Norbi

- Norbert? - nyitott be az idegen fickó - Én vagyok az apád! (az a kép... Pont ide illik)
- Mi?
- Bocsi hogy megzavartalak titeket a - gyorsan leültem az ágy szélére - a mindegy... Szóval ÉN vagyok az APÁD!
- Jó felfogtam - nem, nem fogtam fel.

Dehát ő már kiskorom óta nem élt velünk. Hmm. Ez fura. Nagyon. Anya halálakor se jött vissza.
- Norbi, jól vagy? - fogta meg a vállam Serafina.
- I-i-igen - válaszoltam ledöbbenve.
- NoRBi kI a KIs bArÁTnŐd? - tudakolózott apám, vagyis az "apámnak állítja magát személy".
- Nem a barátnőm!
- aKkOr A FeLEséGEd?
- NEM - ordítottam apámmal.

Na jó. Hagyjatok békén. Elegem van az emberekből. Minek van itt ez a részeg fickó? Arrg.
- Norbi, indulok - erre a mondatra eszméltem csak fel.
- Hova?
- Lillyehez.
- Oh, menj. Szia.

Most még ő is itthagy? Lillyehez megy? Á mindegy. Megyek Oscarékhoz. Kirúgták a sofőrt.

- Csá Osc.
- Csá Nor.
- Ki a sofőr?
- Ő Kyle, Kyle ő Norbi. - hmm. De ismerős a neve.
- Szia Norbi - ez a hang.

Serafina

A vonaton szó szerint megsültem. Messze laktam. Ahogy megérkeztem, azonnal a házunk felé vettem az irányt. Szerencsére a hörcsögök élnek. Huh.

Lillye folyamatosan hív.
- Mivan?
- Gyere máááár - nyávogott a telefonba.
- Már elindultam - raktam le idegesen.

A házuk elé érve Fahéj fogadott. Aranyos husky kölyök. Valaki ráugrott a hátamra amíg Fahéjat simogattam.
- Serafinaaaaaa.
- Lillyeeeeee.
- Vaúúúú - na ez a kutya volt.

Bent a házban nem változott semmi. Nagyon vártam már ezt a nyarat, főleg a baleset után.
"If I locked away..." - Szólalt meg a telefonom.
- Szia Norbi - köszöntem bele még mindig idegesen.
- Serafina baj van - a hangja ijedt volt.
- Milyen Serafina? - hallottam meg Kyle hangját.
- Neeee - ijedtem meg.
- De - mondta tök nyugodtan Kyle.
- Ki az? - érdeklődött Lillye.
- Kyle és Norbi.
- Na neeeee - akadt ki ő is.
- Na deeeee - utánozta Kyle Lillyet.
- Hangosítsd ki - nyafogott a barátnőm.
- Ok - és ki is hangosítottam.
- Sziasztok Csajok - ordibált bele a telefonba asszem Oscar.
- Hagyd már az unokahugom - röhögött Norbi.
- De mé? - kérdezte Andrew.
- Serafina te az ő unokahúga vagy? - nézett rám Lilliye.
- Nem, te vagy az - oktattam ki.
- Én vagyok? - akadt ki.
- Igen te vagy - szólt be Norbi a beszélgetésünkbe.
- ÉN VAGYOK? - akadt ki mégjobban.
- IGEN TE VAGY! - kiabált vele már Kyle is.
- ÉN VAGYOOOOOOOK!
- Nyugi, igen te vagy - nyugtattam meg.

A házba bementem, de Lilliye még mindig az ÉN telefonomon beszélt Norbival. Lillye anyukája sütött brownie-t. Nagyon finom lett. Nem értem hogy mit tudnak még beszélni. Jó kérdés. Amikor bejött teljesen piros volt az arca. Vajon kibe szerelmes?
- Jól vagy?
- Oscar...
- Jól vagy?!
- Oscar...
- JÓL VAGY?
- Igen. - végre figyelt.
- Mivan Osc-al?
- Semmi, semmi.
- Ahamm - haraptam bele a sütibe.

Sziasztok Virágszirmooooooook.
Bocsi hogy ennyit késtem vele, de nem volt ihlet.
A többi könyvemmel se fogok olyan gyorsan haladni.
Remélem jó lett.