Siffel úgy tűnt egyre szorosabb kapcsolat alakult ki köztünk, bár egy szóval sem mondom, hogy Gerda nem volt rendszeresen felmerülő téma. De mentségemre szóljon, aznap délután kivételesen szó sem esett róla. Szerettem volna, hogy azt higgye, nem érdekel az ittléte, akkor is, ha ez életem legnehezebb feladata volt.

-A mai napig abban a hitben él, hogy ő az oka annak, hogy harcosnő vált belőlem-magyarázta a sötéthajú nő, miközben a palota egy díszes folyosóján haladtunk végig.

-El tudom képzelni, ahogy várja a dicsőítő választ. "És ki tett téged Asgard egyik leghírhedtebb női harcosává?"

-Én, Thor-válaszolta nekem, mintha csak a herceghez beszélt volna. Felnevettem rajta. Ez a lány tényleg megélne a jég hátán is. Hihetetlen!

-Nem hiszem el, tényleg így történt?

-Szóról szóra. Bár Thor kicsit másként fogalmazott-csendült fel egy harmadik személy hangja is, akivel az előző este óta nem találkoztam.

Mikor odafordultam, zöld és arany színeket pillantottam meg. Meg-meg csillant pár dísz a férfi öltözékén a fáklyák fényében, annak ellenére, hogy arcát majdnem teljesen árnyék takarta.
Kezeit összefonta mellkasa előtt, ajkai alig észrevehető mosolyra húzódtak. Legeslegszívesebben odarohantam volna hozzá, hogy megcsókoljam őt, de ezt a vágyat el kellett nyomnom magamban, méghozzá elég gyorsan.

-Mi lenne, ha egyszer nem ólálkodnál mögénk?-mordult rá a harcosnő, mellém lépve.

-Ma is sziporkázol, Lady Sif!-hajolt meg Loki kissé színpadiasan, nem is reagálva előző megjegyzésére a nőnek.-De most nem miattad vagyok itt, ugye megérted?

-Gerda nincs itt.

-Látom.

-Akkor kit keresel?

-Nem vágyhatok más társaságára a leendő feleségemén kívül?-vonta fel a szemöldökét miközben előrébb lépett.

-A Gerda és Grace hasonlít-szólaltam meg halkan, felpillantva lassan.

-Aha. Hasonlít mint a...-gondolkodott el Sif egy példát keresve, majd amint leolvasta Loki és az én tekintetemből mire gondolhatunk, inkább félbeszakította az elmélkedést.-Majd később beszélünk!

-Ahogy mondod!-intettem neki, majd a herceg felé fordultam, kissé feszengve. Sif léptei elhalkultak, a folyosó üresen állt, egy lélek sem volt ott rajtunk kívül.-Miért kerestél?

A herceg távolságtartó, feszes testtartása elernyedt és határozott léptekkel felém lépett. Jobb kezét a derekamhoz csúsztatta, baljával pedig a tarkómra simított. Magához húzott, amíg ajkait az enyéimhez tapasztotta, bármiféle engedélykérés nélkül. A csókja heves volt, és vágyakozással teli, az érintésébe beleremegett az egész testem. Muszáj volt észhez térnem és eltolnom őt magamtól. Nem tudhatták meg, nem kaphattak rakta minket.

Kissé elhajoltam tőle és kibontakoztam az öleléséből, legnagyobb bánatomra.

-Ezt nem lenne szabad, Loki...-sütöttem le a tekintetem.

-Nem bírtam ki.

-Szerinted legszívesebben nem ugranék a nyakadba?

-Mi tart vissza?

-A feleséged?-vontam fel a szemöldököm határozottan.

-Akkor gyere, elmegyünk innen!-fogta meg a kezem finoman. Mellkasa elé emelte és összefűzte az ujjainkat.

-Te meg akarsz szökni?-nevettem fel halkan ezesetben Loki naivitásán.

-Csak egy kis időre-biccentette oldalra a fejét. Kék szemei huncutul csillogtak, és csakis engem fürkésztek. Olyan kellemes volt a mosolya! A világ legszerencsésebb és szerencsétlenebb emberének éreztem magam.

Végül leengedte a karunkat és finoman húzni kezdett egyenesen a folyosón. Igyekeztem kapkodni a lábaimat utána, hogy utolérjem, miközben kuncogtam. Amint beértem, erősebben a kezemre szorított, így siettünk tovább.

-Hova igyekszünk?

-Mindjárt meglátod, de garantálom, hogy élvezni fogod-mosolyodott el, lenézve rám.

Mikor a kanyar balra fordult, azonban olyan hirtelen engedett el és lépett távolabb, mintha soha nem is fogtuk volna egymás kezét. Értetlenül pillantottam fel rá, mikor rájöttem miért tette ezt. Gerda pontosan velünk szembe érkezett.

-Milyen jó, hogy együtt talállak titeket!-mosolyodott el. Volt az egész megjelenésében valami természetellenes.

-Tündökölsz ma is, mint mindig-bókolt Loki.

Gerda különösebben nem foglalkozott vele, egy bólintással jelezte, hogy értette amit a herceg mondott neki, de a tekintetét rólam egy pillanatra se vette le. Kínomban óvatosan meghajoltam előtte.

-Oh nálam ez nem szükséges, drágám. Bár a földön bizonyára hiányán vannak hasonló alapvető illemszabályok oktatásának, szóval nem hibáztatlak.

-Csak a természetes dolgokra és az őszinteségre törekszünk-mosolyodtam el pimaszul, és igen szélesen.

Gerda nyelt egy hatalmasat, a jókedv eltűnt az arcáról szinte egy pillanat alatt.

-Igazából csak a hitvesem miatt jöttem. Mivel ti feltűnően sok időt töltötök együtt, gondoltam arra találom amerre téged is, hmmm... Gréta? Ugye jól emlékszem?

-Grace-javítottam ki kissé rekedten. Már én sem mosolyogtam olyan magabiztosan.

-Bocsáss meg, csak annyira... egyszerű neved van.

-Akkor biztosan nem lett volna nehéz megtanulni...-válaszoltam vissza szinte azonnal egykedvűen.

Loki úgy tűnt akár órákig is képes lenne hallgatni a kettőnk burkolt civakodását, de mégis közbeszólt.

-Miért kerestél, Gerda?

-Csak szerettem volna beszélgetni veled, van mit bepótolnunk, nem? Ugye nem gond, ha elrablom egy kicsit?-mosolyodott el ismét a karomra simítva, majd hozzátette a fülemhez hajolva.-Elvégre milyen házasság is lenne egy olyan ahol egy kívülálló többet tud a királyról, mint az ő királynője?

-Akkor mehetünk, hercegem?-szakította meg a szemkontaktust.

***

Dühösen ültem a szobámban, nyitott erkélyajtóval szemben. A lábaimat törökülésbe húztam fel, kezeimet összefontam magam előtt. Alig egy órája találkozhattam a hercegnővel, de nagyon is hatásos volt a jelenete. Egészen biztos voltam benne, a mérgem oly mértékben elhatalmasodott rajtam, hogy már-már a paradicsom vörösségét is megüthettem. Egyszerűen nem tudtam hogy kellene reagálnom. Tehetetlen voltam, Gerdának pedig legszívesebben neki mentem volna a folyosón, mindenki szeme láttára. Micsoda mocskos egy kígyó!

Kintről meghallottam egy koppanást, majd léptek halk zaját. Kétségem sem fért belé, hogy ez az én hercegem.

-Nem vagyok rád kíváncsi!-vetettem oda, az erkély felé fordulva. Mit kereshet itt Loki ezek után? Mármint, valahol Gerdával kellene enyelegnie, nemde?

-Pedig ez biztosan kedvedre lenne-somolygott, miközben kitárta karját és oldalra lépett, mintha csak mutatni akarna valamit.

Érdeklődve álltam fel, a herceghez sétálva, aki ellépett az utamból, és miután mellé értem finoman a lapockámhoz érintette hűvös tenyerét.

-Emlékszel arra, amit régen mutattam? Hogy hogyan tudok ott lenni több helyen is? Pontosan erről beszéltem-jelentette ki büszkén, tekintetét a palota udvarán sétáló két alakra szegezve.

A zöld pázsiton sétált Gerda, méghozzá Loki oldalán, és édesen mosolyogva, beszélgettek egymással.

-Honnan tudjam melykőtök az igazi Loki?-vontam fel a szemöldököm, a herceg felé fordulva.

-Erre mindketten tudjuk a választ-felelte kissé lehajtott fejjel, ahogy közelebb lépett hozzám. A hangja fokozatosan halkult el, tekintete az ajkaimra vándorolt.

Kezeim a mellkasára fektettem, és ahogy megéreztem a szívverését elszállt minden kételyem. Sőt. Talán végig tudtam, hogy nem ver át.

Lábujjhegyre emelkedtem, és sötét tincsei közé túrva lehúztam őt egy igazi, szerelmes csókra. Olyanra, amit csak tőlem kaphatott meg ezen a világon.