Természetesen mi a kanapén termettünk, még mielőtt Avis és Becca kettőt pislogott volna. Mikor visszajöttek Avis elkezdett érdeklődni.

- Ok akkor nektek most van valami küldetésetek vagy csak kóvályogtok, mint gólyafos a levegőben? - kérdezte először. Mindenki rám nézett. Még Luke is.

- Mi van? - fakadtam ki. - Ja, hogy én mondjam..... - esett le. - Kaptunk egy küldetést és pillanatnyilag úton vagyunk San Franciscoba.- magyaráztam.

- Értem.... Aludjatok itt és holnap elviszlek titeket. Persze csak ha benne vagytok. - tette hozzá gyorsan.

- Köszönjük, elfogadjuk. - feleltem.

- Rendben. Kövessék! - intett Avis. Egy konyhába vezetett minket, ahol elővett néhány dolgot. - Kenyér, vaj, tej, sonka, méz. Bocsi, de nincs túl sok kajám. - mondta. - Egyetek addig én csinálok helyet, ahol aludhattok. - ezzel elment. Mikor végeztünk visszamentünk a nappaliban, ahol már a földön volt két hálózsák. A kanapén egy takaró és még néhány pokróc a padlón plusz párna. Rögtön megindult a verekedés. Végül Beccaé lett a kanapé, Luke és Cindy aludt a hálózsákban, én, Dan, Ellie és Jake pedig aludhattunk két leterített pokrócon. Igazából engem nem zavart. Utána Avis megmutatta, hol van a fürdő, így mindenki elmehet tisztálkodni vagy a dolgát végezni. Én mentem el utoljára zuhanyozni, szóval mire végeztem már mindenki aludt, kivéve Avist. Ő pizsamában ült egy széken és láthatóan Beccát nézte.

- Nem hiszem el, hogy ennyi időn át titkolta. - motyogta. - Annyi esélye volt rá.... De nem mondott semmit.

- Lehet, hogy jó oka volt rá. - kotyogtam közbe. - És amúgy... Anyukátokkal mi van? - erre Avis nagyon feszült lett.

- Ő.... Már több mint tíz éve nincs köztünk. - válaszolta nyugtalanul. - Mindegy én.... Nem fogom kiteregetni a magán életem. - sóhajtott.

- Amúgy.... Mik ezek a díszek? - tereltem el a témát.

- Szuvenírek. - felelte. - Az isteneknek dolgozom. Egyszemélyes küldetéseket teljesítek. - magyarázta. - Olyanokat, amik túl titkosak vagy túl veszélyesek ahhoz, hogy a hozzátok hasonló tinik csinálják.

- Szóval te az istenek kéme vagy. - jegyeztem meg viccesen.

- Hát... Úgy is mondhatjuk. De ez most mindegy. Úgyis titkosak. Neked pedig aludnod kéne különben reggel olyan leszel, mint a mosott szar. - mondta, majd felállt, visszavitte a széket a helyére és lement a hálószobájába. Én is lefeküdtem aludni. Szerencsére gyorsan elaludtam. Még nagyobb szerencsére nem álmodtam semmit. Reggel a nap bántó sugaraira keltem, amik majdnem kiégették a szememet. Kedvetlenül fordultam a hasamra és próbáltam vissza aludni, de azonnal feszisszentem, amint a még mindig fájó csuklómra helyeztem a testsúlyomat. Nagyon kicsin múlt, hogy nem ordítottam fel. Lassan felálltam, majd a kezemet szorongatva Avis szobájába mentem. Meglepetésemre azt láttam, hogy az ágyán ül és olvas.

- B- Bocsi, hogy zavarlak. - préseltem ki a fogaim között a szavakat. - Van itt esetleg valami érzéstelenítő?

- Fájdalomcsillapítom van. - mondta.

- Ha jó csuklótörésre. - sziszegtem.

- Egyre! - intett. Kiment a konyhába és kinyitott egy szekrényt, ami mögött gyógyszerek voltak. Kis kutakodás után odaadott egy levelet. - Egy tablettát vegyél be! - tovább keresett, majd elővett valami müzli szelet szerűséget. - Ambrózia. - rakta elém. - Edd meg ezt is! - úgy tettem, ahogy mondta. - Mi történt a csuklóddal? Már korábban is akartam kérdezni.

- Egy szörny eltörte. - válaszoltam. Hirtelen eszembe jutott valami. - Te elég sok mindent tudsz az istenek világával kapcsolatban, nem?

- Szükséges a munkámhoz. - mosolyodott le.

- Nem tudod esetleg, hogy mi az a tenger szeme? - tudakoltam óvatosan. Hirtelen megfagyott a levegő.

- Tudom, hogy mi az, de neked nem kéne. Nem a te dolgod. - hangzott a felelet.

- De igen. Anyukámat emiatt rabolták el. - makacsoltam meg magam.

- Pont Annabetht? Hisz ő alig tud róla valamit. - nevetett fel keserűen Avis.

- Anya alig tud valamiről valamit? - motyogtam.

- Ha már kicsit jobban beleásod magad az istenek világába, akkor muszáj, hogy találkozz ezzel a tárggyal. Csak Annabeth nem akart róla sokat tudni. - magyarázta. - Legyen elég annyi, hogy a Tenger szeme egy veszélyes tárgy, amihez ne érj hozzá. - ezzel visszament a szobájába. Amint elkezdett hatni a fájdalomcsillapító visszafeküdtem aludni, mert még elég korán volt. Körülbelül 8- kor keltett fel Luke és egy rövid készülődés után el is indultunk. Gondolhatjátok, hogy hogy fértünk el egy ötszemélyes autóban nyolcan. A hátsó üléseken mindenki valaki ölében ült. Én, Becca és Ellie kaptuk azt a megtiszteltetést, hogy valakin rajta ültünk ezzel mindegyikőnknek rendkívül élvezetessé téve az utazást. Remélem észrevettétek a szarkazmust. Egy idő után már mind ki akartunk szállni. Nekünk lányoknak vécére kellett mennünk, a fiúk pedig éhesek voltak, arról nem is beszélve, hogy a hiperaktivítás miatt majdnem becsavarodtam az egyhelyben való ülésről Avis egy szépségszalon mellett talált parkolóhelyet. Mi a lányok bementünk a szalonba a dolgunkat végezni, míg a fiúk és Avis a közeli szendvicsbárba mentek megtölteni a hasukat. A szalon szép volt, de nem igazán izgatott, sokkal inkább a mosdó. Két vécéfülke volt. Mi Cindyvek kicsit erőszakosabbak voltunk, így Ellie és Becca kint várhattak ránk. Elvileg. Viszont mikor végeztem se Becca se Ellie nem volt ott, ahol eddig ültek. Hirtelen valami rossz érzés fogott el.

- Ellie! Becca! - kiáltottam. Cindy éppen végzett a dolgával.

- Miért kiabálsz? - kérdezte.

- Ellie és Becca nincs meg. - mondtam.

- Lehet, hogy elmentek szendvicsezni. - vetette fel Cindy.

- Akkor nézzük meg! - indultam az ajtó felé.

- Miért aggódsz ennyire? - vonta fel a szemöldökét.

- Csak.... - sóhajtottam. - Rossz előérzetem van. A gyomromban. Olyan hányinger szerű. -erre elég szkeptikusan nézett rám.

- Nem lehet, hogy a tegnap esti sonkát érzed? Szerintem kicsit romlott volt. - gúnyolódott.

- Nem mindegy? Csak menjünk Lukékhoz és nézzük meg, hogy Ellie és Becca ott van e! - csattantam fel. Ezzel kiléptem az ajtón és tesómékhoz futottam. - Itt van Ellie vagy Becca? - tértem rögtön a lényegre.

- Miért? Ők nem pisilni mentek veled? - értetlenkedett Luke. A válaszától úgy éreztem megáll a szívem. Valami történt. "A prófécia. Mi van ha valamelyikük meghal? " - gondoltam, majd villám gyorsan rohantam vissza a szalonba, de Cindy is eltűnt. - Alice! Lisa! - hallottam Luke hangját. - Mi van? Történt valami?

- Ellie és Becca eltűnt. Mostmár pedig Cindy sincs meg. - magyaráztam. Luke is elsápadt. Bizonyára ugyanaz futott át az agyán, mint nekem.

- Meg kell keresni őket! - jelentette ki. Én egy üveg ajtóhoz rohantam és idegességemben szinte kitépték a helyéről. Egy lépcsőre nyílt. Bizonytalanul felsétáltam. Két helységbe nyílott ajtó. Az első a szertár volt, a második viszont nem. Egy átlagos szépítkezős szobának nézett ki, de azon felül, hogy nyugtalanító érzést árasztott magából a hely mályvák nőttek ki a falból. "Biztos művirág. " - gondoltam. Túltéve magam a látványon erőt vettem magamon és beléptem a szobába. Csak akkor vettem észre, hogy a masszázságyakon vagy milyen ott fekszik Ellie és Becca. Megérintettem az egyik virágot és kissé megijedve vettem tudomásul, hogy igazi.

- Szépek, nem? - hallatszott mögülem egy higgadt hang. A hideg is kirázott. Egy nő állt a szoba az ajtóban. Csinos volt, nagyjából a 30-as éveiben és rózsaszín poncsót viselt.

- K- Ki maga? - nyögtem ki sokkolva.

- Nehéz elhinni, hogy te lennél az, akiről meséltek. - nevetett fel végfagyasztóan. - Én Médea vagyok.

- Az nem egy sampon márka? - értetlenkedtem, mire az arca teljesen vörös lett a dühtől.

- Nyamvadt halandók! - kiáltott fel. Én gyorsan Elliékhez rohantam, aki rezzenéstelenük feküdt az ágyon és rázni kezdtem.

- Gyerünk Ellie! Kelj fel!