Serafina

- Egyébként - kezdtem miközben a hajam igazítottam - hány éves vagy? Mert a levelet 15 éves korodban írták.
- 18 vagyok. És te? - mondta de közben tovább JÁTSZOTT (!?) a telefonommal. MIVAN? Játszik a telómmal? Ez most komoly? Mint egy gyerek.
- 17 vagyok. Na, megvagy a "wifi"-vel?
- Aham, igen.
- Visszakapom?
- Aham, biztos. EZAAAAAAZ! Nyertünk.
- Tessék?
- Ja, bocsi, csak a wifit teszteltem - nyújtotta át a telómat.
- Mi ez a sok játék? Letörlöm őket! - jelentettem ki gúnyosan és idegesen.
- NEEEEEEEEEEEE - hisztizett Norbi - miért?????
- Mert nem fogok soha az életben játszani a ezekkel.
- Jó, töröld le - "szipogott"
Ez idő alatt Lilly több mint száz üzenetet hagyott. Norbit nagyon izgatta:
- Mit írt? Hmm?
- Nem fontos, de... - nem tudtam befejezni a mondatomat mert a Little Do You Know félbeszakított - NEEEEEE.
- Haló? - vette fel NORBI az ÉN hívásomat!

Norbi

Felvettem. Nem tudom minek. És most ki van hangosítva.
- Serafina, te vagy az? - kérdezte egy hang a telefonból.
- Nem vagyok itt. - suttogta Serafina.
- Igen én vagyok - vékonyítottam el a hangom - csak egy kicsit megfáztam.
- Ó, de örülök, hogy amúgy jól vagy - mondta az a fiú(!) hang.
- Majd később visszahívlak, szia - nyávogva tettem le a telefonba "lévő" fiút.
- Köszi - nézett rám hálás szemmel Serafina.
- Ő ki volt? - tudakolóztam.
- Kyle.
- Az meg ki? - a nevéből és a hangjából ítélve fiú, de vajon kije Serafinának? Szép kis gondolatok...
- A volt második legjobb barátom vagyis a legjobb fiúbarátom.
- Aha, értem. Amúgy, mikor mész az unokahugimhoz?
- Majd még egy hét múlva. Lehet, hogy később, de az is lehet, hogy hamarabb.
- Akkor - kezdtem vidáman - van kedved valamit enni?
- Igen majdnem éhen halok - mire kimondta már ott is termett az ajtónál - hol vagyunk?
- Hogy érted?
- Úgy, hogy Lilly szegeden lakik, és anyuékkal előző héten Szekszárd felé voltunk várost látogatni. A baleset helyszínét sem tudom, meg azt sem, hogy most melyik városban vagyunk.
- Nagyjából értem mire gondolsz - mosolyogtam rá - ez itt Szekszárd mellett egy kicsi falu. Ez jó válasz?
- Igen, jó nagy falu. Megyünk? Már éhen haltam - nyávogott.

Serafina

Minek zaklat Kyle? Miért pont most? Később szívesen beszélek vele, de nem most. Komolyan éhen fogok halni. Az utcára kiérve nagyon megijedhettem, mert Norbi megfogta a kezem, és úgy vezetett tovább. Sötét volt már. Norbival is félek, de ha egyedül lennék. Belegondolni is rossz. Fáradt voltam. Nagyon. Norbi ezt láthatta rajtam, mert odamentünk egy kocsihoz, és hátraültetett. Ő is beszállt mellém. Igen mellém szállt be. Nem volt kabátom, és nagyon fáztam. Közelebb bújtam Norbihoz, mire átkarolt, és gondolom melegíteni szeretett volna. Valakik még beültek az autóba. Nem tudom hogy kik. Hangosan köszöntötték Norbit:
- Csá Nor, ki ez a kicsike? - gondolom a kicsikét rám értették.
- Ő az unokahugom akiről beszéltem - terelte a témát Norbi.
- Ja, szóval ő az akinek nem tudod a nevét? - kérezte a sofőr.
- Igen, de inkább az útra figyelj - nézett rá szúrósan "Nor".
- Fá-fá-fázok - dideregtem.
- Kapcsold már be a fűtést Oscar - kiáltotta előre a mellettem ülő.
- De minek? - értetlenkedett az anyós ülésen ülő.
- Mert valakik fáznak. Oscar valakiket nem melegít báránybundából készült kabát.
- Jó felkapcsolom. Mennyire kell? Andrew mennyire fázol? - értetlenkedett az Oscar nevű ember.
- Nem én fázok hanem - na itt megakadt Andrew - Nor unokahuga.
- Jaaaa - végre megértette - és amúgy hova megyünk?
- Már mondtam ezerszer - értetlenkedett Norbi - Oscar, ennyire nem lehetsz lassú felfogású.
A sofőr tarkón csapta Oscart mire Andrew felröhögött, de erre hirtelen befékezett.
- Rhys nem vagy normális - szidta le a sofőrt vagyis Rhys-t Norbi - majdnem kirepült az unokahugom. Ha nem fogom meghal.
- Bocsi.

Az utunk többi része csendes volt. A meleg levegő hatására bealudtam Norbi vállán. Csak akkor ébredtem fel, amikor Oscar és Andrew egyszerre odrították azt, hogy:
- Mekiiiiiiiiiiiii! EZAAAAAAZ! Kösz Nor! - és máris a kocsin kívül voltak.
- Hol vagyunk? - kérdeztem Norbitól.

(ez egy Meki, nemár most megéheztem)

Norbi

- Szekszárdon vagyunk - válaszoltam neki, és kézen fogva mentünk be a Mekibe.
- Választasz helyettem is? - kérdezte - túl fáradt vagyok a gondolkodáshoz.
- Igen - nyugtattam meg.

Olyan jó volt vele lenni. Igaz csak nemrég ismertük meg egymást de akkor is jó volt. Elaludt a sorba a vállamon. Úgy látszik tényleg nagyon fáradt. Ahelyett, hogy tovább állnánk a sorba, óvatosan kivezettem. Elindultam az "alvó" Serafinával sétálni.
- Hova megyünk? - kérdezte félálomban.
- Egy sokkal jobb helyre.

Hirtelen elkezdett esni az eső. Gyorsan bementünk egy étterembe, ahol nem volt senki. Érdekes volt. Nem akartam ott maradni egy percet sem, ezért kirángattam Serafinát az esőbe. Elmentem egy olasz éteremig. Az is fura volt, és akkor jöttem rá hogy miért.

Sziasztok. Ez volt eddig a leghosszabb fejezet. Ez a 100 megtekintésnek köszönhteő. Ha szeretnétek még hosszú részeket akkor voteotoljatok vagy más néven szavazzatok.
Előre is köszönöm.
Kereken 100 megtekintésem van. Nagyon köszi.