Nami szemszöge:

Végre engem is felvettek a híres One Piece Tehetségképző Iskolába, rövidebb nevén az OPTI-ba. Hatalmas álmom volt bekerülni ide, bármennyire is furcsa, de kiskorom óta rocksztár akarok lenni. Nincsenek szüleim, volt egy nevelőanyám, de ő meghalt. Azóta a nővéremmel, Nojikoval éltem és a szomszédunkban lakó Genzo bácsival ápoltam még a kapcsolatot. A nevelőanyám, Bellmere volt az, aki elindított a zene irányába. Akkor kezdtem el gitározni, de miután meghalt, Genzo bácsi csak zongorázni volt hajlandó beiratni. Tehát ebbe a suliba is zongora és énektudással jelentkeztem és felvettek. A legjobb barátnőm is idejár ebbe az iskolába, szóval már nagyon vártam a találkozást vele. Beléptem az iskola kapuján a bőröndömmel és a főépület felé vettem az irányt, hogy a portánál találkozhassak Robinnal. Nem kellett csalódnom, tényleg a portánál várt rám. Mikor észrevett, hozzámszaladt és megölelt.

- Jajj, de örülök, hogy látlak Nami! Milyen volt az út? - kérdezte barátnőm.

- Szia! Türhető volt, köszi a kérdést - válaszoltam.

Elindultunk a kollégium felé.

- Nem mondod komolyan, hogy koedukált?! - kérdeztem kissé túl hangosan.

- Dehogynem - közölte totál vidám arccal Robin.

Hát ez is jól kezdődik, gondoltam. Bementünk. Ahogy beléptünk az ajtón, jobbra a lányok, balra pedig a fiúk ,,lakosztálya" volt. Hirtelen egy fiú csúszott le a lépcső melletti korláton és eszeveszett rohamban rohant a mögöttünk lévő ajtó felé.

- Szia Robin! - integetett Robinnak a loholó.

- Szia Luffy, mit követtél el? - kérdezte a mellettem álló.

Úgy látszik ismerik egymást elég rendesen, tehát valószínűleg egy csoportba van vele.

- Ohh, semmi különöset, csak véletlenül megettem Sanji és Zoro kajáját - hadarta a közben mellém érő fekete hajú fiú. Megette a kajájukat VÉLETLENÜL?! Nem volt időm ezen gondolkodni, mert Robin után rám nézett, amitől valahogy furcsán éreztem magam.

- Monkey D. Luffy - nyújtotta felém a kezét vigyorogva.

- Nami - fogtam kezet vele.

A következő pillanatban már kifelé rohant az ajtón.

- Örülök a találkozásnak - ordította még félúton.

Remek, ő sem néz ki teljesen százasnak ám. Na mindegy, jegyeztem meg magamnak.

Felmentünk a szobánkba, amiben Robin ágyán kívül, volt egy üres az én részemre is. Egész tűrhető ez a kollégium, nem koszos és nem zajosak a ,,művészlelkek".

- Amúgy ki is ez a Luffy pontosan? - kérdeztem pakolás közben barátnőmet.

- Ő is egy elsőéves, a tegnap érkezett meg - válaszolta Robin.

Tehát nem az ő, hanem az én csoporttársam lesz. Nem feltétlenül vagyok pozitív véleménnyel erről, de hát végülis rendes srácnak néz ki. Hirtelen eszembe jutott, hogy megnézhetném a próbatermeket, ezért szóltam Robinnak és egyedül elindultam a ,,próbaterem jelzést" követve.

Luffy szemszöge:

Tehát valószínűleg ez a narancssárga hajú lány az a csoporttársam, akiről Robin beszélt. Nem mondom, tényleg csinos. De nem volt időm merengeni, mert már a sarkamban voltak a nem kicsit mérges, másik szobában lakó fiúk. Név szerint Sanji és Zoro.

- Állj meg te idióta! - ordították egyszerre.

Dehogy álltam meg. Rohantam, ahogy csak tudtam, de valahogy csak beértek.

- Teeeeee! - Sanji már lendítette a lábát, én pedig magam elé kaptam a kezem.

- Vá-vá-várj, képzeld találkoztam az új lánnyal - hadartam a lehető legértelmesebb elterelésemet Sanjival szemben. Ő megállította a lábát, aminek az lett az eredménye, hogy Zoro ütése őt érte el. Ezek után rólam megfeledkezve, teljes beleéléssel kezdtek verekedni. Na tessék, és még én vagyok idióta. Chh. Amíg ők egymással foglalkoztak én szépen nyugodtan visszasétáltam a koleszbe a többiekhez. Felmentem a szobatársamhoz, Usopphoz, aki mellesleg egy csoportba fog járni velem.

Mivel úgy éreztem ki kell kapcsolódnom, ezért elindultam az egyik próbaterem felé az elektromos gitárommal a kezemben. Imádok gitározni amióta csak az eszemet tudom, még Shanks tanított meg rá. Ő az egyik leghíresebb a rockosok között. Kiskölyökként nagyon felnéztem rá. Aznap, mikor elváltunk egy ígéretet kötöttünk, megígértem neki, hogy mikor legközelebb találkozunk, egy hatalmas rockos leszek. Már megvan vagy egy éve, hogy először felléptünk egy koncerten a csapattal. Akkor a csapatunk hatalmasat aratott. Az akkori csapat tagjai, Usopp, aki különböző saját készítésű csörgőkkel ügyködött, Zoro, aki basszusgitáros volt, Sanji volt a zongorista és ott volt Chopper és Franky is, akik a dobokkal próbáltak csinálni valamit. Én pedig elvittem az énekes és a gitáros szerepét. De legvégül a közönség imádta. Akkor tettünk szert nagyobb hírnévre, utána a többiek ( Usoppot kivéve )eljöttek ebbe a suliszerűségbe. Engem még egy évig kötött a szerződésem, de megígértem nekik, hogy én is beiratkozom majd a koncertezés mellé. Így is történt.

Bementem a próbaterembe és felálltam az üres színpadra, majd belekezdtem az egyik hatalmas slágerünkbe. Én az ennél rockosabbakat szeretem inkább, de ez sem rossz. A dallam kellemes és élvezhető a nem csak rock kedvelők részére is.

Nami szemszöge:

A folyosó végéről hallottam, hogy valaki próbál. Halkan odamentem az ajtóhoz, úgy éreztem ismerem ezt a számot valahonnan. Jajj persze, ezt a számot hallgatta mindig a nővérem Nojiko. Úgy nézett ki mint, aki belehal úgy szerette a dallamot. Nekem is bejött a dallam. Lassan kinyitottam az ajtót és beosontam a függönyök mögé, majd kinéztem a takarásukból. Egy pillanatra elállt a lélegzetem, amikor megláttam, hogy ki gitározik. A hangja valami eszméletlen volt, és úgy játszott a gitáron mint egy igazi profi. Fekete haja szállt, ahogy mozgatta a fejét a ritmusra. Tátott szájjal bámultam rá. Milyen könnyedén játszik és egy igazi elektromos gitáron ráadásul. Pont ilyen szerettem volna lenni mindig, vagyis inkább hasonló hozzá. Én a kicsit pokolibb stílust szeretem. De soha nem gondoltam volna, hogy Luffy így tud játszani és énekelni.

Luffy szemszöge:

Miközben végigjátszottam egyre jobban beleéltem magam a zenébe. Magam köré képzeltem a közönséget és a csapat többi tagját. Amikor a gitárszóló részemhez érkeztem hirtelen olyan érzésem lett mintha figyelnének, ezért abbahagytam a játékot. Körbenéztem és az egyik függöny takarásából, egy kissé ilyedt barna szempárral találtam szemben magam. Nami?!

- Hát te meg mit keresel itt? - kérdeztem meglepetten.