsit sem jött össze. Az éjjeliszekrényre készített ki nekem Jungkook törülközőt, így azt és a pizsamámat megfogva indultam el a vendégszoba közelében lévő fürdőbe. Viszont mielőtt bementem volna megtorpantam, ugyanis eszembe jutott, hogy van még egy fürdőszoba is a lakás túloldalán. Amikor először aludtam a fekete hajúnál, akkor pont ebbe jött, illetve második alkalommal is automatikus ide vezetett, amikor a kötésemet akarta lecserélni. Lehet a másikba kellene mennem, hogy ne zavarjam? Pár perc álldogálás és tűnődés után úgy döntöttem inkább a másikba megyek, mert gondolom főnököm ma is ezt a fürdő fogja használni, ahogy eddig két alkalommal is tette, amikor itt voltam nála. Nagyot sóhajtva léptem be a fürdőbe és csuktam be magam után az ajtót, viszont amikor megfordultam, állam majdnem a padlót súrolta. Határozottan nem számítottam arra, hogy egy félmeztelen Jungkookkal találom szembe magamat, akit csak egy fehér törülköző takar. Amennyire csak tudtam a fürdőszoba ajtajának dőltem, miközben szívem szaporán kezdett verni. Sikerült a főnökömet is meglepnem, ugyanis hozzám hasonlóan ő is megdermedt. Nem tehetek róla, de muszáj voltam megnézni magamnak a férfi felsőtestét, ugyanis ez volt az első alkalom, hogy nem fedte semmi sem előttem. Nyeltem egy nagyot, miközben tekintetemet az izmos kockáira vezettem és úgy éreztem képtelen vagyok elpillantani onnan. Arcom szerintem azonnal felvette a piros színt és olyan melegem lett, hogy tenyereim izzadni kezdtek. Hogy nézhet ki ennyire jól? Sötét tincsei vizesen lógtak az arcába, miközben tényleg csak egy törülköző fedte deréktól lefele. Nagy őrlődések után, de sikerült ismét arcára pillantanom, ahol egy apró mosolyt véltem felfedezni. Egyik kezét csípőre tette, másikkal pedig beletúrt a nedves hajába, amitől úgy éreztem menten légszomjam lesz. Határozottan a másik fürdőt kellett volna választanom.

- Hát maga? – kérdezte vigyorogva.

- Én... én azt hittem... – motyogtam, de annyira zavarban voltam, hogy hirtelenjében még beszélni is elfelejtettem. – Elnézést! – hunytam be a szemeimet, majd jobbnak láttam, ha inkább hátat fordítok a főnökömnek, mielőtt tényleg elájulok a látványától.

- Engem ugyan nem zavar, csak legközelebb szóljon, ha együtt szeretne tusolni velem. Akkor megvárom. – mondta, hangján pedig hallani lehetett, hogy jól szórakozik.

- Azt hittem, hogy a másik fürdőt használja, ezért jöttem ide – szedtem végre össze a gondolataimat, miközben még mindig az ajtó anyagát tanulmányoztam és hátamat mutattam Jungkooknak.

- Én is pontosan ezért jöttem ide – nevetett fel. – Felhúztam egy pólót, szóval nyugodtan idefordulhat már. Azt hittem, hogy mivel a másik fürdő majdnem a szobája mellett van, így oda fog menni, nem ide.

- Akkor ezt mindketten benéztük – sóhajtottam fel, majd szembe fordultam a fekete hajúval, akin szerencsére tényleg volt már póló. – Még egyszer bocsánat, hogy csak így Önre törtem. Akkor most megyek és letusolok a másik fürdőben. – eresztettem el egy zavart mosolyt, majd gyorsan ki is siettem a folyosóra.

Amilyen gyorsan csak tudtam átrohantam az egész lakáson és magamra zártam a vendégszoba közelében lévő fürdő ajtaját. Nem éltem volna túl még egy ilyen találkozást, mint az előbbi. A mosdókagylóba görcsösen kapaszkodva próbáltam lenyugtatni testemet, ami az elmúlt percek történései miatt szó szerint lángolt. Folyamatosan Jungkook kidolgozott felsőteste, visszafojtott mosolyosa és arcába lógó nedves tincsei lebegtek a szemeim előtt, ami nem sokat segített a helyzetemen. Hogy lehettem ennyire szerencsétlen, hogy rányitottam? Fel sem tűnt, hogy még a lámpa is fel van kapcsolva, amikor beléptem. Nem hallottam semmi zajt bentről, szóval ezért vettem csak akkor észre, amikor már megfordultam és szembe találtam magam vele. Homlokon csaptam magam, miközben többször is elátkoztam magam, amiért ennyire szerencsétlen vagyok. Most ezek után nézzek a szemeibe? Biztosan perverznek tart, mivel vagy két percig még szótlanul méregettem is a vonásait. Örülök, hogy már az első este ilyen kellemetlen helyzetbe hozom magam, előre félek a többi naptól. Magamat ismerve egy percre sem lesz nyugtom. A langyos, már-már hideg zuhany mellett döntöttem, ugyanis máshogyan nem igazán tudtam volna lehűteni a felforrósodott testemet. Utáltam magam, amiért ismét magamhoz nyúltam a főnököm miatt, de egyszerűen muszáj voltam könnyíteni magamon. Nem volt nehéz dolgom, ugyanis csupán Jungkook magam elé képzelt látványától is felállt a farkam. Miután végeztem hosszú percekig folyattam magamra a hideg vizet, miközben fejemet a jéghideg csempének döntöttem és átkoztam magam, amiért igent mondtam a fekete hajú ajánlatára. Jobban jártam volna, ha inkább otthon maradok a porfészekben egyedül. Akkor most nem kellett volna ismét a fekete hajúra gondolva elélveznem. Egyszerűen utáltam magam, amiért csupán a felsőtestének látványa ilyen nagy hatással volt rám. Mondjuk azért a mosolya is rontott a helyzetemen, illetve az sem esett a legjobban, amikor szexin beletúrt a vizes hajába. Mennyire vagyok szánalmas, amiért a főnököm lakásán, a főnököm egyik fürdőjében, a főnökömre gondolva vertem ki?

Még a vér is megfagyott az ereimben, amikor Jungkookot a nappaliban találtam, miután nagyjából egy óra után kimerészkedtem a fürdőből. Azt hittem már rég elvonult a szobájába, de úgy tűnt rám vár, mert amikor meglátott felkelt a fekete kanapéról.

- Holnap reggel vigyem el az üzlethez? Úgy is arra lesz dolgom.

- Igen – bólintottam. – Azt megköszönném.

- Rendben – mosolyodott el. – Ha bármire szüksége van az éjszaka folyamán, akkor tudja hol a szobám, nyugodtan keltsen fel. – mondta, mire halkan hümmögve tudattam vele, hogy értettem. Mondjuk semmi pénzért nem kelteném fel, de neki erről nem kell tudnia. – Akkor szerintem én el is vonulok, ha csak nincsen valami jó ötlete esti program gyanánt.

- Szerintem megpróbálok aludni, mert az elmúlt napokban nem igazán sikerült – eresztettem el egy visszafogott mosolyt.

- Remélem sikerrel jár – mosolygott ő is, mire közöltem vele, hogy akkor jó éjszakát és megindultam vissza a vendégszobába.

Gondolataim ugyan nem hagytak nyugodni, de szerencsére viszonylag hamar sikerült elaludnom. Tényleg kimerültem az elmúlt napokban, aludni pedig össz-vissz öt órát aludhattam. Most egy fokkal talán nyugodtabb voltam, mert tudtam, hogy anya jó kezekben van. A kórházban nem fogják hagyni, hogy igyon, szóval az állapota rosszabbodni nem rosszabbodhat. Remélem holnap pozitív dolgokat mondanak róla, miután műszak után visszamegyek a kórházba hozzá. Remélem ezek után kicsit elgondolkozik azon, hogy változtatni kellene az életstílusán. Ez volt az első alkalom, hogy kórházba került, de remélem egyben az utolsó is. Észhez kell térnie, ha nem akar újra gyomormosást kapni.