Ezt csak miattad rakom ki AnnaB6974

Marinette szemszöge:

T-tessék?! - Könnybe lábadt a szemem.
-Én nagyon szeretlek és pont ezért nem lehetünk együtt. Mikor együtt voltunk nem tudtalak megvédeni. Ez a biztonságodat szolgálja. Higyj nekem. Ez így lesz jó. - megpuszilta a homlokomat és kiugrott az ablakon. Még láttam a távolodó alakját.
Összerogytam a földön. Könnyeim megállíthatatlanul csorogtak. Miért hagyott itt? Mintha egy kést szúrt volna a szívembe. A seb újra elkezdett vérezni, de nem érdekelt.

Nem tudom meddig feküdtem A földön. Talán csak 1 perc, vagy több óra is eltelhetett. Nem érdekelt. Csak az, hogy itthagyott. Miatta tértem vissza, de most ő hagyott el. Felvettem a pizsamámat és be vánszorogtam az ágyba. Mivel eltelt a tavaszi szünet így másnap iskola volt.

Reggel hatkor

Nem tudom mikor alhattam el. Csak a fájdalom maradt amit hagyott maga után az este. Nem szóltam Tikkihez, csak lezuhanyoztam ,felöltöztem És elindultam az iskolába.

Ott Alya köszöntött egy öleléssel.
-szia csajszi!-aztán rámnézett. Látta, hogy szörnyű állapotban vagyok.-Úristen! Mi történt veled a szünetben?
-semmi.-mondtam színtelen hangon.-csak összejöttem Adriennel És tegnap este szakított velem.
-de miért szakított veled?
-azt kérdezd tőle.-otthagytam nem érdekelt kérdő tekintettel, csak bementem az osztályterembe. Ott, mintha még Chloe is sajnálkozó pillantást vetett volna rám.

De akkor ez mind hidegen hagyott. És akkor megláttam őt. Szőke haja kócos volt, mintha egész éjjel forgolódott volna az ágyában. Szemei karikásak voltak és duzzadtak, mintha nagyon sokat sírt volna. Még sosem láttam így. Szinte rossz volt ránézni . De megérdemelte. Ha ilyen rossz neki akkor miért hagyott el? De mindegy volt. Akkor még Ez se érdekelt. Ahogy semmi más sem. Mint ha csak egy robot lettem volna. Már nem voltak érzelmeim. Nem maradt bennem se düh, se szomorúság, se szeretet. Csak az üresség.

Leültem a helyemre, előpakoltam a cuccom És csak néztem ki a fejemből. Nem érdekeltek a belém fúródó pillantások. Elkezdődött az óra. A tanár sehol sem volt. Aztán hirtelen belépett, egy fiú kíséretében. Nagyon ismerősnek tűnt. Fehér haj, zöld szemek, Lezser öltözék. Aztán ő is észrevett engem. Mikor egymásra néztünk, hirtelen minden eszembe jutott. Ő volt Marco, a gyerekkori legjobb barátom.Ő is tudta ki vagyok én. rám mosolygott. Azt hiszem újra lettek érzéseim.