Egymásra néztünk a többiekkel és egy gondalatként futott át az agyunkon, hogy áttörték a falat.
A csapattársaink szemeiben látszódott a félelem és meglepetség egyszerre, senki nem számított arra, hogy pont most az utólsó nap amielőtt egységet választottunk volna áttörik a falat. Mivel lyuk tátongott a falon ezért gyorsan elkellett kezdenünk cselekedni. Eren meg én gyorsan kapcsolatunk, hogy amíg itt van az óriás és látszólag néz ki a fejéből, kivághatnánk a nyakszirtjét. Két oldalról indultunk, így nagyobb esélyünk van arra, hogy leszámolhassunk első titánunkkal. Viszont a Kolosszális hirtelen nagy mennyiségü forró gőzt eresztett ki így akárhogy is próbálkoztunk nem tudtunk a nyakához férkőzni. Amikor kicsit lejjebb meg a gőz Eren kapott a lehetőségen és elindult, hogy végetvessen a titán életének, viszont nagy meglepetés fogadta mikor hirtelen semmivé lett. Visszaszálltunk a falra értetlenül nézve egymásra, hogy "mégis mi volt ez?". Odarohant hozzánk időközben egy katona és megkérdezte:

-Végeztetek a Kolosszálissal?
Erennel nemlegesen bólogattunk, mivel nem tudtuk elképzelni, hogy egy ilyen óriás teremtmény hogy tud eltünni másodpercek alatt.

~Pár órával később~

Csapatokba osztottak minket, hogy így segítsük az evakuálást. Én Erennel és Arminnal előre kerültünk, Mikasa a hátvédekhez. Amielőtt kiadták volna az indulás, szétnéztem és láttam mindenki szemén a rettegést, hogy most még fognak-e halni vagy túlélik-e a holnapot. Mikasa gyorsan elbúcsúzott tőlünk és el is indultunk a titánok elleni harcba