-Szóval azt akarod, hogy vigyelek el Midgardra, hogy megkereshesd az... anyádat, aki eldobott téged, mint egy darab szemetet?-összegezte a herceg, miután leszálltunk a palota közelében.

-Nem tudom miért hagyott el, ezt szeretném kideríteni-javítottam ki, miközben végre szilárd talajra tehettem a lábam.

Loki bólintott, mintha értené miről beszélek, és teljesen átérezné a helyzetemet. Kételyt efelől csak akkor ébresztett bennem, mikor mutatóujját a levegőbe emelte és laza eleganciával velem szembe fordult.

-Valamit valamiért. Miért is jó nekem, ha elviszlek a Földre?

-Megszabadulhatsz tőlem-tártam szét a karom, mintha ez egy pozitív dolog lenne. Legalább is neki biztosan az.

A herceg úgy figyelt engem egy darabig, mintha mérlegelne, hogy mennyire érné ez meg neki. Végül csak lekicsinylően a ruhája ujjára simított.

-Elég szorult helyzetben lehetsz, ha engem kérsz, hogy segítsek, de rendben. Elviszlek Midgardra.

***

-Nagy mágus vagy te Loki, de jóra is használhatnád az erődet-mutatott Thor az almával a kezében a fivérére aki kifejezéstelen arccal ette tovább a vacsoráját.

-Nagy harcos vagy te Thor, ha előbb olykor előbb gondolkodnál mint cselekednél...-nézett fel bátyjára, aki szélesen elmosolyodott, mintha csak dicsértek volna.

Odin megint nem vett részt a vacsorán, amit talán magamnak köszönhettem. Bár megértettem volna azt is, ha Frigga miatt mulaszt ismét. Amint feltűnt, hogy ő nincs az asztalnál, Thor azonnal szólni készült, mintha csak érezte volna mi jár a fejemben.

-Atyánk szerint túl sok időt töltötök együtt.

Lokinak erre muszáj volt felnevetnie, én pedig a szavába vágva előztem meg, hogy mondhasson bármit is.

-Eddig nem az volt a baj, hogy nincs aki vigyázzon rám?-kérdeztem komolytalanul, de a menydörgés istenének elkomorult arcát látva legszívesebben azonnal visszaszívtam volna mindent.

-Többen panaszkodtak rád, és atyánk szerint a te hatásodra-bökött a mutató ujjával Loki felé, akit mintha csak sértett volna a feltételezés, szintén magára mutatott.

-Az én hatásomra? Szóval már arról is én tehetek, ha neveletlen gyerekeket szedsz fel Midgardon? Már ne vedd magadra-fordult felém egy pillanatra.

-Nem vettem-fontam össze a karom magam előtt.

-Ha egy szociális gondozó irodát akarsz nyitni, akkor nem adom hozzá a nevem!-folytatta Loki, mintha élvezné ahogy bátyját ócsárolhatja. Sőt, egészen biztos, hogy szerette ezt csinálni.

-BáThor dolog lenne-tettem hozzá továbbra is komolyan, majd felnéztem a szőke istenségre, akiből kitört a jóízű nevetés. Muszáj volt nekem is elmosolyodnom.

-Thor, de most komolyan... Loki figyelt rám helyetted is. Ez nem elég?

-De igen, és ezért hálás is vagyok neki. Viszont a tréfáidat megtarthatnád magadnak, testvér. Grace még fiatal, nem hinném, hogy...

-Szóval el akarsz rontani, Loki?-vigyorodtam el.

-Ugyan, testvér! Egyszerű... játék volt. Móka. Nem kell komolyan vennie atyánknak sem-mondta a herceg negédes mosollyal az arcán.

Ekkor vettem csak észre, hogy milyen késő is van. Indulnunk kellett, hiszen Loki megígérte, hogy még aznap elvisz engem. Rossz érzés volt csak úgy otthagyni Thort, ráadásul őszinte búcsú nélkül, de muszáj volt megtennem anyukám érdekében.

-Nekünk mennünk kell-álltam fel, hirtelen. A padlón végig tolt szék hangja bántotta a fülemet, ezért elfintorodtam egy pillanatra.

-Mennetek? Hova?-érdeklődött Thor.

-Megígértem Gracenek, hogy elviszem őt...

-Egy helyre, amit még nem tudom, hogy micsoda. Meglepetés-mondtam a hercegre nézve. Valamiért jó érzés volt, befejezni a gondolatát. Amikor egymásra néztünk, büszke is voltam magamra, hogy képes vagyok én is fejlődni.

-Akkor, menjünk!-legyeztem a kezemmel, sürgetésképp mintha csak egy levest szimatolnék messziről. Indulnunk kellett, de Loki nem mozdult, csakúgy nézett rám, mintha teljesen bolond lennék. Pedig az előbb olyan gördülékenyen tudtunk együtt hazudni...

-Mi van?-tártam szét a karjaim.

-Ezt... miért csináltad?

-Mégis mit?-tartottam egy kis szünetet, míg rá nem jöttem.-Ez azt jelenti... hogy igyekezzünk. Tudod, amikor sürgetsz valakit-magyaráztam.

Nos, Lokiba ugyan nem sikerült fellobbantanom a felismerés lángját, azt elértem, hogy felálljon végre.

-Rendben, akkor szórakozzatok jól!-intett nekünk Thor, egy mosoly kíséretében. Hogy ő értette-e amit próbáltam kifejezni, azt nem tudom, mert már léptem is ki az ajtón.

A folyosón szusszanva fordultam Loki felé.

-És most?

-Most leülsz és megvárod, hogy amíg visszajövök. Elintézem a hajónkat.

-Nem a Bifröstön át megyünk?

-Szerinted Heimdall csak úgy átengedne minket?-vonta fel a szemöldökét, majd hátat fordított, és elment, engem otthagyva a folyosó közepén.

***

-Mi tartott ennyi ideig?

-Csak nem hiányoltál?

-Senki sem szeret egyedül álldogálni.

-Akkor csatlakozz hozzám és álldogáljunk ketten-vigyorodott el egy pillanatra, majd intett.-Gyere!

Azonnal odaléptem, szinte ugrottam hozzá, viszont mikor egy pillanatra is félő volt, hogy netalán véletlenül hozzáérnék ő hátralépett. Értetlenül pislogtam fel rá. Miért csinálta ezt?

Ő azonban csak elfordult, és szaporázta a lépteit, olyannyira, hogy alig tudtam utolérni. Érdekes módon egyetlen őrrel sem találkoztunk, vagy egyszerű módon ki is kerültük őket. Viszonylag hamar elérkeztünk egy nagyobb méretű űrhajóhoz, amit Loki választhatott a szökésünkhöz. A bejárata nyitva volt, már csak fel kellett szállnunk.

-Nem lesz ez egy kicsit feltűnő?-fordultam felé, mire ő egy cinikus mosoly kíséretében megrázta a fejét.

-Nem, nem lesz az.

Ekkor közeledő léptek hangja ütötte meg a fülünket. Lokival szinte egyszerre fordultunk hátra, én pedig kétségbeesetten az ajkamba haraptam.

-Most mi le...?-fordultam a herceg felé, aki kimérten elmosolyodott, és lassan eltűnt az alakja mellőlem. Döbbenten bámultam a helyére, amikor megérkezett az őrség, élén Odinnal. Az egész brigád dühöt sugárzott magából, kivéve egy embert a király jobbján állva, aki eleresztett egy halovány félmosolyt, és hátra igazította éjsötét haját.