Boo mi szemszöge :
Épp lefekvéshez készülődtem mikor megcsörrent a telefonom. Nagyon örültem, hogy újra hallgatom Jimin hangját. De ha tudtam volna, hogy mit fognak mondani tuti, hogy össze pakolok mindent.
-Halló! - szóltam a telefonba.
-Jó estét! A kórházból hívom a párja nálunk van! - mondta a nővér.
-Lehet tudni mi történt? - kérdeztem már sírva.
-Ha be tetszik jönni mindent elmondunk! - magyarázta.
Gyorsan felöltöztem és szinte futottam a kórházig. Nagyon idegesített, hogy nem tudtam mi lett Jiminnel. Oda mentem a nővérpulthoz.
-Jó napot! Előbb hívtak, hogy a párom itt van tudni lehet, hogy melyik szobába van? - kérdeztem sírva.
A nővér elvezetett a szobához. Meghajoltam és megköszöntem. Benyitottam aztán oda léptem Jimin mellé.
-Életem mi történt? - fogtam meg a kezét.
Ő ki nyitotta a szemeit és rám nézett.
-Ne sírj! Csak kicsit sokat próbáltam! - mondta rekedten.
Megráztam a fejem és megöleltem.
-Miért hajszlod túl magad? - néztem a szemébe.
-Csak próbálok a legjobb lenni! - sütötte le a szemeit.
-Te így is a legjobb vagy! Nekem a legjobb és a legtökéletesebb! - csókolta meg.
Viszonozta is azonnal magára húzott és akkor nyitottak be. Kicsit érdekes látvány lehettünk.