Hol rószák barokk táncát

hű méh szívem követte

most ezer csapda szárán

ragacsos tüskék enyve.

Újra s újra ra látni vélem

hogy bukik le elém

papokat hí vörös fényben

feláldoz a remény.

S a nap Istent játszva

áldja meg e helyet

hol lány utószor

fájó bűnbe esett.

Ez legyen utolsó

hogy a sózott jarda

kimarja lelkét

ki ott elsétálna.

De mécses kihunyt

magány lobban

S égbe szeret bele jobban.