Mivel dél környékén sikeresen elaludtam, így nem meglepő, hogy magamtól felkeltem hajnalban. Négy óra környékén botorkáltam ki a konyhába, de már nem akartam visszaaludni, mert csak szenvedtem volna a felkeléssel. Úgy döntöttem, hogy miközben a reggeli kávémat iszom, gyorsan elmesélem Injoonnak és Jinhának a tegnap történteket hangüzenetben. Leírni sok időt vett volna igénybe, hívogatni meg nem szerettem volna őket ilyen korán, szóval maradtam a legészszerűbb megoldásnál. Miután vagy ezer hangüzenetben kibeszéltem magamból mindent, amit szerettem volna, kiültem az erkélyre és végignéztem a napfelkeltét. Nem volt túlságosan hideg, de azért egy vékonyabb kabátot el lehetett viselni. Gondolataim nem meglepően Jungkooknál kötöttek ki, hiába igyekeztem főnökömet teljes mértékben kizárni. Harcoltam az érzéseim ellen, nem akartam érzéseket táplálni a fekete hajú iránt, de a tegnapi nap után úgy érzem feleslegesen küzdők. Elkerülni sajnos nem tudom, ha a közelében vagyok, akkor pedig egyre csak erősödnek az érzéseim. A testem nincsen szinkronban az agyammal. Tudom, hogy le kellene mondanom a férfiről, mégis képtelen vagyok rá.  Én csak élvezni akarom a társaságát, közelebb akarok kerülni hozzá és jobban meg akarom ismerni. Nem kell viszonoznia az érzéseimet, én beérem annyival is, hogy mellette lehetek.

Szokásos munkaruhámba öltöztem, hajamat hátrazseléztem, befújtam magam a kedvenc parfümömmel és úgy indultam el a munkahelyemre. Már csak két nap és szombat, ami azt jelenti, hogy Jungkookkal üzleti találkozóra megyek. Fogalmam sincs, mégis mit kellene felhúznom, kikérem majd Jinha véleményét, ő biztosan orvosolja a gondomat. Már most izgultam, ugyanis nem csak magamat fogom képviselni azon az estén, hanem Jungkookot és az üzletet is. Nem engedhetem meg magamnak, hogy agyonhasznált cipőben, piszkos ingben és szaggatott farmerban jelenjek meg. Új ruhadarabokat viszont nem tudok most venni magamnak, mert csoda, ha a fizetésemig kihúzzuk anyával. Valamit nagyon gyorsan ki kell találnom, mert nem szeretnék szégyent hozni a főnökömre. Amíg úton voltam az üzlethez, addig zenét hallgattam és a mellettem elsuhanó várost néztem, ahogyan azt minden reggel és este teszem.

- Szép jó reggelt – köszöntem Diának mosolyogva.

- Szia, Jimin – intett ő is, majd azonnal odalépett hozzám és magához ölelt. – Tudod, mennyire aggódtam érted? El akartam menni hozzád, de Jungkook azt mondta, hogy nem szükséges, mert rendben vagy. De már tényleg jól vagy? Hogy van a fejed? – támadt le azonnal a kérdéseivel munkatársam, mire muszáj voltam elnevetni magamat. Számítottam arra, hogy így fog fogadni engem, mondjuk azt hittem megvárja, amíg legalább bemegyünk az üzletbe.

- Aranyos vagy, hogy így aggódtál értem, de már minden rendben velem. Jól vagyok, a fejem sem fáj már, szerencsére Jungkook jókor volt jó helyen és segített nekem.

- Mázlid, hogy Jungkook pont arra járt – mondta, mire bólintottam egyet.

- Egyébként köszi a csokit, nagyon finom volt, meg is ettem már a felét.

- Milyen csokit? – ráncolta össze a szemöldökeit.

- Hát a dobozos epres milkát – válaszoltam. Továbbra is értetlenül nézett rám, majd mintha megvilágosodott volna, közölte velem, hogy igazából nem tőle kaptam az édességet. – Hanem? Akkor kitől?

- Majd bent elmondom, előbb menjünk be – kacsintott egyet, azzal a bejárati ajtóhoz is lépett. Némán követtem őt, miközben azon voltam, hogy megfejtsem az általa mondottakat. Jungkook azt mondta, kolléganőm küldte a csokit. Ezek szerint még sem? Akkor mégis kicsoda?

Dia szerintem látta rajtam, hogy idegesen várom a kint félbemaradt beszélgetés folytatását, de szándékosan húzta az agyamat még egy kicsit. Azt mondta, hogy majd azután elmondja, ha felmostam és felsöpörtem az üzletben. Siettem, de nem kapkodtam, mert nem akartam még ilyen helyzetben sem hanyag munkát végezni. A negyedórás műveletet most kevesebb, mint öt percben lerendeztem, és kíváncsian méregettem a nőt, aki látszólag jól szórakozott rajtam. Már éppen meg akartam kérdezni, hogy akkor végre elárulja-e kitől kaptam az édességet, ha nem tőle, amikor végre kinyögte a várva várt választ.

- Jungkooktól – mondta, mire szemeim szerintem kétszeresükre nőttek. Hogy mi?

- Akkor miért mondta, hogy te küldted? – kérdeztem, de csak vállat vont. – Most szórakozol velem, ugye?

- Én nem – nevette el magát. – Igazából megkért, hogy fedezzem majd, de nem említette, mégis miben. Gondolom akkor ebben kellett volna.

- Tényleg nem szivatsz? – kérdeztem tőle zavartan.

- Tényleg nem – mosolygott. – Bejön neked, igaz?

- Nem – ráztam meg a fejemet.

- Akkor miért pirultál el?

- Én nem... csak most melegebb van az üzletben, mint szokott – hazudtam, majd elkaptam a tekintetem Diáról, mert nem akartam még jobban rontani a saját helyzetemen.

- Nekem nem kell hazudnod – mondta. – Szerintem is jó csávó Jungkook. Van egy olyan érzésem, hogy ő is kedvel téged.

- Csak az egyik alkalmazottja vagyok. Biztosan azért vett nekem csokit, mert megsajnált. Neked is biztosan vett már.

- Igazából nem – tűnődött el. – Még akkor sem kaptam tőle semmit, amikor kórházba kerültem. Meg miért hazudta volna azt, hogy tőlem kapod, ha valójában nem is?

- Nem tudom – temettem arcomat a tenyereimbe. Legszívesebben sikítottam volna, de mivel a munkahelyemen vagyok, így muszáj voltam tartani magamat. Komolyan Jungkook vette volna nekem a csokit? De akkor miért mondta azt, hogy Dia küldi nekem? Zavaros volt az egész, abban viszont teljes mértékben biztos voltam, hogy szívem jóformán ki akart esni a helyéről.

- Jó reggelt! – jelent meg egyik pillanatról a másikra főnökünk az üzletben. Minden bizonnyal a hátsó bejáratot használta, ahol sikerült neki feltűnésmentesen előre osonnia hozzánk. – Minden rendben?

- Jó reggelt – köszöntünk szinte egyszerre Diával.

Megköszörültem a torkomat és igyekeztem higgadt maradni, miközben mindenhova néztem csak a fekete hajúra nem. Dia csak mosolygott, hol engem, hol pedig Jungkookot nézte, megszólalni viszont ő sem mert. Csak reménykedni tudtam abban, hogy főnökünk semmit nem hallott a beszélgetésünkből, mert akkor most azonnal elkönyvelem magam halottnak. Nem tudhatja meg, hogy kezdek igen erőteljes érzéseket táplálni iránta. Azután biztosan távolságtartó lenne velem, nem keresné többé a társaságomat, kettesben pedig soha többet nem tudnék vele lenni. Ezeket nem engedhetem meg magamnak, mert még csak most kezdett úgy ahogy nyitni felém. Hirtelen elkapott a hányinger és szédülni kezdtem, de ebből Dia és Jungkook semmit sem vett észre, mert sikerült jól megjátszanom magamat.

- Hogy van? – kérdezte tőlem a főnököm.

- Jól – válaszoltam. – Már minden rendben.

- A feje sem fáj már?

- Nem – erőltettem magamra egy visszafogottabb mosolyt. – Sikerült kialudnom a tegnap történteket.

- Ennek örülök – görbültek felfelé az ő ajkai is. – Igazából csak ezért néztem be. Tudni akartam, hogy tényleg jól van-e.

- Köszönöm, hogy ennyire aggódik értem, de jól vagyok már.

- Király – bólintott. – Most viszont megyek, mert már így is késésben vagyok. Akkor kitartást a mai naphoz és figyeljenek egymásra.

- Önnek is – válaszoltam ingem alsó szegélyét piszkálgatva. Ezt a módszert igazából most találtam ki. Amikor elkalandoztak a gondolataim, akkor erősebben összeszorítottam az ujjaimat és sikerült kizökkentem magam az álmodozásból. Úgy tűnik jó technikát találtam ki, remélem a későbbiekben is segítségemre lesz.

Amikor Jungkook elhagyta az üzletet, megkönnyebbülten felsóhajtottam. Most még jobban levert a víz, mint amikor Dia közölte velem, hogy a csokit igazából nem is tőle kaptam. Hiába nem voltunk olyan közel egymáshoz, az én testemet akkor is átjárta a jóleső bizsergés. Ma is leírhatatlanul nézett ki. Haja szokásosan középen volt elválasztva, de most kicsit göndörebb volt, mint az elmúlt napokban. Fekete inget viselt, fekete nadrággal és ehhez tökéletesen illő fekete cipővel. Karórája most is a bal csuklóján pihent, parfümjének erős illatát pedig azonnal megéreztem, amikor belépett a helyiségbe. Meg kell tudnom, hogy mit használ, mert egyszerűen imádom. Különleges, mert ezelőtt még csak hasonló illattal sem találkoztam, pedig azért jó pár férfi közelében megfordultam már az iskolának és a nyári munkáimnak köszönhetően.

- Azt hittem elájulsz, amikor megjelent – kuncogott fel Dia.

- Egy pillanatra én is – nevettem el magamat. – Nem számítottam arra, hogy csak így megjelenik.

- Mostanában sokat jön az üzletbe. Halkan megsúgom, hogy ez régebben nem volt így. – hajolt közelebb hozzám. – Azóta csinálja ezt, mióta itt dolgozol.

- Szerintem hagyjuk ezt a témát. Nem szeretnék többet beleképzelni a valóságba.

- Rendben, ahogy szeretnéd – bólintott. – Adhatok még egy utolsó tanácsot?

- Igen?

- Járj nyitott szemmel – mondta, azzal felkelt mellőlem és a bejárati ajtóhoz sétált, hogy megfordítsa a nyitva-zárva táblát.

- Mire gondolsz?

- Majd rájössz – vonta meg a vállait egy pimasz mosoly társaságában. Ezután már nem hoztuk fel többet ezt a témát, mert hamarosan megérkezett az első vendégünk.

Szerencsére sikerült kikapcsolnom az agyam azon részét, amiben mostanában csak Jungkook létezik, és teljes mértékben a vásárlók óhajaival törődnöm. A délelőtti műszak gondtalanul és hamar eltelt. Ebédszünetben gyorsan elugrottam az egyik közeli gyorsétteremhez, hogy vegyek Diának és magamnak valamit ebédre, de azokat a J&K üzletben fogyasztottuk el.  A délután is hasonlóan eseménytelenül telt, szerencsére nem voltak problémás vendégek. Jó kedvemben voltam, ahogyan a kolléganőm is, szóval mindketten elégedetten hagytuk el a boltot, miután a szokásos teendőinkkel végeztünk.  A buszon lebeszéltem Jinhával és Injoonnal, hogy később átugranak hozzám, mivel a hangüzenetben elpanaszoltam nekik a szombattal kapcsolatos félelmeimet is. Még anyától is el kell kéredzkednem az üzleti összejövetelre. Talán, ha a barátaim ott lesznek velem, akkor kevésbé lesz szigorú. Eddig ez a módszer jól bevált, remélem ma is sikerrel járok majd. Hiába voltam hulla fáradt, amint megláttam a két jómadarat, eltűnt az álmosság a szemeimből. Egy-egy hatalmas öleléssel üdvözöltem őket, majd megindultunk a lakótömböm felé. A lépcsőházban gyorsan elmeséltem a délelőtt történteket, mert azon kívül más említésre méltó nem igazán történt. Jinha szokásához híven sikítozni és csapkodni kezdett, amikor közöltem velük, hogy a milka csokit nagy valószínűséggel nem kolléganőmtől, hanem Jungkooktól kaptam. Injoon ugyan nem szólt semmit, csak elismerően hümmögött egyet, de rajta is látszott, hogy örül. Én azért még nem mertem elbízni magam, de ha tényleg főnökömtől kaptam az édességet, akkor talán van egy kis remény. Szombaton remélem lesz lehetőségünk kettesben lenni vagy esetleg négyszemközt beszélgetni egy keveset.

- Szia, megjöttem. Itt van Injoon és Jinha is. – köszöntem anyának, aki természetesen nem válaszolt nekem. – Pakoljatok csak le az ágyamra, mindjárt jövök – mondtam a srácoknak, azzal benyitottam anya szobájába.

- Szia – pillantott fel rám, ugyanis éppen újságot olvasott. – Milyen volt a napod?

- Jó, neked?

- Unalmas – vonta meg a vállait. – Elfogyott a borom.

- Kérjem meg Injoont, hogy vegyen a lenti kisboltban? – kérdeztem tőle, mire megrázta a fejét.

- Nem muszáj most bort vennie. Jó lesz a sör vagy a vodka is.

- Oké, akkor szólok neki – mondtam, azzal magára hagytam a szobában. Egy nagy sóhajtás kíséretében dőltem el az ágyamon, majd nyöszörögve a hasamról a hátamra fordultam.

- Mi az? – kérdezték majdnem egyszerre.

- Injoon, ha szépen megkérlek, akkor veszel a lenti kisboltban anyának valami piát? Mindjárt odaadom az árát.

- Hagyjad csak – legyintett. – Mindjárt jövök akkor.

- Ne kísérjünk le? – kérdeztem, mire megrázta a fejét, mert hogy egyedül is tud venni pár üveg piát. – Köszönöm!

Amíg Injoon leszaladt a kisboltba Jinhával kitaláltuk, hogy majd akkor kérdezek rá a szombati napra, ha nálam lesznek az alkoholok. Akkor talán egy fokkal engedékenyebb lesz. Bár szerintem így is bele fog menni, mert nem igazán érdekli, hogy mikor mit csinálok, én mégis minden egyes alkalommal elkéredzkedek tőle. Miután fekete hajú barátom visszatért a boltból pár üveg sörrel, bevittem azokat anyához és leültem mellé az ágyra. Azonnal ki is nyitotta az egyiket, majd kortyolt is belőle egy hatalmasat, mintha egész nap nem ivott volna semmit sem.

- Szombaton lesz egy üzleti találkozó a munkahelyemen – tértem rá azonnal a lényegre. – Elmehetek?

- Este? – kérdezte, mire bólintottam egyet. – Akkor nem!

- Miért nem? Ott lesz a főnököm és a munkatársam is – füllentettem egy kicsit, hátha így elnézőbb lesz. – Autóval visznek és hoznak, szóval nem kell egyedül utazgatnom. Ingyenes az egész és szerinem jó pontot szereznék a főnöknél, ha most elmennék.

- Nincs is rendes ruhád, mit akarsz húzni? – kérdezte, mire Injoon megadta anyának helyettem a választ.

- Én nagyon szívesen adok neki kölcsön, úgysem használom sokszor az elegáns ruháimat.

- Felőlem – vonta meg a vállait anya, majd ivott még pár kortyot a söréből. – Csak halk legyél, ha hazaérsz.

- Mindig halk vagyok – motyogtam. – De akkor még jobban az leszek.

- Rendben – bólintott. – Vigyázz magadra és épségben érj haza. Nem akarom, hogy ismét a főnököd terhére legyél, mint tegnap.

- Vigyázok magamra, ígérem!

Erre már választ sem kaptam, ezért úgy ítéltem meg, hogy jobb lesz, ha magára hagyjuk. Igazából pontosan úgy reagált, ahogyan általában mindig szokott. Először úgy tesz, mintha aggódna értem és érdekelné, hogy mikor mit csinálok, de csak azért, mert itt van Injoon és Jinha. Utána viszont látszott rajta, hogy igazából egyáltalán nem érdekli, mi van velem. Csak az számít, hogy ne keltsem fel őt, ha hazaérek és ne legyek a főnököm terhére. Így jobban belegondolva, Jungkook több érdeklődést és törődést mutatott felém, mint anya, mióta elhagyott minket apa. És Jungkookot alig három hete ismerem csak... Ezután a szobámba, azaz a nappaliba mentünk, ahol mindhárman elterültünk az ágyamon. Még egyszer átbeszéltük a holnapi napot, miszerint, miután végzek átmegyek Injoonhoz ruhákat próbálni. Szerencsére egy a méretünk, így nem fogok úgy kinézni a ruháiban, mint valami lelenc. Először el sem akartam fogadni az ajánlatát, de tekintve, hogy csóró vagyok és holnapután szombat, nem volt nagyon más választásom. Nem tudnék ilyen kevés idő alatt pénzt és új ruhákat szerezni magamnak, tehát bele kellett törődnöm abba, hogy Injoon ruháiban leszek szombat este.

Főnököm szokásához híven biztosan lélegzetelállítóan fog kinézni. Már előre összegyűlik a nyál a számban, ha a kinézetére gondolok. Én nem tudom, hogy hogyan lehet ilyen tökéletes külsővel szingli. Ha az én fejemet sikerült ennyire elcsavarnia – pedig jóformán semmit sem csinált –, akkor akár minden ujjára is találhatna valakit. Mármint én nem bánom, hogy jelenleg nincsen párkapcsolatban, mert így talán van egy hangyányi esélyem. Bár szerintem Jungkook nagyon is heteró. Dia viszont nagyon gyanakszik és Jinha szerint sem viccből csinálja főnököm, amiket csinál. Injoon egyelőre nem foglalt állást és én sem szeretnék, mert nem szeretnék nagyot koppanni. Meg egyébként is, Jungkook miért kezdene ki egy nála tizenegy évvel fiatalabbal? Rengeteg érv szól amellett, hogy miért nem lehet közöttünk több, mint munkáltató-munkavállalói viszony. Mellette pedig szerintem egyetlen ész érvet sem tudnék megnevezni. Úgyhogy továbbra is meghagyom magamnak az érzéseimet, abban reménykedve, hátha egyik pillanatról a másikra felszívódnak és végre békén hagynak.