Könnyekben úszó szemekkel pillantok körbe sokadjára a babaszobában, ahol minden kék színben pompázik. Kisfiam fog születni nem sokára. A hasam már akkora mint egy görögdinnye, ami még egyezik is a kint tomboló évszakkal. Anyukám mosolyogva hajtja be a babám ágyába a fehér plédet. Én pedig egy kis elefántot helyezet a sarokba. Azt mondják a ha felfelé áll az elefánt ormánya akkor az szerencsét hoz.

-Mit szólsz? -kérdezi anya tőlem.

-Nagyon várom már őt. -ajkamba harapok egy erősebb rúgástól, de ez sem szomorít el.

Babámnak a rúgásai felérnek szerintem egy profi focistáéval. Az utóbbi időben tökéletesre fejlesztette. Mivel mindig akkor rúgott, amikor sokan vettek körbe vagy izgalmi állapotban voltam. Frank, aki keresztapja lesz a fiamnak, például Neymart emlegeti ha adódik egy olyan alkalom.

-Gyere majd le ebédelni. -simította meg vállamat anyukám.

-Rendben. -szólok még neki aztán megvárom míg lemegy a konyhába.

Telefonomat előkapva készítek egy képet a kiságyról. Harrynek szándékozom küldeni, hiába nem érdekli a babája. Tudja, hogy fia lesz és kaptam is pár kék színű rúgdalózót tőle a babaváró bulimon. De ennyi volt. Éli a minden napjait, építi a karrierjét és több szerepre is jelentkezik mint amennyit elbír.

me: fényképet küldött.
me: szerintem aranyos :)

harry: nem rossz.

me: megnézed délután?

harry: sok dolgom van.

me: elég annyit mondanod, hogy nem. nem kell színészkedned!

Szomorú vagyok pedig tudhattam volna, hogy ezt fogja mondani. Annyira igyekszem vele elfogadtatni a tényeket miszerint lesz egy gyereke.

-Perrie! -kiabál nekem lentről anya.

-Valami baj van? -sietek ki a szobából.

-Csak én vagyok. -mosolyodik el halványan Harry mire döbbenten pislogok.

Egy nagy csokrot tart kezében, melyben vörös rózsák lapulnak. Gyönyörüek! Mosolyogva megyek le a lépcsőn a férfi elé, aki a hónapok elteltével csak fontosabb lett nekem, hiába volt elutasító.

-Nem vagyok igazi férfi! Az Oscar után haragudtam rád, amiért teherbe estél. Aztán magamra mert felelőtlen voltam. Steve beszélt a fejemmel, ahogy anya is és beláttam, hogy nem olyan rossz egy kölyök. De aztán a büszkeségem fontosabb volt, a karrieremre gondoltam és megijedtem, hogy minden megváltozhat. Tudom azt is, hogy mennyit sírtál miattam mert megbántottalak. Bocsánat, oké? Én csak... nem is tudom. Szeretlek!