Ahogy belépett a kis kibérelt kávézóba,rögtön nosztalgia fogta el. A régi ott töltött délutánok,az a sok nevetés és persze fájdalom,Nemecsek hiánya.
Felejtsünk el mindent! Osztálytalálkozó!
Papuskáim! Régen láttalak már titeket! -fogott mindenkivel kezet Andris
A régi bandába ült le,ahol ott volt mostmár gyűrűvel az ujján Csele.
-Csabika! Hát eljegyeztek! Gratulálok!
-Igen -mutogatta büszkén a gyűrűt Csele mindenkinek
-Jani jegyzett el -puszilta meg a mellette lévőt
Andris csak megölelgette mindkettőt és örökké való boldogságot kívánt nekik,majd hallgatta a többiek tökéletes életének történetét. Csak az ő élete nem tökéletes?
Álom autó,álom tévé,álom esküvő,
álom állás,álom férfi,álom nő...
Neki semmi sem volt. Sem autója,sem állása,hiszen éppen nemrég rúgták ki. Pénzben is alig jött ki egy hónapban,ráadásul most a régi osztálytársai tökéletes mindenséges életét hallgatja.

-Itt mindenki kibaszottul szerencsés,csak én nem! -csattant fel Csónakos
Mindenki figyelme hirtelen a fiúra irányult aki egyre idegesebb lett.
-Álom autó,álom nő...álom férfi! Mindenki csak egy kétszínű balfasz lett! Elfelejtettétek Ernőt! Hogy tehettetek ilyet?! Mindig csak én viszek virágot a sírjára,meg szegény anyukája! De ti úgy tesztek mintha nem történt volna semmi..Na persze!
-Andris! Részeg vagy! -Szólt rá Boka
-Leszarom! Titeket akkor sem érdekel a kis Nemecsek! Itt már csak engem érdekel! Hogy tudtátok elfelejteni?!
Boka inkább megfogta a fiú karját és kiráncigálta magával az épület elé.
-Andris! Térj már észhez! Mit csinálsz?!
-Papuskám! Hogy tudtátok elfelejteni?..
-Nem felejtettük el,csak nem emlékezünk meg róla minden nap.
-Szerettem Ernőt.
-Tudom. Sajnálom. -húzta egy ölelésbe magához Boka

-Sajnáljuk. -hangzott el a telefonban az utolsó kis szó. Sajnáljuk.
-Jani? Mi a baj? -jött ki a konyhából Csele mikor meghallotta Boka telefonjának éles csapódását
-Andris..
-Mi van vele? Baj van?
-Meghalt. Megölte magát.
-Hogy mi? Nem. Jani viccelsz igaz?
-Ilyennel viccelnék?
Csele elhalkult.
-Szerette Ernőt.
-Tessék?
-Mondom szerette Ernőt,szerelmes volt belé. Mindig is tudtam,de csak az osztálytalálkozón mondta el.
Csele közben elsírta magát. Mégegy embert elveszítettek,ismét a saját hibájukból,ha segítenek Andrisnak talán még velük lenne,de ők csak a saját tökéletes életükkel foglalkoztak,mialatt a barátjuké lassan széthullott.