Jake a hátborzongató kijelentése után elhagyta a szobát, én pedig finoman szólva nem éppen voltam nyugodt. Végül úgy döntöttem, hogy a feszültség levezetése érdekében elmegyek a motel melletti medencéhez. Magammal vittem a táskámat és leraktam az egyik napozóágyra. Levetkőztem fehérneműre és beleugrottam a vízbe. Furcsa érzésem támadt. Nem éreztem, ahogy átáznak a ruháim. Kíváncsian kinyitottam a szemeimet és szembe találtam magam egy barna hajú nővel, aki rám mosolygott, majd integetni kezdett. Azonnal elkezdtem egyre hátrébb úszni, miközben ijedten kapálózva juttattam magam a felszínre.

- Jézus isten! - kiáltottam fel. A nő nevetni kezdett.

- Olyan vicces, hogy ezeket a szavakat használod. - jegyezte meg. Épp ekkor értem el a medence szélét. Amilyen gyorsan csak lehetett eljutottam a táskámig és kivettem az Árapályt, védekezés céljából. - Nyugi. Nem bántalak. - mosolygott. Volt benne valami ismerős. Kifejezetten szép nő volt, így utólag megállapítva, de akkor ez volt az ami legkevésbé érdekelt. Nagyjából a húszas évei közepén. Ovális arca volt, amit gesztenyebarna, hosszú, egyenes haj keretezett. Az egyik szeme barna volt a másik viszont lila, amit nem tudtam hova tenni. Az álla bal részétől egészen szemöldökéig egy folyamatos vonal húzódott. Egy olyan sebhely, amihez képes Harry Potter villáma egy karcolás.

- Ki maga? - kérdeztem.

- Aurélia vagyok. - mosolygott. - Annyira vártam már, hogy megismerjelek. - jelentette ki, amitől csak még kellemetlenebbül éreztem magam.

- Hah? - nyögtem. - Éreztem, ahogy a kezem remeg. Valahogy nem bírtam levenni a tekintetem a lila íriszéről.

- Ó! Ezt nézed? - mutott a szokatlan színű szemre. - Ez egy kis... Hehe.... Emlék.... De nyugi. Teljesen olyan, mint egy normális szem. - magyarázta. - Nem kell félned tőlem. Én egy najád vagyok. Na! - intett, hogy menjek közelebb. - A Sztüxre esküszöm, hogy nem bántalak. - mondta. Lassan közelebb mentem és leraktam az Árapályt olyan távolságra, hogy még gyorsan elérhessem. De úgyis visszatért a a nadrágom zsebébe szóval mindegy. A medence szélére úszott, én pedig leguggoltam. A nő megrántotta a vállam, így nagyon nagyon közel húzva magához. Az aurába való ilyen szintű behatolás szó szerint lesokkolt nem tudtam megmozdulni csak bámultam. Kisöpörte a hajam a szememből és hosszasan tanulmányozta a homlokomat. Végül elhúzódott, belőlem pedig kifakadt egy megkönnyebbült sóhaj, ahogy végre nem éreztem a lehelletét az arcomon. - Olyan vagy mint a húgom. Hehe.... - nevetett. A tekintetem újra az arcát elcsúfító hegre tévedett. Pedig gyönyörű nő lenne nélküle.

- Várjunk csak. Ha te najád vagy akkor miért vagy egy medencében? - vontam össze a szemöldököm értetlenül.

- Innen kb 15 méterre van egy tó. Onnan szerzik a vizet a medencébe. - felelte.

- Amúgy te pontosan miért vagy itt? - tettem fel azt a kérdést, ami a legjobban foglalkoztatott.

- Hogy lássalak. - hangzott a nem igazán megnyugtató válasz. Valószínűleg kiülhetett az arcomra, mit érzek, mert elmosolyodott. - Azt hiszed én vagyok az egyetlen?- mutatott körbe. - Nem. Az istenek figyelnek Alice. Azt is mondhatnám, hogy rajtad a világ szeme. - nevetett fel újra. A hideg futkosott végig a hátamon. Lassan elkezdtem visszaöltözni, mikor eszembe jutott valami.

- Te miért akartál látni engem? - kérdeztem meg.

- Lényegtelen..... Majd megtudod, ha itt az ideje. - hangzott a felelet. "Hát ezzel elmehetek a víz alá száradni, bár az borzasztó ironikus, hogy ezt pont én mondom. " - gondolkodtam el.

- Mindegy. Szia. - mondtam, felkapva a táskámat és indtultam volna el, de hirtelen egy velőtrázó üvöltés ütötte meg a fülemet. Egy pillanatra azt hittem magam alá piszkítok. Nem tudom teljesen megmagyarázni, ami történt. Képtelen voltam megmozdulni, mintha azt hinném, hogy ez láthatatlanná tesz. Lenyelve a félelmeket végül a hang irányába kaptam a fejem. A motel kerítésén túl egy hatalmas alak állt. Mivel sötét volt én pedig nem vagyok se bagoly se éjjellátó készülék ezért nagyon nehezen tudtam kivenni, hogy ki vagy mi volt az. De ahogy felmértem a köztünk lévő 25 méteres távolságból, konstatáltam, hogy nem volt alaptalan a félelmem, ugyanis az alak még Cindy és Jake anyjánál is nagyobb és izmosabb volt. ( Ami amúgy nem kis teljesítmény. ) Még Luke karjai se voltak ilyen izmosak a destroy dick december után. ( Na kíváncsi vagyok ezt hányan ismerik. ) Hirtelen futni kezdett felém. Szinte megremegett a föld a léptei alatt. Úgy éreztem magam, mint egy katica az úthengerrel szemben. Egyszercsak egy lila csóva süvített el a fülem mellett egész az ismeretlen támadóig, aki teljesen ledermedt.

- Fuss és riaszd a többieket! - kiáltotta Aurélia. Ő volt az. A csóva tőle származott. Valószínűleg megmentette az életem. - Kérlek majd mondd meg a húgomnak, hogy hiányzik! - még utoljára ránéztem majd elkezdtem futni vissza a motelbe, ahol mindenkit kivertem az ágyból. Luke még és Becca még pizsamában voltak, mikor elindultunk. Eléggé nyugtalan voltam. Egyrészt másnap még meg fogom szívni, hogy nem aludtam másrészt pedig a furcsa teremtmény, aki feltételezem egy újabb mitológiai szörny gondolata nem hagyott nyugodni. Egyfolytában az járt a fejemben, hogy utol tudja e érni a kocsit. Persze ha követni is tudott Avis tett róla, hogy nehéz dolga legyen. Padlógázzal hajtott végig az autópályán ami szerencsére üres volt nem voltak benne nagy kanyarok, mert ha lettek volna szerintem szinte biztos, hogy Avis nem tudta volna bevenni őket akkora sebességgel. Egészen reggel 6- ig autótunk, amikor egy már biztonságosnak vélt benzinkútnál megálltunk.