104. Osztag
847. Év

Korán reggel már a harang fülsüketítő hangja jelezte, hogy az alvásnak vége. Gyorsan kikászálódtunk az ágyból a többiekkel, magunkra vettük a ki készített egyenruhánkat és mentünk is ki az edző pályára. Beáltunk sorba, utána megjelent kiképzőnk nevén, Keith Sadish. Azt pletykálták a kiképzés kezdete előtt, hogy jobb vele nem újjat húzni mert haragja rosszabb a titánoknál is. Bemutatkozott és elindult felénk, majdnem mindenkit megkérdezett a nevéről, céljáról és hogy hova szeretne csatlakozni. Nos hát páran már most megismerkezdhettek az öklével és homlokával. Végül eljött az én időm is, próbáltam a kissebb félelmet ami rám jött elrejteni.
-Te jösz. - mondta kicsit sem kedvesen. Mondjuk nem tudom mit vártam ha már egy kiképzőröl van szó akit a legkegyetlenebnek tartanak.
-[Teljes név]. A Felderítő egységbe szeretnék csatlakozni, hogy az emberiséget dicsőségére vezessen. - mondtam határozottan. Bólintott és tovább is ment, kicsit csodálkoztam, mivel nem fűzött a mondandómhoz semmit. Mire végeztünk eljött az ebédidő ezért elindúltunk Erennel, Mikasaval és Arminnal sz étkezőbe, legalább is annak nevezett épületbe. Miután végeztünk elindúltunk ki, hogy elkezdhessük a háromdimenziós manőverfelszerelés gyakorlását, elsőnek csak az egyensújt nézte a kiképzőnk. Szerencsére könnyebb volt mint elsőre látszott ezért simán megcsináltam Mikasaval együtt. Viszont volt pár kadét akinek ez megeröltető feladatnak tűnt, köztük Erennek is. Viszont benne volt annyi kitartás hogy kapott haladékot holnapig. Viszont voltak olyan emberek is akiknek már az első napon vissza kellett menniük a mezőkre. Miután végeztünk a ki képzéssel és a vacsorával is elmentünk lefeküdni aludni, hogy másnap kipihenten már amennyire ki lehet magunkat pihenni eszünk.