Szombaton és vasárnap ugyan be kellett mennem dolgozni, de szerencsére csak négy órás műszakban, ami a nyolc óránál jóval könnyebb volt. Ebéd után már mehettem is haza, hogy végre pihenhessek egy kicsit, mert hét közben nem igazán volt erre időm, csak esténként. Megbeszéltem Injoonnal és Jinhával, hogy vasárnap délután beülünk valahova és beszélgetünk egyet, miután végeztem a munkában. A hét utolsó napja, viszont egyáltalán nem úgy alakult, ahogyan azt elterveztem. Fura álmom volt, nem nagyon találtam rá magyarázatot, ugyanis a főszereplő Jungkook és én voltam. Teljesen leizzadtam, amikor magamhoz tértem és kapkodnom kellett a levegő után, nehogy megfulladjak. Korábban is keltem, mint az ébresztőm keltett volna, majd amilyen gyorsan csak tudtam, a fürdőbe rohantam. Magamra zártam az ajtót és a mosdókagylóba kapaszkodva próbáltam megnyugtatni magamat, mert borzasztóan festettem. Mintha egy rémálomból keltem volna fel, pedig erről szó sincs. Az álmomban egy számomra ismeretlen lakásban voltam, és egy fekete bőrkanapén ültem egy nagyobb tükörrel szemben. Jungkook odasétált mögém és bevezette ujjait az ingem alá. Simogatni kezdte a mellkasomat, majd a fülemhez hajolva azt kérdezte tőlem, hogy le szeretnék-e vele feküdni. Félmeztelen volt, akkor léphetett ki a zuhany alól, mivel még nedves volt a bőre és a haja is begöndörödött a meleg párának köszönhetően. Először természetesen nemet mondtam neki, de nem sokáig bírtam ellenállni, ugyanis közölte velem, hogy tisztában van azzal, mit is érzek iránta pontosan. Már hetek óta figyel engem, ez idő alatt pedig biztos lett abban, hogy nem csak főnökömként tekintek rá. Ezután nemes egyszerűséggel eldöntött a kanapén és fölém mászott. Ekkor nem álltam már ellen neki, belementem a játékba, amit tálcán kínált fel nekem. Csókolózni kezdtünk, majd utána meg sem álltunk egészen addig, amíg át nem léptünk mindketten a gyönyör kapuján. Az egészben az a legijesztőbb, hogy még parfümjének jellegzetes illatát is éreztem, amikor odalépett mögém. Csak álltam a fürdőszoba hatalmas tükre előtt, miközben alsó ajkamat harapdáltam. Miért álmodtam ilyet? Miért pont a főnökömmel? Még csak egy hete ismerem, máris ilyen beteg álmaim vannak vele? Mi lesz akkor később? Hogy nézzek ma egyáltalán a szemeibe? Arcom ismét felvette a piros színt, ezért kénytelen voltam lehajtani a fejemet és halkan szitkozódni kezdtem, amiért ennyire szerencsétlen vagyok. Úgy döntöttem, hogy veszek egy hideg zuhanyt, hátha az majd segít a reménytelen helyzetemen. Behunyt szemekkel engedtem magamra a langyos, már-már hideg vizet, miközben próbáltam kizárni gondolataimból az érdekes álmomat. Viszont ahelyett, hogy így tettem volna, pont az ellenkezőjét sikerült elérnem. Folyamatosan az általam elképzelt félmeztelen Jungkookot láttam magam előtt, aki az ingem alá nyúl és simogatni kezd.

- A fenébe... – motyogtam az orrom alatt. Hiába engedtem magamra hideg vizet, mégis úgy éreztem, mintha az egész testem lángolna. Szerintem húsz percig biztosan egy helyben ácsorogtam, utána viszont megelégeltem a szenvedésemet és arra jutottam, hogy muszáj leszek könnyíteni magamon. A testem nem akart engedelmeskedni nekem, így hát miközben folyattam magamra a zuhanyrózsából a vizet, jobb kezemet a férfiasságomra vezettem.

Szégyelltem magam, amiért a főnökömre gondoltam, miközben kivertem magamnak, de nem szándékosan csináltam ezt. Azonnal a fekete hajú jelent meg szemeim előtt, és hiába próbáltam másra gondolni, nem ment. Izmos mellkasa, parfümjének illata és a nyuszihoz hasonlító mosolya miatt nem kellett sokáig tepernem, hogy elélvezzek. Megsemmisülve ácsorogtam még pár perc erejéig a zuhany alatt, de utána megembereltem magam és elkezdtem készülődni, elvégre ma is be kell mennem a boltba, igaz, csak négy órára. Igyekeztem nem a reggel történtekre gondolni, de még akkor is ezen kattogtam, amikor már leszálltam a J&K üzletnél lévő buszmegállóban. Amikor megláttam a fekete hajú főnökömet, hasam görcsbe rándult és levegőt is elfelejtettem venni pár percig. Legszívesebben visszafordultam volna, hogy hazarohanhassak és a takaróm alatt kisírjam a lelkemet. Miért pont Jungkook? Miért nem jelenhetett meg inkább az egyik vásárló az álmomban? Miért pont a főnökömnek kellett, akivel ma négy órán keresztül össze leszek zárva? Akit még ki tudja hány évig el kell viselnem? Biztosan nem fogok tudni belenézni a szemeibe, mert már több méter távolságból is szégyenkeztem.

- Jó reggelt – köszönt mosolyogva Jungkook, amikor odaértem elé. Szándékosan csiga lassan haladtam, de még így is elkerülhetetlen volt, hogy egyszer csak odaérjek hozzá.

- Jó reggelt – erőltettem magamra én is egy mosolyt, de ahelyett, hogy ránéztem volna, inkább az üzlet bejáratához léptem, hogy kinyithassak.

- Hogy indult a reggele? – kérdezte.

- Nem a legjobban – vakargattam meg a tarkómat zavaromban. – Önnek?

- Nekem kifejezetten jól – mondta vidáman. – Volt időm reggel a kanapémon ülve kávézgatni egy kicsit, szóval jó hangulatomban vagyok.

A kanapé szó hallatán azonnal az álmomban szerepelt fekete bőrdívány képe jelent meg, amin ülve vártam Jungkook megérkezését. Mindenről ez a nyamvadt álom jut majd eszembe? Így nem fogom tudni teljesen kizárni a fejemből! Szerintem akkor megyek is és felakasztom magam az öltözőben, hogy ne kelljen tovább szenvednem!

- Beszéltem reggel Diával és azt mondta, hogy holnap már mindenképp szeretne jönni, mert szét unja magát otthon. Nem mondtam neki, hogy felvettem Önt, had lepődjön meg holnap. Nem kell korán jönnie, elég, ha ebédszünet utánra érkezik.

- Rendben – bólintottam. – Akkor most megyek és felseprek, utána pedig felmosok.

- Addig én elpakolom a tegnap felpróbált alsóneműket – mondta, utána pedig szerencsére szét is váltak útjaink. Alig vártam, hogy az öltözőbe érjek és magamra csukhassam az ajtót. Kellett pár perc, amíg kiürítettem a fejemet, csak utána mentem vissza az üzletbe. Nem gondolkoztam és agyaltam semmin sem, csak a rádióban hallott számokat dudorásztam, néha pedig lesve a főnökömre pillantottam. Így elfogadható volt az a négy óra, bár nem voltam olyan idillikus hangulatban, mint a hét többi napján.

Annyira vészesen nem voltak ma sokan, de azért jól jött, hogy nem egyedül voltam. Én álltam a kassza mögött, ő pedig a vendégekkel kommunikált, így sikerült ismét jól megosztanunk a munkát. Egyébként nem teljesen értettem, hogy miért van itt velem, mert ha jól emlékszem, akkor Diát sosem segítette ki, még az első napjain sem. Nekem viszont szinte mindenben segített, akkor is bejött, amikor ketten voltunk a terhes nővel. Elképzelhető, hogy tényleg csak ellenőrizni akart, illetve az is lehet, hogy csak megkönnyíteni akarta az első hetemet. Nem akartam többet belképzelni a valóságba, mégis furán érzem magam emiatt. Majd holnap beszélek erről Diával, mert kíváncsi vagyok a véleményére. Mégis csak régebb óta ismeri Jungkookot, mint én, biztosan létezik magyarázat a viselkedésére.

- Akkor holnap ebédszünet után érkezem – mondtam a főnökömnek, miután már bezártunk és a buszmegállóhoz készültem.

- Nem biztos, hogy az üzletben leszek, de Dia mindenképp várni fog magára.

- Rendben – bólintottam. – Akkor további kellemes napot!

- Önnek is – biccentett, azzal meg is indult a parkolóban lévő kocsija felé, én pedig a buszmegállóba siettem.

Nem hazafele vettem az irányt, hanem az Injoonékkal megbeszélt kávézó felé. Alig vártam, hogy kibeszéljek magamból mindent, mert kezdtem beleőrülni a gondolataimba. Folyamatosan a fekete hajú főnökömön agyaltam, illetve az álmom sem hagyott nyugodni egész nap. Kíváncsi vagyok a srácok őszinte véleményére, mert ők általában mindig jól átlátják a dolgaimat, amikhez én egyedül kevésnek bizonyulok. Szokásomhoz híven én érkeztem meg leghamarabb a kávézóba, ezért le is telepedtem az egyik emeleten lévő négyszemélyes asztalhoz. Kértem magamnak egy Cappuccinót, de megvártam a két jómadár érkezését. Mivel tudtam, hogy Injoon erős kávét iszik, Jinha pedig általában velem Cappuccinózik, ezért kikértem nekik is a koffeines italokat.

- Szép jó napot – ült le mellém Jinha, majd nyomott egy gyors puszit az arcomra. – Régóta vársz ránk?

- Nem – ráztam meg a fejemet.

- Csá, haver – pacsiztunk le Injoonnal, aki velem szemben foglalt helyet. – Már kértél is nekünk? Isten vagy!

- Köszönjük kedvességed, barátunk – mondta mosolyogva a lány.

- Látom jó napotok van – mosolyogtam, ugyanis mindkét jómadár jó kedvében volt. Aztán itt vagyok én, akit egész nap a sírás kerülgetett. Most pedig kénytelen leszek a barátaim kedvét is elrontani, hiába nem szeretném. A tanácsukra és a véleményükre viszont szükségem van, tehát önzőnek kell lennem.

- Neked viszont nincsen – motyogta a lány, mire bólintottam egyet. – Miért? A munkában volt valami?

- Nem, vagyis részben igen – sóhajtottam fel. – Bonyolult az egész és nem értem magamat.

- Bejön a terhes nő? – kérdezte Injoon. – Dia, azt hiszem.

- Nem – ráztam hevesen a fejemet. – Vele nem találkoztam azóta, hogy hazavittük Jungkookkal.

- Akkor?

- Mondd már! Ne kelljen mindent kihúzni belőled. – lökött oldalba Jinha. – A főnököddel van valami? Szívat? Köcsögösködik?

- Nem, erről szó sincs. Csak furát álmodtam, amiben Jungkook is szerepelt.

- Mit? – kérdezték szinte egyszerre.

- Nem is tudom már pontosan... – vakargattam meg zavartan a tarkómat, hogy ezzel is időt nyerhessek magamnak. – Egy ismeretlen helyen voltam, egy kanapén ültem, aztán megjelent Jungkook és lényegében le akart velem feküdni. Elmondta, hogy tudja, mit érzek iránta, aztán bumm lefeküdtünk. Én pedig egész nap szarul éreztem magam emiatt. Konkrétan nem bírtam a szemeibe nézni, mert szégyelltem magam az álmom miatt. – sóhajtottam fel. Úgy döntöttem, hogy a fürdőben történteket egyelőre nem mondom el nekik, mert akkor biztosan rossz következtetéseket vonnának le. Nekem nem tetszik, sőt még csak bejönni sem jön be Jungkook. Az csak egy dolog, hogy jól néz ki, ad a külsőjére és tetszik parfümjének illata.

- Az erős mondjuk – szólalt meg elsőként Injoon.

- Élvezted? – kérdezte Jinha.

- Nem – vágtam rá gondolkozás nélkül. – Vagyis... azt hiszem igen, talán élveztem – javítottam ki magamat, miután rágódtam egy kicsit az álmom ezen részén. – De ez most nem számít, mert ez csak egy álom volt. Azt viszont nem értem, hogy miért álmodtam ilyet a főnökömmel. Egy hete ismerem csak.

- Talán tudat alatt már az első találkozásotok óta bejön neked – mondta a fekete hajú lány, mire azonnal megráztam a fejemet. – Honnan tudod? Többször is mondtad már, hogy egyébként jó csávó.

- Az, hogy nem találom rondának, nem jelenti azt, hogy bejönne – vágtam rá azonnal.

- Valami oka csak van annak, hogy vele álmodtál – mondta Injoon. – Biztosan nem jön be?

- Határozottan nem! – vágtam rá azonnal. – Inkább hagyjuk is ezt. Egész nap saját magam agyára mentem, mert idiótábbnál idiótább gondolatok kavarogtak a fejemben. Amúgy sem lenne semmi esélyem nála, mert full heteró.

- Honnan tudod?

- Mondta, hogy az előző barátnőjét is a boltban ismerte meg. Illetve azt is mondta, hogyha valamelyik női vásárló bejön nekem, akkor ne utasítsam el.

- Az kínos – nevette el magát a társaságunk női tagja. – Ez viszont még nem jelenti azt, hogy fiúknak ne lenne nála esélye.

- Tudj meg többet róla, csak azután vonj le ilyen következtetéseket – mondta Injoon.

- Igazából teljesen mindegy, hogy heteró, biszex, vagy meleg, ugyanis ő a főnököm és közöttünk egyszerűen nem lehet semmi. Arról nem is beszélve, hogy tizenegy évvel idősebb, mint én. A szemeiben úgyis csak egy kisfiú vagyok, akit megszánt és ezért felvett. – sóhajtottam fel idegesen, ugyanis sikerült felcsesznem magamat. – Nem is értem, hogy egyáltalán miért gondolkozok ilyeneken.

- Nincsen véletlen képed erről a bizonyos Jungkookról? Kíváncsi vagyok, hogy mégis hogyan néz ki. – hajolt hozzám közelebb Jinha.

- Mégis miért lenne róla képem? A főnököm, nem az egyik osztálytársam, vagy nagy spanom.

- Nincs Facebookja? – kérdezte a velem szemben ülő srác.

- Nem tudom, még nem néztem. Hirtelen nem is emlékszem a vezetéknevére.

- Egy percet kérek! – emelte a magasba mutatóujját Jinha, azzal keresgélni is keresett Jungkook Facebookja után.

Annyira koncentrált és belemerült a kutatásba, hogy még nyelve hegyét is kidugta. Ameddig ő Sherlockosat játszott, addig Injoonnal kávézgattunk és a legújabb Tekken 7 frissítésről beszéltünk. Megbeszéltük, hogy következő hétvégénén átmegyek hozzá és tartunk egy régóta tervezett játék maratont.

- Meg van – tolta elém a telefonját a lány. – Ő az? – kérdezte, mire bólintottam egyet.

A profilképén fekete öltönyt viselt, haja pedig a megszokott középen elválasztott fazonban állt. A borítóképe a fekete Toyotája volt, amiben volt is már szerencsém ülni. Feltűntette apja cégének a nevét, illetve az is ott állt a profilján, hogy egyedülálló. Élőben sokkal jobban néz ki, de még így is elmehetett volna simán modellnek, illetve idolnak. Egyszerűen nem bírtam levenni a szemeimet a profilképéről, mert az oldalprofilja teljesen levett a lábamról. Éles arcélével, magabiztos kisugárzásával, apró mosolyával sikerült teljesen elbűvölnie. Nyeltem egy aprót, majd eltoltam magam elől a telefont és inkább kortyoltam egyet a már kihűlt állapotban lévő cappuccinomból. Ez így nem lesz jó. Nem szabadna ennyire helyesnek és vonzónak találnom Jungkookot.

- Mikor is tetszett utoljára neked valaki? – kérdezte Jinha.

- Nem is tudom – húztam el a számat.

- Nem az a Junseo gyerek még tizedikben? – csillantak fel Injoon szemei, amikor eszébe jutott egy név még tavalyról.

- Nem! – rázta meg a fejét a mellettem ülő. – Azután még volt egy világosbarna hajú, csak ő otthagyta a sulit, mielőtt Jimin is kilépett volna.

- Miért tetszik neked ennyi ember? – nevetett fel Injoon. – Nekem utoljára két éve tetszett egy lány, aztán azóta semmi.

- Nekem meg most tetszik először valaki, mióta gimibe mentünk.

- Nem tehetek róla, hogy ilyen helyes pasik vannak Szöulban... – motyogtam.

- Mondjuk az kemény, hogy huszonnyolc éves.

- Nekem mondod? De egyébként tökre nem mondanátok meg róla, hogy már közel jár a harminchoz.

- A képei alapján huszonnégynek, ha hinném, nemhogy majdnem harmincnak – mondta Jinha. – De a kor egyébként is csak egy szám. Kit érdekel, hogy idősebb, mint te, ha mindketten vonzódtok egymáshoz?

- Ezzel csak az a probléma, hogy ő egyáltalán nem érdeklődik irántam. Egy alkalmazottnak tart, akit felvett, mert talpraesett vagyok.

- Lehet nem mer lépni, mert túl fiatal vagy. Mi lenne, ha te kezdeményeznél?

- Nem szeretném elveszíteni a most szerzett munkámat – sóhajtottam fel. – Úgyhogy szerintem ezt a témát engedjük is el, beszéljünk inkább rólatok.

- Ha bármikor szeretnél erről beszélni, akkor tudd, mi itt vagyunk neked, oké? – mosolyodott el Jinha, majd gyengéden megsimogatta a hozzá közelebb lévő kézfejemet.

- Tudom és köszönöm, srácok – biccentettem határozottan, majd amilyen gyorsan csak tudtam, témát váltottam.

Hálás vagyok, hogy minden hülyeségemet meghallgatják, elmondják a véleményüket, és őszinték velem. Nem is tudom, mi lenne velem, ha nem beszélhetnék nyíltan nekik. Már ma közel voltam a teljes kiboruláshoz, de úgy érzem ez a csevegés sokat segített rajtam. Azon leszek, hogy megpróbáljam kiverni a fejemből az álmomat, mert csak is főnökömként szabad tekintenem Jungkookra. Nem veszíthetem el a munkámat, hiszen még csak most kaptam meg. Tehát szó sem lehet arról, hogy esetleg közeledni kezdjek a főnökömhöz. Ugyanúgy kell viselkednem, mint ahogyan azt eddig is tettem, mert úgy nem lesz baj. Már csak az lenne jó, ha minden olyan egyszerűen menne, mint ahogyan hangzik.