Nehezen kelt fel, semmi kedve nem volt a padban ülni majdnem egész nap. Ő aki szeretett sőt imádott tanulni, kezdi megutálni eme szokását. A "szerelmi" élete jobban leköti figyelmét, végülis kihez is vonzódik igazából ? Sosem történt vele még ilyen, olyan az élete most, mint valami rossz tinédzsereknek szánt film alap.

Mélyet sóhajtva bújt bele elegáns felsőjébe és egyszerű fekete alsójába.
A tükörbe nézve már nem önmagát látta, kedvetlenül indult el terme felé fejében eldöntve vásárlási szándékát. Hoseok lesz a személy akit magával visz, amúgy meg kell köszönnie, hogy kiáll érte.

A folyosón kevés diák volt amit eléggé furcsállott, hiszen nincs már olyan korán. Hangos kiabálás majd éljenzés és szurkolás ütötte meg fülét, sietősen kezdett el a hangok irányába lépdelni.
A látvány lehökentette, Jeongguk ráérősen térdelt Jimin felett, akinek orrából lassan szivárgott a vér.
Nagyobb tömeg tornyosult föléjük, ki ennek - ki annak szurkolva. Idegesen rongyot hozzájuk, szinte letépve Jeonggukkot a kisebbikről.

— Normális vagy ? - fordult szembe a teljesen éppnek látszó fiúhoz.

— Ne avatkozz bele Kim ! - sziszegte fogai között a fekete hajú egyed, hevesen kapkodva levegőjét.

— Ne merj rá többet kezet emelni ! - lépett egyet előrébb felé, összehúzva szemeit, enyhén befeszítve izmait.

— Miért mi lesz ? Netán megversz ? - nézett körbe enyhén felnevetve pár társával.

Taehyung egy ismeretlen lányhoz fordult, gyorsan megkérve Jimin nővérhez való szállítását. Miután a lány karon fogta a szédülő fiút, Taehyung visszafordult élete megkeserítőjéhez.

— Mi lesz, ha igen ? - húzta fel kacéran szemöldökét, maga mellé dobva táskáját.

— Ilyen opció nem létezik nyomi ! - állt be ütő állásba Jeongguk, enyhe rugózásra bírva testét.

— Nem félek tőled Jeon ! Nem vagy te senki ! Ugyan olyan vagy, mint én meg ők ! - mutatott végig a tömegen. - Semmivel sem vagy több ! - andalgott lassan közelebb a fiúhoz. - Pontosan ezért vagy kevesebb tőlünk, mert vered magad a semmire apuci kicsi fia ! - szedte össze magát Taehyung, próbálva hatni az előtte álló megdöbbent fiúra. Elege volt.

— Állj le Kim ! Utoljára szóltam neked ! - ordította Jeongguk a szürke hajú képébe, keze közé szorítva a másik felsőjének lágy anyagát. Teste remegett a dühtől, arca piros pozsgássá kezdett válni.

— Jeon ! Kim ! Az igazgatóiba most ! - csendült fel a jól ismert hang, szétoszlatva a csődületet.

A két fiú fejüket lehajtva, táskájukat összeszedve igyekeztek a jóval felettük álló után. Az irodába érve azonnal egy kanapéra lettek leparancsolva, egymás mellé amit szájhúzással díjaztak.

— Önök szerint egy elsőrangú elit iskola megengedheti magának, hogy a tanulói holmi verekedést hajtsanak végre ? Szerintük ez nem járja majd be a többi elismerésre méltó tanintézményt ? Gondoltak az iskola éppenséggel felfelé ívelő színvonalára ? Mi lesz, ha valamelyik lepény hal agyú  diáktársuk megosztja a Nivoon* ? Tudnak maguk egyaltalán épp ésszel filozofálni ? Eléggé idősek már ehhez uraim ! - masszírozta homlokát a nő, iszyonyatosan mérges volt a két fiúra. — Ha nem lennének éleseszüek és maga nem lenne jó a sportban - nézett itt Jeonggukra - akkor már rég elbocsátottam volna önöket. De kapnak egy utolsó esélyt ! Ma önök ketten takarítják ki az iskola összes tantermét ! Plusz Jeongguk, maga fog gondoskodni, hogy Taehyung remekeljen valamelyik sportágban ! Sajnálom Mr.Kim ezt a szülei kérték ! Ezek pedig remek alkalmak lesznek a kettőjük közötti vita elsimítására ! Hát nem csodás ? Két légy egy csapásra ! Távozhatnak ! - derült fel a nő arca, helyet foglalva székén.

A két fiatal feldúltan lépett ki a szobából, az ajtó előtt végigmérték egymást, majd egy öklendezést imitáló mozdulatsor után két külön irányba eredtek.

Taehyung a nővér szoba felé sietett, látni akarta Jimint. A lány akivel az előbb említettet küldte éppen ekkor lépett ki egy ajtó mögül.

— Hé ! Taehyung ugye ? - állt elé, mélyen meghajolva. - Gondolom Jimint keresed, itt fekszik bent - mutatott a falapra. - Jól van csak megpattant egy kis ér az ütés hatására.

— Köszönöm, hogy elhoztad...- nézett várakozóan a lány felé, hátha elmondja a nevét.

— Oh bocsánat, Sujin vagyok !

— Köszönök mindent Sujin, bármilyen segítségre lenne szükséged keress bátran !

— Szavad ne feledd Kim Taehyung ! - pirult el, majd leszögezett fejjel elsétált.

Óvatosan nyitott be Jiminhez, aki éppen narancslevet szürcsölgetet.

— Hogy érzed magadat ? - ült le a lábai mellé, combjára simítva.

— Jo-jobban ! - nézett félre, teste lángolt Taehyung keze alatt, szíve hevesen vert csoda, hogy nem esett ki. - Köszönöm a mellettem való kiállásodat Tae !

— Ez természetes Chim !

— Hallottam, hogy az igazgatónőnél voltatok ! Mi volt ? - nézett Taehyungra aki meglepődve visszonozta azt. - Itt a falnak is füle van !

— Ma én és Jeon fogunk iskolát takarítani, és ő felel a sportolásomért vagy különben kirúgnak ! - nevetett fel keserűen, belegondolva magát helyzetébe.

— Itt leszek veled ! - szorította meg kezét Jimin, mire Taehyung egy rövid puszit nyomott szájára.

— Később találkozunk ! Majd írj ! - borzolta össze a kisebb haját, miközben fejében már a délutáni elfoglaltsága kapott főszerepet.

*Nivoon - általam kitalált Facebookhoz hasonló aplikáció

•••
Sziasztok !
Íme a nyolcadik rész !
Köszönöm a kommenteket az előző részhez !
Amúgy csak szerintem írok egyre szarabbul ? :'D
Remélem azért még nagyjából el lehet olvasni.
Szedjem le talán ? Kezdjem újra ? Vagy csak én érzem ennyire szarnak ?
Mindegy...a lényeg, hogy velem vagytok !
A hibákért elnézést !
+
Sajnálom, hogy ilyen vagyok, de az életkedvem az nulla.
🖤 luv u !
19.05.24.