A csúszásért elnézést, szabadságra ment a személyes múzsám, de már újra visszatért♡

~Rész a fejtágító után~

Kedves olvasók!
Visszaolvasva pár kommentet észrevettem, hogy páratok nem találja a párhuzamot a mitológia és az én történetem között. Ezért szerettem volna elmondani nektek, hogy próbáljatok meg kicsit elvonatkoztatni, és egy új univerzumban gondolkodni, amikor ezt olvassátok. Eléggé meg lenne kötve a kezem, ezért pár dologban muszáj vagyok eltérni. Remélem ettől még élvezhető az olvasás, a karakterhűséget igyekszem követni, és az észrevett korábbi hibáimat korrigálni. Köszi nektek a megértést, és jó olvasást továbbra is!♡
Loki legyen velünk♧

~•~

Immár egy hete, hogy Gerda Asgardba érkezett. A napjaimat nem mondhatnám eseménytelennek, sőt. Igazán lenne mit mesélnem.

Az utolsó ruhámat hajtottam össze, amit a hátizsákomba tettem. Még ezzel érkeztem ide kisgyermekként. Ahogy letérdeltem az ágy elé, hogy kivegyem, a szemeim megteltek könnyel. Túl sok emlék kapcsolódott hozzá, amik ha belegondolok nem is olyan régen történtek meg velem. De talán ez csak egy indok volt, amivel magamat nyugtattam. Sok volt nekem ez az egy hét, de még mennyire!

Egyáltalán nem volt ínyemre, hogy egy szerelmi háromszögbe csöppentem. Erőltetett, de akkor is az. Főleg azok után, amik az elmúlt pár napban történtek velem.

Loki megelégedett a látszatmegoldásával. Ha Gerda nem látja amit művel, akkor nem is fájhat neki, nemde? Mindezek ellenére fenntartotta a látszatkapcsolatot, vagyis szemtől szemben egyáltalán nem mutatta ki, hogy bármi kételye is lenne a hercegnővel szemben.

Egy este épp a vacsorára vártam, mint ahogy azelőtt minden áldott nap. Ahogy szoktuk. Thor, Loki és én. Csakhogy ez az idő valahogy tovább húzódott, mint vártam.

A hercegek egyike sem érkezett meg, viszont helyettük is, inkább egy hercegnő jelent meg. Reménykedve pillantottam fel az asztalnál ülve, hátha ők lesznek azok, de az összes kételyem elszállt Gerda arcát meglátva. Egy kellemetlen estének néztem elébe, ebben biztos voltam.

-Szervusz drágám!-mosolygott rám, én pedig igyekeztem elnyomni a fintoromat.

-Üdvözöllek. A többiek nem jönnek vacsorázni?

-Loki azt mondta, ma Thorral tölti az estéjét. Neked nem is említette?

-Most, hogy így mondod, valami rémlik...-fordítottam el a fejem, egy kicsit szégyellve magam. Fogalmam sem volt miről beszél. Loki valóban nem tudta volna megemlíteni ezt a kis... apróságot?

-Semmi gond, biztos vagyok benne, hogy így is nagyon jól fogunk mulatni-mosolygott rám, miközben mellém ült a jobb oldalamra.-Elmehettek!-intett két kísérőjének, kik az ajtónál álltak Gerdára várva.

-Milyen érzés Asgardban lenni?-kerestem a hercegnő tekintetét. Nem akartam, hogy kínos csend telepedjen ránk, így gondoltam megpróbálkozom azzal, hogy kedvesebb leszek. Hátha bejön, akárcsak Jane-nél.

-Befejezheted a színlelést, drágám-mosolyodott el ismét, de a hangja már-már fenyegető volt.

-Hogy?-hőköltem vissza.

-Felesleges ábrándjaid vannak, amik nem vezetnek sehová, ugyanis a gyerekes szerelmed, ami az én hercegemhez fűz, a legnagyobb ostobaság amit valaha hallottam.

Azonnal felálltam az asztaltól. Ezzel egyidejűleg Gerda is, ami igencsak meglepett.

-Távozni szeretnék-jelentettem be, majd terv szerint megkerültem volna, és meg sem álltam volna a szobámig. Ám megint keresztbe tett nekem.

Ahelyett, hogy hagyott volna elmenni, elém lépett. Felvont szemöldökkel néztem rajta végig.

-Jobb, ha megjegyzed, hogy Loki az enyém-fűzte hozzá „kedvesen”, és megforgatta a boros poharat, melyet még magamnak öntöttem ki a hercegekre várva.-És a te gyerekes ábrándjaid semmit se jelentenek. Szerintem arra is felkészülhetnél lassan, hogy pakolnod kell. Ha a herceg nincs itt, kinek leszel a kegyeltje, és ki fog megvédeni, ha Odin végre lehetőséget talál arra, hogy visszaküldjön abba a földi fertőbe ahonnan érkeztél?

-Elég!-csattantam fel, és haragom hevében kiütöttem a hercegnő poharát a kezéből. A gyönyörű, vörösszínű bor hatalmas foltként díszelgett tovább, a ruháján.

Hisztérikus levegőt véve nézett végig a bájos kelmén, melyet oly csúf módon mocskoltam be. Én pedig folytattam a hölgyhöz kicsit sem méltó viselkedést.

-Nem vagyok hajlandó elviselni, hogy így beszélj rólam, és hogy a hátam mögött áskálódj, akárki is vagy!-kiabáltam, teljesen kipirult arccal.

Ami még inkább csak az idegeimre ment, hogy a hercegnő mosolygott. Egyszerűen, és szimplán, de mosolygott.

-Csak azt mondom, hogy jobb lenne, ha leszállnál Lokiról-ismételte meg, intésképp, s az ajtó felé lépett. Hangja nyugodt volt, és vészjósló.

-Mert ha nem, akkor mit fogsz tenni?

-Meglátjuk-biccentett felém, majd kinyitotta az ajtót, és szolgái kíséretében elvonult.

Bennem továbbra is tombolt a feszültség. Keresve kutattam az asztalon, odébb söpörve mindent, ami az utamba került. Egyszer csak a kezembe akadt egy kés. Erősen a nyelére markoltam, mintha csak egy ócska gyilkos lennék, és az asztalba állítottam. Zihálva néztem, ahogy a kés belefúródik a fába, és közben a hajamba túrtam. Nem bírtam tovább, betelt a pohár.
A székemre rogytam fáradtan, és az asztalra bukva zokogni kezdtem, reménytelen helyzetemből adódóan, és akárcsak egy halálraítélt, vártam, hogy Gerda mit tervez még tönkretenni.