Még ekkor is, furcsa kisgyerekek voltunk. Nekünk senki és semmi nem számított akkor sem amikor a felső évfolyamba léptünk.

Ugyan olyan kis bénácskák voltunk, mint amikor kézen fogva mentünk be az első osztályba. Azóta nőhettem vagy három centit, szóval én így vágtam neki a következő négy évemnek az iskolában.

Nem mondom, hogy ez könnyebb lett volna. Igaz, most mindent értettem, külön tanárokhoz is jártam, mert az éreztem, hogy nem leszek elég. Hogy nem tudok semmit. Semmihez nem értek és nem lesz belőlem semmi. Hogy azt hiszik, hogy kis hülye vagyok még mindig. Ugyan olyan, mint alsóban. Az a kisfiú, aki az ebédszünetben nem a menzára ment, hanem inkább kisautózott veled. Akinek az volt a legnagyobb kívánsága, hogy a világ összes pici, apró autója az övé legyen.
Talán ez alapozta meg a mostani problémáimat is.

Vagy az, hogy nem bírom beismerni, hogy igenis, jó vagyok, sikeres és szeretnek engem egy páran. Mert nem tudom, hogy tényleg így van e, vagy csak én látom így.
Nem bírom beismerni, mert nem tudom magamról megállapítani, hogy megérdemlem. Mert nem érzem úgy, hogy bármit is megérdemelnék. Te is ott voltál, és téged sem érdemeltelek meg. Még is szerettél, és én is téged.

Felsőben az éveinek már valahogy sokkal gyorsabban és jobban teltek. Szerettünk menni a sulifarsangra, és általában mindig összetartozó jelmezekbe bújtunk. Egyszer emlékszem beöltöztem királylánynak és nagyot nevettünk rajta. Csak azért öltöztem be, hogy te legyél a hercegem. De azt nem tudtam, hogy a hercegek el is hagynak.

Neked voltak olyan tantárgyak amit nem mentek. Jópár volt, úgyhogy már egészen korán elkezdtünk gyakorolni a felvételire.

Mindketten zeneiskolába jelentkeztünk, hisz érdekelt minket a zene és a popsztár élet. Szerettünk volna hasonlóak lenni, és duót alkotni, amit valljuk be, nem sikerült megtennünk.

Sok dolog történt akkor, amikor tinik lettünk nem tudnék kijelölni mást ami fontos lett volna. Mert minden fontos volt. Minden, amikor veled lehettem.

Igen, rövid lett ez a levelem, de csak a legfontosabb dolgokat szeretném neked leírni.

De az egész életem nem írható le.
Mert te tettél azzá aki vagyok.
Szeretlek Harry.
Miattad vagyok igazán Louis Tomlinson. Te egészítesz ki. Te mutatod meg milyen is vagyok teljes egészében.