Norbi

Mit mondjak neki? Most komolyan? Na jó... Elkezdem:

- Nyugi, a hugod a balesetnél a szélvédőn keresztül beesett a taxi alá. Azt hitték, hogy meghalt, de úgy látszik él. - próbáltam nyugodt hangon mondani.

Hirtelen elkezdett sírni, mit tehettem, megöleltem, és megfeledkeztem arról, hogy csak egy nyitott köntös van rajta. Melegség öntött el. Egyszerűen rám nézett, a szemembe, és visszaölelt.

A pillanatainkat csak az orvos szakította félbe:

- Sziasztok, tudom, hogy nemrég mondtam valamit, annak már vége, az utolsó szavai valami satura to tana volt. Nem tudom,hogy mit jelent. Ti tudjátok?

Serafina

- I-igen,a Sakura no hana cseresznyevirágot jelent, és a hörcsögünk nevét - mondtam a doki szemébe nézve.

- Rendben, akkor már a végrendeletben is van valaminek értelme - ezután gyorsan kiment.

Ránéztem Norbira, és hirtelen megharagudtam rá.

- MI VAN MÉG AMIRŐL NEM TUDOK?! - keltem ki magamból.

- A szüleidet is csak annyi ideig tudták életben tartani, amíg pontosították a végrendeletüket.

Nem tudtam válaszolni, mert megszólalt a Demons refrénje, azonnal felvettem:

- Szia Lillye.

- Serafina miért nem vagy suliba, és hogyhogy a kíírtak innen és átraktam egy másik suliba? - kérdezte a vonal másik végéből.

Itt elgondolkoztam. Anyáék nem tudták volna kiírni mivel csak a végrendeletre volt idejük. Akkor a mentősök (?) írattak át egy másik (!!!) iskolába. Na nekem ebből elég. A gondolataimat Norbi szakította félbe:

- Lemerült a telód. - mosolygott rám.

- Kösz, hogy szóltál - néztem rá - Rajtad NINCS nadrág? És van töltőd?

- Úgy látszik, hogy rajtam nincs nadrág, viszont rajtad sincs semmi - gyorsan összehúztam magamon a köntöst - és sajna nincs töltőm, csak otthon.

Hát értem. Nincs telefonom, nincs családom, nincs iskolán, nincsenek barátaim. Összefoglalva semmim sincs. Talán csak Sakura no hana és Vutututu maradt nekem, a két hörcsögöm. Ha kikerülök innen feketére festem a hajam, a körmöm, nem megyek többet napozni és gótos emós keverékű ember leszek. Ezt így szépen elterveztem.