A kínos még enyhe kifejezés lett volna arra, ahogy az útunk telt. Senki nem akart semmit se mondani. Ha lehetett, akkor nem álltunk meg, mivel akárhányszor eddig megtámadott minket egy szörny akárhányszor elhagytuk a kocsit. Luke és Ellie könyvet olvasott, Jake aludt, Cindy pedig hozzám hasonlóan nézett ki a fejéből. A monotonítást megtörve Avis néha hátra fordult és gyilkos pillantásokat küldött Ellie felé. Elkezdtem gondolkodni néhány dolgon, például hogyan is kellene az erőmnek működnie. Végül már nem bírtam magamban tartani a kérdéseimet, így Elliehez fordultam.

- Ellie! A te erőd hogy működik? - Ellie egy pillanatra zavarodottnak tűnt. - A varázsbeszéd. - pontosítottam.

- Hát ez olyan.... Mint a rajzolás. - próbálta magyarázni. - Lehet, hogy először nem megy, de ha gyakorolsz meg megtanulsz néhány trükköt, akkor menni fog.

- És hogyan..... Kellene.... Előhívnom? - Ellie értetlenül nézett rám. - Aktiválnom? Felébresztenem?- tippeltem, de nem sikerült megértetnem, mit akarok. - Ha az erőm használata a rajzolás, akkor hogy keressem meg a ceruzát és a lapot. Így érthető? - Ellie megrázta a fejét. Mélyet sóhajtottam. - Hogyan kezdjem el gyakorolni a víz irányítását, ha azt se tudom, hogy hogyan befolyásolnom a mozgását?

- Áh.... - úgy tűnt végre megértette. - Öhm.... Ez egy ilyen érzés... Amit érzel, mikor használod az erődet.... Ilyen furcsa.... Nem tudom elmagyarázni... - nyögte ki végül. - Bocsi.

- Semmi baj. Köszi. - feleltem kissé csalódottan. Ezzel visszatért a hosszas néma csend.

- Amúgy van valakinek valami terve, hogy mit csináljunk mikor San Franciscoba érünk? - kérdezte Cindy.

- Igen. Avis a nagyapámékhoz megyünk, ahol felkészülünk, majd irány a Tam hegy. - felelte Luke.

- Mármint amikor a Tam hegyre érünk. Akkor mit fogunk tenni? - Luke egy picit töprengett mielőtt válaszolt volna.

- Eredetileg az volt a tervem, hogy beosonunk, megpróbáljuk elkerülni a feltűnést.

- Ez nem jó. A szörnyek szaglása túl jó. Azonnal megéreznének négy félistent.- szólt közbe Ellie.

- Te mit javasolsz? - fordult felé Luke kissé idegesen.

- Szerintem el kéne játszanunk, hogy feladjuk magunkat. - ez felkeltette az érdeklődésünket. - Te, Cindy és Jake eljátsszák, hogy megpróbáltok bejutni, de "véletlenül" elkapnak titeket. - magyarázta Lukenak. - Míg rátok figyelnek én és Alice megpróbálunk beosonni és kiszabadítani az anyukátokat.

- Alice nem elég képzett. Nekem kéne veled mennem. - jelentette ki Cindy.

- Ti lesztek a legnagyobb veszélyben. Jó esetben minket nem vesznek majd észre és nem kell majd harcolnunk. Mellesleg Alicenek van láthatatlannátevő sapkája. - mindenki felém fordult, mire előhúztam a táskából a Yankes sapkát, amit Athéné adott és a fejembe csaptam. Mindenki tátott szájjal bámult.

- Király.... - motyogta Jake. Levettem a sapkát és eltettem.

- És titeket ketten nem fognak megérezni? - faggatózott Luke. Enyhén elmosolyodtam, ahogy arra gondoltam, hogy mennyire ideges lehet, amiért nem ő a főnök.

- Ha szerencsénk van akkor nem. Három meglehetősen erős félisten szaga remélhetőleg elnyomja a miénket.- válaszolta Ellie.

- És mi lesz velünk? - folytatta a tesóm.

- Hát... Harcoktok. Elég jók vagytok.

- Ott fogsz hagyni minket? Mint Dant és Beccát?! - csattant fel Luke. Ellie elkomorult.

- Én azt tettem, amit tenni kellett. - mondta Ellie ridegen.

- Persze, mert te csak tudod mit kell tenni! - ordította Luke.

- ÉN tisztán gondolkodok! - emelte fel a hangját Ellie.

- GONDOLOM MAGADRA!

- NEM AZÉRT DÖNTÖTTEM ÍGY MERT EHHEZ VOLT KEDVEM!

- KUSS MÁR! - kiáltotta el magát Avis. - MINDKETTEN! POFA BE! - Luke és Ellie elhallgattak. - Jól van. - Avis visszatért a normis hangerőhöz. - Ha valaki mégegyszer elkezd ordítozni a kocsimban, akkor az illetőt ott helyben kiteszem és mehet gyalog San Franciscoba. Értve vagyok? - mindenki bólintott. - Rendben.

- Valami javaslat a tervhez? - kérdezte végül Ellie hosszas csend után.

- Nem. - feleltem.

- Semmi. - mondta Jake, Cindy pedig megrázta a fejét. Luke nem mondott semmit. Az ablak felé fordult és a tájat bámulta. Én is így tettem, visszamerülve a gondolataimba.