Büszkén kiegyenesedve vártam Jungkook érkezését pénteken reggel a J&K üzletének bejárata előtt. Tisztában voltam azzal, hogy ma főnökömmel leszek, ezért negyedórával hamarabb indultam el otthonról. Semmiképpen sem szerettem volna megváratni a fekete hajú férfit, mivel ez az utolsó próbanapom.

- Szép jó reggelt! – köszönt mosolyogva, amikor odaért hozzám. – Látom ma hamarabb kelt.

- Jó reggelt! Igen, mert nem szerettem volna késni az utolsó próbanapomon.

- Helyes – mondta, azzal az ajtóhoz lépett, majd kinyitotta azt.

Mindketten bementünk a boltba, én pedig azonnal az öltöző felé vettem az irányt. Miután lepakoltam a kijelölt szekrényembe a táskámat, a seprűt és a felmosót előre vittem az üzletbe, hogy feltakaríthassak. Jungkook eközben telefonált, úgy tűnt hivatalos ügyről van szó, mert idegesen járkált fel s alá. Egyszer kénytelen voltam rászólni, ugyanis olyan területre lépett, amit alig pár másodperce mostam fel. Elnézést kért, majd inkább az irodájába sietett, így nyugodtan folytathattam a felmosást. Miután ezzel végeztem a tegnap felpróbált fehérneműket visszapakoltam a helyükre, majd megnyitottam a kasszát és a terminált is beizzítottam. Pontban fél kilenckor elfordítottam az ajtón lévő nyitva feliratot, ezután eleresztettem egy szomorú mosolyt. Féltem, hogy ez az utolsó napom itt. Így előre nem tudhatom, hogy mi lesz Jungkook döntése, szóval az is benne van a pakliban, miszerint nem talált elég jónak Dia helyettesítésére. Voltak olyan pillanatok, amikor megdicsért, de úgy konkrétan egyszer sem utalt arra, hogy mire jutott. Az elmúlt napokban inkább csak megfigyelt, nem sokat beszélgettünk a munkán kívül, csak, amikor együtt ebédeltünk és amikor elhoztuk Diát a kórházból. Kétes érzések kavarogtak bennem, néha úgy éreztem, hogy simán megkaphatom ezt a munkát, néha viszont elbizonytalanodtam és kevésnek éreztem magam.

Hamarosan meg is érkezett a legelső vendég, aki csipkés fehérneműk után érdeklődött. Megmutattam neki, hogy hol találja a keresett alsóneműket, majd elmondtam, hogy szerintem a fekete néz ki a legjobban. Az elmúlt napokban legtöbben fehér, fekete és tűzpiros melltartókat, illetve bugyikat vettek, szóval úgy gondoltam, hogy továbbadom tudásom a göndör hajú nőnek. Minden bizonnyal most járt először itt, mert nem volt valami magabiztos, nem tudta, mi hol van. Hamar talált magának megfelelő darabokat, amiket fel is próbált. Én addig a többi érkező vendéget figyeltem, hátha valaki segítségre szorul. Jungkook azóta sem jelenet meg, ezért egyedül kellett boldogulnom, bár szerencsére egyszerre csak két-három ember tartózkodott az üzletben. Minden a lehető legjobban ment, egészen addig, amíg egy nő oda nem jött hozzám a kasszához és el nem kezdett kiabálni velem. Először nem igazán értettem, hogy miről beszél, ugyanis vöröslő fejjel csak mondta nekem a magáét, miközben gyereke kezét teljes erőből szorította. Sikerült rájönnöm, hogy az a problémája, miszerint nem mentem oda hozzá megkérdezni, miben segíthetek. Az már lényegtelen, hogy éppen fizettettem, két helyen pedig nem tudok egyszerre tartózkodni. Elnézést kértem tőle, majd udvariasan rákérdeztem, hogy miben is kellett volna segítség.

- Most már nem kell! – förmedt rám. – Biztosan nem jövök többet ide. Figyelmen kívül hagyják a vásárlókat! Biztosan a telefonjával volt elfoglalva, ezért észre sem vette, hogy ott állok már öt perce!

Mielőtt bármit is válaszoltam volna a nőnek, Jungkook besétált mellém a kasszába zsebre dugott kezekkel. Arca érzelemmentes volt, így pillantott fel a problémázó nőre. Udvariasan megkérdezte tőle, hogy pontosan mi is a probléma, majd miután a nő ismét kitombolhatta magát, nemes egyszerűséggel megvédett engem. Elmondta, hogy ez még csak az első hetem, és mivel nem vagyok szuperhős, egyszerre két helyen nem tudok tartózkodni. Biztosan nem telefonoztam, mert az eszköz nálam sem lehet a munkaidőm közben. Illetve egyébként sem úgy ismer engem, mint aki szándékosan megvárat egy vendéget. Ezekre a nő először nem tudott mit mondani, majd flegmán közölte velünk, hogy eredetileg a kislányának akart bugyit venni, de nem találta a gyerek részleget. A főnököm elvezette őt a kívánt helyre, ami egyébként az egyik sarokban volt kialakítva. Addig én próbáltam összeszedni magamat és nem elrontani a következő fizettetést. Jól esett, hogy Jungkook megvédett engem, először azt hittem, leszid majd és akkor nekem lőttek. Szívem még jó néhány percig a szívemben dobogott, miközben azon voltam, hogy remegő kezeimet megpróbáljam álcázni. Ez volt az első alkalom, hogy valamelyik vendég panaszkodott, ezért nem teljesen voltam rá felkészülve. Váratlanul ért, illetve nem feltétlen esett jól, ahogy az arcomba üvöltött a többi boltban tartózkodó ember előtt.

- Majd én elvállalom – lépett oda mellém a főnököm, mire én hátrébb létem és hagytam, hogy ő fizettesse ki a nőt, aki az előbb nekem támadt.

Miután köszönés nélkül távozott az üzletből, kiengedtem egy jó nagy adag eddig benntartott levegőt és alsó ajkamat kezdtem harapdálni. Jungkook nem szólt semmit, csak azután, amikor már üres volt az üzlet és minden vendég elégedetten távozott tőlünk.

- Az ilyeneket nem kell magára vennie – mondta, mikor már szemben állt velem. – Mindig voltak és mindig is lesznek ilyen türelmetlen vásárlók. Amit ilyenkor tehetünk az az, hogy meghallgatjuk a problémájukat, majd segítünk nekik.

- Tudom, csak olyan hirtelen ért a támadása, hogy fel sem fogtam – vakargattam meg a tarkómat. – Láttam, hogy egy ideje már egyhelyben ácsorog és engem méreget, de nem várattathattam meg a kasszánál állókat miatta. Azt hittem tud még két percet várni, ezek szerint viszont tévedtem.

- Helyesen cselekedett, én is a kasszában maradtam volna a helyében – bólintott. – Arra viszont készüljön fel, hogy még rengeteg ilyennel találkozhat. Naponta akár többel is.

- Értem – bólintottam. – Azért remélem kevesebb ilyennel és több kedvesebb emberrel találkozhatok.

- Ki szereti az ilyen vendégeket? – nevetett fel. – Csak a baj van velük, de tényleg. Mindenbe belekötnek, minden probléma nekik, de hát az ilyen emberek is vendégek. Nem tehetjük meg, hogy udvariatlanul beszélünk és viselkedünk velük még ilyen helyzetekben sem. De szerencsére eddig nem sok alkalom volt, amikor elfajultak volna a dolgok. Idővel úgyis megtanulja, hogy mikor mit kell mondani. Addig pedig Dia vagy én kisegítjük. – mondta, mire eleresztettem egy apró mosolyt és bólintottam, hogy megértettem. – Min mosolyog? – kérdezte vigyoromat látva.

- Semmin, csak úgy beszél, mintha már felvett volna – válaszoltam őszintén.

- Azt hittem tisztában van azzal, hogy fel fogom venni.

- Mostanáig nem voltam – ráztam meg a fejemet.

- Akkor most már megnyugodhat, mert igen, úgy ítéltem meg az eheti munkája alapján, hogy jó alkalmazott és munkatárs lenne. Hamar és gyorsan megtanult mindent, megfogadta a tanácsainkat, Diával is jól kijön. Stresszhelyzetben is helyesen, illetve megfontoltan cselekedett, úgyhogy szerintem nem kérdés, hogy felveszem. Már csak azon kell csiszolni egy kicsit, hogy hogyan viselkedjen a panaszkodó vendégekkel, de az a legkevesebb. – mondta mindvégig a szemeimbe nézve.

Hatalmas kő esett le a szívemről, ugyanis eddig tényleg nem lehettem biztos abban, hogy hogyan dönt majd Jungkook. Most viszont kijelentette, hogy felvesz, így megnyugodhattam. Először is megköszöntem neki az őszinteségét, utána pedig megígértem, hogy innentől kezdve keményebben fogok dolgozni, mint ezelőtt. Mondjuk eddig is mindig a maximumot hoztam ki magamból... Ahogy állt előttem a fekete hajú férfi, elmondhatatlan nagy boldogságot és melegséget éreztem. Hálás voltam az üzletvezetőnek, hogy végül így döntött, mert ezek szerint lát bennem valamit, amit az eddigi próbálkozásaimnál senki sem látott. Már az eleje óta felnőttként kezelt engem, nem érdekelte, hogy csak tizenhét vagyok, ahogyan azzal sem törődött kifejezetten, hogy nem rendelkezem biztos és kiváló anyagi háttérrel. Már az első találkozásunkkor szimpatikus lett nekem a magabiztos kiállású férfi, egy hét elteltével pedig sikerült rendesen elcsavarnia még a fejemet is. Dia is csak pozitív dolgokat mondott róla, úgyhogy nem kételkedem már abban, miszerint jól kijövök majd vele. Ahhoz képest elég nyitott felém, ugyebár én is az vagyok felé, szóval szerintem jól megértjük majd egymást az elkövetkezendő időszakban.

Ismét együtt ebédeltünk, most viszont direkt hoztam magammal több pénzt, hogy ne kelljen ismét meghívatnom magamat. Már múltkor is kellemetlenül éreztem magam, így nem hagyhattam, hogy ismét élősködnöm kelljen a főnökömön. A következő hónaptól kezdve már nekem is lesz fizetésem, úgyhogy majd neki, illetve Diának is visszaadom azt a kis összeget, amivel tartozok.

- Vannak testvérei? – kérdezte Jungkook, mikor a rendelt tteokbokkijainkra vártunk.

- Nincsenek, egyedül élek anyával – mondtam vizemet kortyolgatva. – Önnek?

- Nekem van egy bátyám. Viszont egy ideje egyedül élek a saját lakásomban, szóval mondhatni a magam ura vagyok. És az édesanyja mit dolgozik, ha szabad kérdeznem?

- Takarítónő egy általános iskolában – hazudtam, ugyanis nem akartam neki elárulni, miszerint munkanélküli és otthon vedel null huszonnégyben.

- Értem – bólintott hümmögve. – Biztosan büszke magára, amiért tizenhét évesen már munkát keres magának.

- Igen, az – válaszoltam mosolyogva. Hiába nem mondja szinte sohasem, mégis tisztában vagyok azzal, hogy büszke rám.

Pár perc múlva megérkeztek a kért tteokbokkijaink, amiket néma csendben fogyasztottunk el. Már korábban is megfigyeltem azt, hogy Jungkook mindent bal kézzel csinál. Ebből arra következtettem, hogy minden bizonnyal balkezes lehet, de rákérdezni nem mertem még, mert kicsit furán jönne ki. Amikor leültünk az ablak melletti asztalhoz, megszabadult nyakkendőjétől és ingjének legfelső két gombját kigombolta. Eddig nem mertem odapillantani, de most túlságosan el volt foglalva az ebéddel, ezért lesve a mellkasára néztem. Biztosan kidolgozott és izmos teste lehet, amit szívesen megnéznék teljesen fedetlenül... Megráztam a fejemet, ugyanis egyáltalán nem kellene ilyesmiken agyalnom. Nem is értem, hogy hogyan jutottam el addig, hogy a főnököm testén gondolkozzak. Muszáj voltam inni egy korty vizet, ugyanis még a víz is levert egy pillanatra.

- Ennyire csípős? – kérdezte nevetve Jungkook, mire zavartan közöltem vele, hogy igen. Bár azért kíváncsi lettem volna az őszinte reakciójára, amikor közlöm vele, hogy éppenséggel az izmos testéről álmodoztam. – Na, én pontosan ezért kerülöm az ilyen ételeket.

- Igazából érthető – mondtam. – Ha kiskoromtól kezdve nem eszek csípős ételeket, szerintem most én sem bírnék ilyen jóízűt enni.

- Meglehet – értett velem egyet. – Megkóstolja a csokismentás fagyit? Most megjött hozzá a kedvem.

- Megkóstolhatjuk, már amúgy is kíváncsi vagyok az ízére – bólintottam, mire Jungkook már intett is az egyik pincérnek. Csak én érzem úgy, vagy tényleg kicsit közvetlenebbül viselkedik velem ma a főnököm? Mióta közölte velem, hogy felvesz, mintha átkapcsolt volna egy teljesen más üzemmódba, amivel eddig még nem volt szerencsém találkozni.

Pontosan olyan finom volt a menta színű fagyi, mint gondoltam. Főnököm egyébként is agyon dicsérte már nekem, szóval rosszra egyáltalán nem számítottam. Mivel ez volt az első alkalom, hogy ilyet ettem, kellemes csalódás ért. Nem vagyok nagy fagylalt evő ember, inkább az eredeti ízeket szeretem, mint például vanília, csokoládé, citrom. Jungkook többször is kíváncsian rám pillantott, gondolom az őszinte reakciómat akarta látni. Bevallom őszintén ilyenkor mindig zavarba jöttem neki köszönhetően. Teljesen más stílusban beszélt hozzám, sokkal könnyedebb lett a hangulat közöttünk, mintha lerombolt volna egy falat kettőnk között. Ennek talán az lehet az oka, hogy most már hivatalos alkalmazottja lettem? Vajon a Diával való kapcsolata is ilyen hamar megváltozott? Szinte egyik pillanatról a másikra... Többször is arcomat méregette, én viszont igyekeztem normálisan viselkedni, nem szerettem volna hülyét csinálni magamból. Miután végeztünk az ebéddel visszamentünk az üzletbe. Jungkook lelkileg felkészített arra, hogy nagy forgalomra és sok vendégre számítsak így péntek délután révén. Azt mondta most nem hagy magamra, szóval ketten simán elvégezzük a műszakot. A délután első felében én álltam a kasszánál, a főnököm pedig az érkező vendégeknek segített. Pár óra múlva cseréltünk, így nekem kellett javaslatokkal és személyes véleménnyel ellátnom a vendégeket. Volt egy nagyjából velem egykorú lány, aki szerintem flörtölni próbált velem, mert nagyon tette magát, amint odasétált hozzám segítséget kérni.

- Szerinted melyik szín állna nekem a legjobban? – kérdezte tőlem haját csavargatva.

- Szerintem vagy a fekete, vagy a sötétkék – mondtam őszintén, ugyanis a hajában lévő sötét tincsekhez szerintem jól passzolna a sötét alsónemű.

- És te a csipkés fehérneműket szereted jobban egy lányon vagy a csipke nélkülit?

- Én személy szerint a csipkéseket preferálom, de szerintem neked jobban állna a nem csipkés – mosolyogtam.

- Akkor valami csipkéset választok! – vágta rá azonnal, majd hátat fordított nekem és a fenekét rázva megindult a melltartó részleg felé. Egész végig mellette kellett maradnom, mert mindenben kikérte a véleményemet. Kezdtem úgy érezni magam, mintha a barátja lennék, mert bármit mondtam neki, azt megfogadta. Egyébként csak random választottam az általa felsoroltak közül, ugyanis nekem még nem volt közösöm lányokhoz, így véleményem sem volt különösebben. Végül nagy nehezen megegyeztünk abban, hogy vesz egy csipkés és egy nem csipkés szettet, fekete, illetve sötétkék színben. Miután fizetett Jungkooknál, bepróbálkozott, hátha megadnom neki a telefonszámomat, de én tapintatosan elutasítottam. Aranyos lány, de nem az esetem.

- Elfelejtettem mondani, hogy könnyen lehet barátnő jelölteket is szerezni a munkának köszönhetően – mondta Jungkook, miután a lány elhagyta az üzletet.

- Igen, azt észrevettem – nevettem fel. – Gondolom Önre is rengetegen ráhajtottak már.

- Hát nem egy-két vendég volt már, aki bepróbálkozott nálam. Ahogyan Diánál is, még a hatalmas pocakja ellenére is. Ha valaki szimpatikus Önnek, akkor ne mondjon nemet. – mondta, mire bólintottam. – A volt barátnőmet is itt ismertem meg.

- Komolyan?

- Igen, bár nem voltunk többet együtt másfél hónapnál. De igen, ő is az egyik vevőm volt, akinek szimpatikus lettem. Hátha talál Ön is magának valakit. – mondta mosolyogva, én viszont csak halkan elnevettem magam, mert nem hinném, hogy olyan sok meleg csávó próbálkozna be egy tizenhét évesnél. Meg egyébként sem párszerzés céljából szerettem volna ezt a munkát.