Tik tak,tik tak~
Ketyeg az óra őrületesen a nagy csöndben.A fiú,akit elhúrcoltak otthonából fájdalmasan nyitogatta pilláit felfogván,hogy mi is történt.Elhúrcolták,majd kikötötték egy székhez,bekötötték a szemét és valamit megitattak vele,ami rögtön kiütötte őt.
Hogy kik tették ezt vele?A fiú anyja és egykori játékszere Jeong Guk.Bár az anyjáról nem tud a fiú.

Milyen kedves ez tőlük,nem?

Yoongi pov.:

Mikor realizáltam mi is történt sírni kezdtem,hisz ki nem sírna ilyen helyzetben?Úgy vélem ez teljesen normális reakció tőlem,de mégis szánalmasnak érzem.

Gondolataimból egy boldog hang ébresztett föl:
-Gazdám!Végre fölébredtél!Jól vagy?-a végére hangja aggódóvá vált,az eddig fogvatartó köteleket kikötötte,így testrészeim felszabadultak,szemeimmel újra szabadom láthattam,figyelhettem.
-Miért voltam kikötözve?
-Hát elővigyázatosságból...-mondta szerényen és megsimította tarkóját.
-Miért vagyok itt?
-Mert itt kell lenned Gazdám!
-Miért?
-Túl sok a miért Yoongi,viszont erre most nem reagálhatok,majd idővel megtudod.
-Mindent csak idővel tudok meg Jeong Guk,elegem van ebből!Azt mondod én vagyok a Gazdád,de én nem tudok semmit sem ennek ellenére!Hát hogy van ez?-kérdeztem ingerülve,mire a fiú is elkezdett izzani a feszültségtől.
-MERT TÉNYLEGESEN TE VAGY A GAZDÁM,VISZONT EZEK OLYAN DOLGOK,AMIKHEZ SOK IDŐ KELL,HOGY FELFOGD ŐKET,MINDENT A MAGA RENDJÉBEN FOGOK ELMONDANI!ÉRTED?-üvöltött le a fejem,mire a félelemtől meghátráltam tőle és levágódtam a nemrég elhagyott székre.-Ahh,nézd Yoongi,sajnálom!De meg kell értened ezt!Tudom,hogy nem könnyű neked,de nekem se,kérlek értsük meg egymást!-simított kézfejemre,majd hajamra.A kézfejemen lévő bőr kikékült ahol megérintett,a hajam meg kifehérült.Mi ez?
-E-ez mi Kook?-azt hittem képzelődök,de bármennyire is tépkedtem a hajam vagy dörzsöltem a bőröm ugyanolyan maradt.
-Tényleg te vagy a reinkarnációja...-csodálkozott el egykori babám.Még jobban összezavarodtam,a dolgok egyre jobban bonyolódnak,nem tudok meg pontosan semmit,viszont egyre több lehetetlen dolog üti meg a fejemet.
-Te meg miről beszélsz?Komolyan mondom,hogy én szerintem szívtam valamit csak rohadtul nem emlékszem rá és olyan szinten ütős a dolog,hogy képzelődök már egy ideje!-fogtam fejem frusztráltan,majd társamra emeltem tekintetem.-Ezt is csak idővel fogom megtudni,igaz?-válaszként csak bólintott.

Pár órával később:

Gukkal már egy ideje egy hosszú folyosón sétálunk,de hirtelen megradja kezem és behúz egy szobába.

-Mi ez?-kérdezem meglepődve,hisz soha sem láttam még ennyire szép és egyben furcsa dolgot egyszerre.
-Emlékszel,amikor azt mondtam a virágkoszorúra,hogy az helyettesíti a vérem?
-I-igen!
-Na...Hát ezekből a virágokból veszek energiát,ha úgy érzem gyengülök.-tömör és rövid.Úgy érzem ennek pontosabb oka is van.De most hagyjuk ezt a temát.-Nem gyönyörűek?-kérdése közben letépett pár virágot és bőréhez tapasztotta őket.
-De,de azok!-simítottam meg a karján levő virágokat,mely érintésemre még jobban kinyíltak és színük intenzívebb lett.Guk halk fájdalmas nyöszörgéseket adott ki.-Jól vagy Kook?Mi a baj?Mi fáj?-kérdeztem tőle aggódva,mire halvány mosoly kúszott eddig komoly arcára.
-Az érintésedre bele fúródtak a virágok szárai az ereimbe,de így legalább több energiám lesz és nem száradok ki!-boldog.Boldog azért,mert a virágok fúródtak a testébe,ráadásul az én hibámból.Ez egyre betegebb...

A legbetegebb talán mégis én voltam és az a világ melybe később belecsöppentem.

-De Guk...Biztos jól vagy?A bőröd hófehér,viszont az ajkaid tűzpirosak...A hajad meg lila lett és ilyen csillámos genyók vannak benne?!-inkább kérdeztem,mint kijelentettem.A fiú csak rám kacsintott és megfogta bal csuklómat minnél közelebb húzva azt szájához,majd megnyalta azt.Az érintett pontba iszonyú fájdalom szökött sikításra kényszerítve engem,pár pillanat múlva egy rózsa fogta körbe csuklóm,tüskéit husamba vágva,minek köszönhetően vérem szivárogni kezdett,mit a virág fiú lenyalt.
-Mi a...-nem jutottam szóhoz,bár mit is mondhattam volna úgy igazán,hogy annak értelme is legyen?Semmit,éppen ezért nem is tettem.Jeong Guk kézfejemre puszilt mire szemszíne átváltozott,immár türkézkék bogarai keresték tekintetem,melyet megis találtak.Összeestem.A virág fiú is.Sírt,de közben nevetett,fájdalmas tekintete lelkemet megremegtette és az én könnyem is a virágokkal teli padlóra csordult.És ezután a szokatlan dolgok száma csak nőtt és nőtt...

~Ez a mi közös virágunk,s gyümölcsünk,
Talán akkor újjászülettünk,
Elődjeink biztos azt gondolták:visszatérhetünk,
Így is lett,újra énekelhetünk,
S megint felejthetünk.~

A.G.

Ui.:Valahogy így képzeljétek el Jeong Guk kezét,amikor még csak simán rávoltak tapasztva a virágok:

És így,amikor már beléfúrodtak,csak nem rózsa képében,hanem az előbbi képen látott virágokéban:

Sugánál csak annyi különbség van a 2.képhez képest,hogy a csuklója köré fúródott a virág.