Az étteremben töltött esténk óta már eltelt pár nap. Jungkookkal újra minden a legnagyobb rendben van, és a néha előforduló apró kis vitákon kívül semmi nagyobb félreértés nem történt közöttünk. A kicsi Minjunnak még mindig bűntudata van az eljegyzés előtti hetek miatt, viszont már milliószor elmagyaráztam neki, hogy minden rendben van. A párom egy újabb meglepetésre készül, viszont most a lelkére kötöttem, hogy lehetőleg ne úgy intézze, mint a kezem megkérése előtt. Mondanom sem kell, hogy ezen a kijelentésemen fel órán keresztül képes volt nevetni, hiszen a szavait idézve; eszébe sem volt mégegyszer olyan idiótának lenni.
Egy hete várok erre a bizonyos meglepetésre, és most jelenleg még ötletem sincsen, hogy mi is állhat a háttérben. Elvileg, a mai nap az, amikor mindent megtudok.

Izgatottan ébredtem ma fel, és a mellettem szunyókáló szerelmemre esett a tekintetem, aki a tegnap esti akció után már nem volt hajlandó felöltözni, így a testét csak egy ártatlan takaró fedi. Bár én sem voltam másképp, ezért megpróbáltam a lehető leghalkabban kimászni mellőle, ami szerencsémre sikerült, és egy alsónadrágot elővéve húztam fel magamra az anyagot. A jól ismert szokásommá vált már, hogyha van lehetőség az ő ruháit viselem, így most is, a tegnap este ledobott ingjét veszem a kezembe és pár másodperc elteltével már rajtam is ékeskedik a ruhadarab. Gondoltam, hogy meglepem egy reggelivel, ha már mással én nem tudom.

A konyhába érve rögtön tapasztalom azt, hogy a bejárónő már ott szorgoskodik, szóval egy jó reggelt elmormolása után el is küldöm, mivel most én akarok reggelit készíteni. Egy halk sóhajt eresztek ki ajkaim közül, amikor végre egyedül maradok a hatalmas konyhában. A hűtőszekrényt tárom ki magam elé és mosolyogva tapasztalom, hogy minden benne van ahhoz, hogy elkészítsem az én híres amerikai palacsintámat. Előveszem a hozzávalókat, és miután ez megtörtént halkan dúdolgatva állok neki a finomság elkészítéséhez. A tojásokat szétválasztom, majd az egyik részéből a habot, a másikból pedig a tésztát kezdem el készíteni. Bár a tésztával kicsit meggyűlt a bajom, de a végeredmény jó lett, s mire azzal készen lettem a hab is tökéletesen összeállt. A kettőt egybe kevertem, majd a hűtőbe helyeztem, hogy pihenjen egy kicsit.
Úgy döntöttem, hogy addig felmegyek és megnézem a pici gyereket, hogy ébren van-e már, vagy még húzza a lóbőrt, mint az apukája. A gyerekszobába lépve realizáltam, hogy már nagyon is ébren van, hiszen az ágyán ül a kicsi pizsamájában, miközben egy kirakóssal játszik. Az ajtót halkan csuktam be magam után, de ő mégis észrevett. Mind a ketten elmosolyodtunk, majd az ágyhoz lépve emeltem karjaim közé a csöppséget. Egy cuppanósat nyomtam arcának bal oldalára, mire ugyanezt megtette ő is velem, csak éppenséggel az orrom hegyére kaptam.

-Jó jeggelt Taetae- bújik hozzám szorosabban, mire halkan felnevetek, de azért elkezdem simogatni a kicsi fejét.

-Jó reggelt, picim. Hogy aludtál?- kérdezem tőle, miközben leülök az ágyára, s combjaimra helyezem őt.

-Nadzson jól. Tudoood... ma lesz a meglepid- kezd bólogatni hevesen, közben fel-felkuncogva, mire én is szélesen elvigyorodok. Igen, ez a kisfiú mindig mindent tud. Az apja legfőbb bizalmasa ez a kis három éves csöppség, és nem értem, hogy lehet ennyire okos, hogy nem fecsegi ki, de igazán tiszteletreméltó.

-Tudom, drágám. Nagyon várom már. Apának most én is készülök egy kicsi meglepivel, akarsz segíteni vagy inkább játszol még?

-Baj lennye, ha befejezném a játékomat?- biggyeszti le ajkait.

-Dehogyis, nyugodtan. Ha bármi baj van, szólj. Rendben? Konyhában leszek, de apa a szobában van.- magyarázom neki, ő pedig pár helyeslő bólintás után már le is ugrik lábaimról, hogy folytatni tudja a hőn szeretett játékát.
Komótosan sétálok vissza a konyhába, és mikor beérek már rögtön megyek is a hűtőhöz, hogy kivehessem a tésztát. Tökéletesen összeállt, minek következtében azonnal tudom is kezdeni a sütését.

Pár perccel később már a kész palacsinta lapokat helyezem el egy tányérra, mellé két féle lekvárt is rakva. A kedvenc kávéját is elkészítettem, ami történetesen a latte macchiato, és be kell valljam, nem volt egyszerű megcsinálni. Magamnak egy egyszerű eszpresszót csináltam, s mindezt egy tálcára helyezve kezdek felsétálni a szobánk felé. Nem fér a fejembe, hogy még azóta is alszik, de ahogy beértem a szobába muszáj volt elhinnem, hiszen még mindig nyugodtan járkál az álmok világában. Lehelyezem az éjjeliszekrényre a tálcát, majd mellé guggolva kezdem el haját birizgálni, miközben egy puszit adok ajkaira.

-Kelj fel, szerelmem- suttogom fülébe, mire bár megmoccan de csak fordul egyet, és tovább alszik.
-Mr. Jeon, a leendő férjed kéri, hogy ébredj már fel.- puszilok füle tövébe mondatom után, ennek hatására pedig halkan felnevet, majd alkaromat megfogva ránt magára. Egy nem túl férfias sikoly hagyja el ajkaimat, de mégis, eléggé meglepődtem hirtelen cselekedetén.

-Az én leendő férjecském nagyon éber már. Mondd, mióta vagy fent, cicám?- ráncolja szemöldökét, és egy puszit nyom pont oda, ahova nem sokkal korábban a fia is.

-Egy szűk órája. Ha elengednél meg is mutatnám, hogy miért- értetlenül néz rám, de azért eddig derekamon tartott karjait ellazítja, így ki tudok mászni közülük. Felmászik az ágyon, és a hátát annak támlájának dönti. Nem igaz, hogy eddig nem vette észre, ha más nem az illatok miatt legalább, de ő biztos figyelmen kívül hagyta az általam elkészített édességet. A kezembe veszem a falapot és mikor meglátja szemei tányérnagyságúra nőnek, ennek tetejébe pedig száját is eltátja egy picit.

-Ezt miért?- kérdezi, mikor már közénk helyezve a tálcát ülök fel az ágyra én is, szorosan mellé.

-Megérdemled- jelentem ki egyszerűen, megvonva vállaimat, mire egy gyengéd csókban részesít.

A reggeli elfogyasztása jó hangulatban telt. Végig dícsért a finomságok miatt, és a kávé pedig szerencsére különösen ízlett neki. Ezután vettünk egy gyorsnak nem mondható közös fürdőt, majd a kicsi Junniet nézte meg Jungkook, míg én továbbá is a fürdőben tollászkodtam. Az ebédet még a pici is itthon töltötte, s mivel elvileg a meglepetés több napos, így addig kivételesen nem Jinhez, hanem JeongGuk keresztapukájához megy a pici. Erősködtem, hogy jöhessen velünk, bárhova is megyünk igazából, de Kook azt mondta, hogy jó kezekben lesz és a kisfiú sem akar zavarni minket. Már szinte megesz a kíváncsiság, pláne akkor, mikor már Minjun is eltávozik köreinkből. Jungkook már alig tud lelőni, hiszen olyan vagyok, mint a mérgezett egér. Össze-vissza kapkodom magamat, mégegyszer lezuhanyoztam, a hajamat bekreppeltem és fel is öltöztem.

-Kicsim- kap el derekamnál fogva Kook, mikor hátulról magához ölel
-Indulunk- suttogja a fülembe és nyakamra is hint egy csókot, minek következtében kissé megborzongok. Szinte ugrálva rohanok ki a házból, míg párom csak fejcsóválva, mégis levakarhatatlan mosollyal az arcán lépked utánam lassan.

Elhagyjuk a házat, és már a városban kocsikázunk, amikor megérkezünk a reptérre. Kíváncsian és egyben értetlenül nézek a volán mögött ülő társamra. Az autóból kiszállva lép az én oldalamra és nekem is kitárja az ajtót, hogy kövessem. Ez meg is történik és aztán összekulcsolt ujjakkal kezdünk el lépkedni a reptér előtere felé. Egy öltönyös emberhez lépünk oda, akivel pár szót vált szerelmem, és sajnos nem sokat értek belőle, hiszen angolul kommunikálnak. Egy kisebb folyosóra vezetnek be minket, és már attól tartok, hogy most elrabol, vagy csak szimplán itt hagy, amikor kiérünk a repülők felszálló terére. Még értetlenebben nézek rá, mire csak egy puszit nyom az arcomra, majd egy repülőgép felé mutat. Az állam a padlót -avagy a betont-, súrolja, amikor közelebb lépünk és meglátom, hogy mi van az egyik szárnyára írva.

»J.Jk+K.Th«

Könnyeimmel küszködve fordulok hátra és azonnal el is kezdek rohanni szerelmem felé, aki már karjait kitárva vár engem. Szó szerint a nyakába ugrok, és lábaimat dereka köré fonva kapaszkodok belé, ahogy egy szenvedélyes csókot adok neki.

-Ezzel még nincs vége, baba.- mondja arcomra simítva, mikor már lehelyezett a földre. -Most szépen felszállunk rá, és elrepülünk együtt a szerelem városába.-

——————
Sikerült elkészítenem az új részt🤩
Ha hibát találtok benne esetleg, akkor elnézést, de mindenesetre remélem elnyeri a tetszéseteket!❤️

Sikerült magam kicsit rendbe tenni, viszont még mindig nem vagyok teljesen a helyzet magaslatán, sőt a héten minden nap dolgozatot írok🤦🏽‍♀️

Próbálom minél hamarabb megírni a folytatást, de most egyelőre csak annyit tudok ígérni, hogy jövőhéttől kezdve már sokkal aktívabb leszek! ❤️❤️❤️❤️❤️

Köszönöm, hogy olvasod a könyvem és az előző "rész(?)" alá írt kedves szavakért is nagyon hálás vagyok!❤️

Nos akkor...

Puszi a pocitokra!💚💚