Serafina

Még mindig nem engedtem el. Komolyan elhatároztam, hogy nem is fogom elengedni. De azt a szeretlek-et komolyan mondta? Vagy csak le akart kergetni magáról? Soha, de soha, de soha nem fogom elengedni.
- Mi az kicsim? Min gondolkozol ennyire? - kérdezte. Megint kezdi hogy kicsim-nek hív.
- Azon, hogy nem foglak elengedni soha.
- Akkor nem volt elég? - kérdezte gonoszul, egy kis ravaszsággal a szemében.
- Miből? - nem nagyon értettem.
- Hát ebből - hirtelen rácuppant az ajkaimra.
- Norbi, nem foglak elengedni, soha - mondtam neki, miután el tudtam távolodni tőle.
- Biztos?
- Biztos.
- Nem akartam ehhez folyamodni - mondta.

Norbi

Én tényleg nem akartam gonoszabb lenni. Serafina nagyon makacs néha. Mindig.
- Engedj el - szóltam rá durvábban.
- Nem - makacskodott tovább.
- Jó, akkor a kezemet foghatod, de kérlek szállj le rólam.
- Nem.
- Ha nem szállsz le bedurvulok, jó?

Erre a mondatomra csak megvonta a vállát. Nagyon kedves, nem lehetek vele durva. Remélem tudja, hogy mindent csak játékból mondok, és csinálok.
- Kérlek szállj le rólam. - kérleltem tovább
- Nem.
- Megteszel valamit amit kérek?
- Mit? - kérdezte. Legalább nem azt mondta, hogy nem.
- Hát, nem tudom.
- Neked kéne valamit tenned, esetleg - javasolta.
- Na, és mit? - kérdeztem a kelleténél egy kicsit ingerültebben.
- Az igazat megmondani Oscaréknak.
- Jó, de neked le kéne szállni a hátamról.
- Oké - mosolygott rám.
- Menjünk. - indultam meg.
- Inkább nem - kötözködött megint - soha nem engedlek el!

Nem tehettem mást. Nem durva lettem, csak egy kicsit idegesítettem.
- Drágaságos kiscicám - kezdtem, és éreztem ahogy megborzong.
- Nekem ebből elég - ugrott le a hátamról.
- Mi a probléma kicsikém? - idegesítettem tovább.
- Idegesítő vagy - mondta, és berohant a szobámba.
- Na, gyere vissza, vagy én megyek - elterveztem, hogy teljesen kicsinálom az idegeit. Talán nem jó ötlet. De csak talán.
- Nem megyek - csak ennyit kellett mondania.
- Oké, megyek.
- Neeee.
- Benyitok kicsikém - ahogy benyitottam, láttam, hogy teljesen zavarba hoztam a kicsikém-ezéssel.
- Hagyj békén - hangja szomorú volt.

Odamentem hozzá, és elkezdtem csikizni. Össze vissza forgolódott, és közben nevetett.
- Vihiszha cshikhizlhek - mondta.
- Nem tudsz! - vagy mégis? Eltalálta az egyetlen pontot, ahol csikis vagyok.
- Nhem thudlhak? - kérdezte nevetve.
- Dhe - adtam meg magam.

Hirtelen abbamaradt a nevetés. Mind a ketten feszültek lettünk. Úgy álltunk meg ahogy voltunk, azaz én négykézláb vagyok Serafina fölött. Mindkettőnkről lefagyott a mosoly.
Hallottuk, ahogy valaki betör a házunkba. Teljesen némán vártunk. A szobám ajtaján a kilincs megmozdult.