karolja egymást anya s gyermek

lombjuk egymásba, lombjuk reszket

kopott odú az, mi éltnek ad helyet

kapnak veszett férgek, madárhang helyett

nehéz víz mely levélről hull alá

idegenebb íz, szebb nála halál

ígéret így, védlek hosszú csillag éjig 

 mégis megszokott egyedül kísért végig