Nem tudtam félig szeretni

s múltamat idézve

tán engem sem

engem sem tudott senki

Engem sem tudott senki

csak éppen félig szeretni

Bár oly szép is volna

kicsit mindenkié lenni

Mindenik otthonba

jó vendégként menni

s nem kéne báj,

varázslat, semmi.

S ha beköszönt a búcsúnap

sír rózsapaplant húzna

de szemében nincs csillogás

egyedül kel útra.

Ki tudna félig szeretni,

hisz fájdalma puszta semmi,

ő tudna csak

komor percek csendjében

csoda magányra lelni.