Nem kapok levegőt, túl sok ideje futok.

A tornateremhez érek, ahol egy hosszú szűk folyosó húzódik. Innen nyílnak az ajtók az öltözőkhöz, de bármelyiket rángatom, mindegyik zárva.

Hallom, hogy az üldözőm közel jár, ezért tovább sietnék, viszont ott jelenik meg, ahol nem számítottam rá: a folyosó azon végén, amerre idáig tartottam.

Megtorpanok, a pulzusom valahol az egekben. A rossz világítás miatt azonban csak egy alakot tudok kivenni, hegyes görbe szarvakkal...

Rémülten ültem fel az ágyon. A hálóingem teljesen átázott a verejtéktől a torkom pedig száraz volt akár a sivatag.

Körbenéztem, de Lokit sehol sem találtam. A nap már bőven felkelt és nekem ez fel sem tűnt?
Ami azt illeti, csodásan pihentem, valahogy úgy éreztem biztonságban vagyok Loki mellett. Egyébként furcsa módon, ő egyáltalán nem használta a paplant, pedig éjjel igazán hideg volt a kastélyban.

Felálltam és álmosan törölgettem a szemem. Egyedül voltam a szobában, ami elég kellemetlen érzés volt. Sok filmet láttam már, ahol ketten fekszenek le aludni, de a lányt egyedül hagyják reggelre. Bár az ilyen filmektől többnyire tiltottak minket, ezért csak titokban láttam párat. Sosem értettem miért, egy kevés akció, lövöldözés, nem a világ vége.

Úgy gondoltam, végre lehetőségem nyílt szemügyre venni alaposabban Loki becses kincseit. Első alkalommal nem tudtam, mert a herceg is jelen volt, de most végre itt volt a remek pillanat.

Az ablak melletti ágyon aludtam, csecsebecséi pedig pontosan a fekhelye mellett lévő polcon hevertek.

-Mennyi könyve van...-sóhajtottam és tetszőlegesen kiválasztottam egyet, amit szimpatikusnak találtam, hogy belenézhessek.

-És ha hozzáérsz bármelyikhez is, könnyen eltörhet a kezed!

Összerezzentem és megpördültem. Hát ilyen a földön sincs!

-Azt hittem teljesen egyedül vagyok!-fakadtam ki.

-Meghiúsítva- fogta össze Loki kezeit a háta mögött és elmosolyodott.-Ti midgardiak átaludjátok a fél életeteket.

-Az alvás jó dolog-vontam meg a vállam.-Miért, ti mégis mit csináltok ötezer éven át, ha még pihenni sem tudtok rendesen? Főleg ti, hercegek.

-Szóval unalmasnak találod Asgardot?-vonta fel a szemöldökét kihívóan. Innen már értettem a célzást, ezért belementem a játékába.

-Végtelenül!-válaszoltam kis rájátszással a hangomban.

***

-Mielőtt annyira beleélnéd magad, elmondanám, hogy Asgard, ha úgy tetszik vízből kiemelkedő sziklákra épült. Könnyen lehetnek véletlen balesetek, amiket persze szeretnék elkerülni-pillantott le rám a herceg.

Még, hogy szeretné elkerülni... A hangsúlyából ítélve talán azonnal meg kellett volna állnom, úgy mondta, mintha bármikor képes lenne előidézni egy hasonló "balesetet".

-Nagyon vicces vagy Loki...-morogtam.

Valahol a palota alatt járhattunk. Valóban igaza volt, mintha a vízből találomra sziklák nőttek volna, hol nagyobb, hol kisebb darabokban. Mi most történetesen az utóbbiaknál kiépített ösvényen sétáltunk, ezért a peremhez nem igazán merészkedtem. A kilátás festői szépségű volt, viszont Loki köntörfalazott mondata is elég valóságosnak hangzott, ezért maradtam inkább az általam biztonságosnak ítélt zónán beül.

-Gyakran fenyegetsz másokat?

-Én nem fenyegetőzöm, hanem ígéretet teszek. Általában. De sokan nem tudják mi a különbség.

-Ha jól sejtem ők mind rosszul jártak.

-Nem törődni az elkerülhetetlennel, gyakran lehet veszélyes.

Ahol sétáltunk lehetett látni a palota oldalát, alulnézetből. Sokáig csak a hatalmas épületet figyeltem, de közben nem néztem a lábam elé. Amikor pedig észbe kaptam, sokkal inkább a herceg előtti útra összpontosítottam. Hirtelen bevágtam Loki elé, és kitartottam felé a kezem, hogy álljon meg.

-Mit művelsz?-vonta össze a szemöldökét értetlenül.

-Majdnem ráléptél!-guggoltam le a földre, és a tenyerembe vettem, a kis megállónk okát.

Egy fekete rovart tartottam a kezemben, Loki felé tartva.

-Nézd, egy tücsök!-emeltem a magasba büszkén.

A herceg egy kevés ideig a szerzeményemet figyelte, majd megsemmisítő pillantást vetett rám. Az arca végül kifejezéstelenné vált, egyedül talán a türelmetlenség apró jeleit tudtam róla leolvasni.

-Ezért kellett megállnunk?

-Agyon akartad taposni!-csuklott el a hangom. Olyan volt, mintha menten elsírnám magam.

-Miért ne akartam volna? Előbb, vagy utóbb elpusztulna.

Ekkor a kis rovar szárnyra kapott és kiröppent a kezeim közül. Szinte már meghatódva figyeltem ahogy szabadon elrepült.

-Ezért...-mondtam büszkén figyelve.

Ekkor viszont hirtelen egy holló csapott le előttünk, a csőrébe kapva imént megmentett tücskömet, majd tova szállt.

A mosoly az arcomra fagyott, elég hamar el is tűnt róla, csak a fintor maradt helyette.

Loki viszont annál vidámabb volt. Elegánsan kihúzta magát, és kárörvendően elmosolyodott, közelebb lépve hozzám.

-Mondtál valamit?

Végül miután befejezte a gúnyolódást, elsétált. Én magam is követtem, amint a döbbenetem alábbhagyott.

-Nem tudom nálatok hogy van, midgardi, de nálunk a nagyobb állatoknak van jelentősége.

-Mint például?-értem végre mellé.

-Ott van mondjuk Saehrimnir a...-folytatta volna, de én közbevágtam.

-Angioplasztika!

-Hogy?-állt meg Loki hirtelen. Összezavartan nézett rám.

-Azt hittem olyan szavakat mondunk, amiket nem érthet a másik-nevettem fel, bár az istenség arcát látva elég hamar el is komorultam.

-És... mit jelent?-kérdezte, mintha ez lenne az utolsó reménysugara.

-Hát...-vakartam meg a tarkóm-Azt nem tudom.

Kész. Loki látszólag itt vesztette el minden belém vetett hitét. Rosszabb napjaimban, előfordult, hogy rengeteg hülyeséget beszéltem, amik olykor igen fárasztóak tudtak lenni. Loki egyszerűen nem volt erre felkészülve.

-Áh!-legyintett végül, majd tovább sétált. Örültem, hogy nem állt szándekában ezek után ledobni.

-Az ott micsoda?-mutattam előre sziklaperem végéhez.

-Az utunk vége, midgardi. Valaki másénak pedig a hosszú kezdete-lépett közelebb a szállítóeszközhöz.

Látszólag leginkább egy túlfejlesztett tutajra hajazott. Loki teljes lelki nyugalommal szállt be a gépezetbe, én viszont nem mozdultam.

-Ezt valaki itt hagyta.

-Téged ugye nem az elmés megjegyzéseid miatt hozott el Thor? Bár, így már nem is csodálkozom...-piszkált meg egy kart, ami valószínűleg a kormány lehetett.

-Te el akarod lopni?-hagytam figyelmen kívül az előbbi beszólását.

-És még okos is!-csóválta meg a fejét vigyorogva.

-És hogy jut vissza a tulajdonosa?

-Gyalog, amerre mi jöttünk. Vagy mászni fog. Az az igazság, hogy nem igazán érdekel. Te meg... szállj már be!

-Jó, de... mi ez?

-Egy csónak. Midgardon talán nincsenek ilyenek?

-De vannak. Csak többnyire úsznak-kíséreltem meg beszállni, de csak a karjába kapaszkodva sikerült.

-Ülj le!-utasított a herceg, miközben figyelmét a csónak megmozdítása kötötte le.

-Miért ülné...-huppantam a fenekemre, amint elindította a járművet, méghozzá roppant nagy sebességgel.

-Győztél, Asgard nem unalmas hely, csak lassíts!-könyörögtem összekuporodva a herceg lába mellett.

A csónakunk ekkor lelassított. Felsóhajtottam, és a térdeimet átölelve mertem végre szétnézni.

-Loki-suttogtam.

A herceg szinte le se tagadhatta volna, hogy mennyire élvezi a repülést. Erősen markolt rá a kormány karra, mégis volt az irányításában egyfajta könnyedség.

-Kérhetek valamit?-kérdeztem ártatlan hangon. Épp készült volna valami frappáns visszavágással, viszont belé folytottam a szót.

-De most komolyan. Segítened kell, mert más nem tud.

Loki ekkor lelassította a csónakot, és elengedte a kart. Leguggolt velem szembe, az arca kivételesen komoly volt.

-Hallgatlak.

Íme egy saját fanmade, csak mert szabad volt a délutánom:😂😂