Loki mintha ott se lettem volna, tovább folytatta az olvasást. Egyéb program hiányában mindent alaposan megnéztem a szobájában. Nem egyszer pillantott fel a bőrkötéses olvasmányából bosszúsan, hogy mégis mit csinálhatok a szeretett tárgyaival.

-Loki! Játszani szeretnék!-álltam meg előtte, de ő csak hosszan hallgatott.

Végre, egy örökkévalóságnak tűnő várakozás után újra felpillantott.

-Ki akadályoz meg benne?-kérdezte unottan, majd folytatta a könyvét.

-Mit olvasol?-piszkáltam tovább.

-Figyelj kölyök, hagyd abba amíg szépen mondom!-csukta be a könyvét, egyik ujjával jelezve a papírlapok közt, hogy hol is tartott.

-De hát micsodát?

-Mondd csak, tényleg akarsz játszani?

Meglepett ez a kérdése, mert nem tűnt valami lelkesnek amikor az imént kérdeztem. Normális esetben talán gyanút is keltett volna bennem ez a gyors témaváltás, de akkor és ott, túl boldog voltam, hogy bármiféle kifogásom is legyen.

Egyszerűen csak bólintottam és a nagy, világoskék szemeimmel a férfi hideg, zöldes íriszét pásztáztam.

-Rendben, ki is találtam mi legyen az! Te elbújsz valahová a kastélyon belül, én pedig megkereslek-mondta miközben az ajtóhoz sétált.

-De mi lesz az őrökkel?

-Óvatosnak kell lenned velük, nem láthatnak meg! Ettől izgalmas a játék-tárta szét a karját mosolyogva.

Ezután elfordult tőlem a szobája felé, én pedig az ajtón kisietve azonnal búvóhelykeresésre indultam.

A palota így még hatalmasabbnak tűnt, mint amikor először láttam belülről. Futva indultam el, de hamar kifárasztott a sok lépcső és hogy állandóan az őrökre kellett figyelnem, nehogy meglássanak.

Végül az egyik ablak előtt lógó, hosszú függöny mögé bújtam el. Izgatottan vártam, hogy halljam a herceg lépteit, hogy azt mondja feladja és én nyertem.

***

Akkor már vagy másfél órája otthagytam Lokit. Talán ilyen nagy lenne a palota, hogy nem talál meg még ő sem?

Csendben kibújtam a függöny takarásából, amikor messziről lépteket hallottam. Talán őrök lehettek, nem voltam benne biztos. Minden esetre nem kockáztathattam, őket még biztosan nem tájékoztatták arról, hogy már én is ide tartozom.

Gyorsan szedtem a lábaimat, egyfolytában hátra-hátra pillantva, hogy sikerrel járhatott-e a menekülési kísérletem, amikor éreztem, hogy beleszaladok valakibe.

Gyorsan felkaptam a tekintetem, előttem pedig Thor állt, értetlenül pillantva le rám.

-Grace, te meg mit csinálsz itt a palotában egyedül?-korholt engem.

-Én csak...-kezdtem volna bele, de ő közbevágott.

-A pokolba, hogy nem lehet megkérni semmire az öcsémet! Gyere, hamarosan kezdődik a vacsora, én pedig előtte meglátogatom Lokit!-jelentette ki magabiztosan. Érezni lehetett a hangjából, hogy ez nem lesz egy kellemes beszélgetés.

Nem igazán akartam ellentmondani a felbőszült Thornak, pláne nem, hogy Loki átvert engem. Szinte már én féltem attól, hogy mit fog kapni, látva a szőke férfi határozott, öles lépteit. Alig győztem őt utolérni.

Mielőtt azonban arra a folyosóra értünk volna, ahol Loki szobája is van, Thort megállította egy őr.

-Uram elnézést, de Odin beszélni szeretne önnel.

-Miről lenne szó?

A férfi megállt, és amíg a szóváltás tartott, arra gondoltam ezt a problémát megoldhatnám én magam is. Thornak fel sem tűnt, hogy megpattantam, Loki szobája felé igyekezve.

Amikor lassan benyitottam az ajtón. Odabent továbbra is félhomály uralkodott. Néhány elszórt ruhadarabot láttam a földön, majd halk, szinte elfojtott nyögések hangjára lettem figyelmes. Ilyen látókörülmények közt nem tudtam kivenni semmit se rendesen, de azt megállapíthattam, hogy ketten voltak az ágyban. Loki és egy nő.

Talán sok fényt ereszthettem be a szobába, ugyan is a következő, amit már tisztán láttam az volt, hogy Loki ült fel az ágyon, őt pedig egy szőke, csapzott hajú lány követte, paplant szorítva a mellkasa elé.

-Meglátott-suttogta a lány kétségbeesetten, mire a herceg felállt az ágyból, de szinte azonnal ruha termett rajta. Ez valami varázslat lenne?

-Igen Bella, nekem is feltűnt-motyogta és vészes sebességgel közelített felém.

Reflex szerűen rávágtam az ajtót, és igyekeztem volna minél hamarabb eltűnni, de Loki gyorsabb volt nálam, és megfogta a csuklómat.

-Hova igyekszel, midgardi?

-Becsaptál!-kiáltottam dühösen.-Azt ígérted, hogy...

-Hogy megkereslek?-fejezte be a mondatot előttem.-Igen, ezt mondtam. Sok mindent beszél az ember, de mi a biztosíték arra, hogy igaz? Én a csínytevések istene vagyok, jóformán ez a dolgom.-mosolyodott el negédesen, majd leguggolt velem szembe.-Mit láttál?

-Ezt most komolyan kérdezed? Fogalmam sincs, csak ott volt az a nő, akin nem volt ruha, te pedig fe...-folytattam volna, amikor Loki befogta a számat.

-Egy jó okot mondj arra, hogy miért ne hallgattassalak el téged most és mindörökre!-vágott közbe fenyegető hangsúllyal.

-Thor-mondtam szinte azonnal, mikor elvette a kezét a számtól.

A herceg erre felnevetett.

-Thor? Hol van most a nagy Thor? Senki se tudná meg, hidd el nekem.

-A folyosó végén, jobbra-mutattam abba az irányba, majd halványan elmosolyodtam, látva ahogy lehervad a vigyor Loki arcáról.-Mondom mi lesz:

-Mindig is egy kiskorú midgardi utasításait akartam követni-vágott közbe ismét, cinikusan.

-Van egy tervem, amivel mind a ketten jól járunk. Én hallgatok arról amit bent láttam, de te cserébe nem hagysz ott többet. Ezt nem szegheted meg, hazugságok istene!-nyújtottam felé a kezemet, majd a folyosó végrére kaptam a tekintetem. Hallottam Thor közelgő lépteit.-Szóval?

Loki egy pillanatig hezitált, majd végül kezet fogott velem.

-Megegyeztünk, midgardi.