Reggel kicsit fáradtan ébredtem mivel sokáig fent voltam. Nehezen ki kászálódtam az ágyból és megcsináltam a reggeli rutinomat,majd felöltöztem. Aztán neki álltam a munkámnak egy pohár kakaó társaságában. Miután azzal végeztem megnéztem a telefonomat és a közösségi oldalaimat. Pár új képet láttam az én egyetlen szerelmemről. Mindet beszíveztem majd utána írtam neki tudom,hogy majd később fog vissza írni.

Szia  Oppa!

Remélem jól sikerült a koncert! Nagyon hiányzol és nagyon szeretlek! 

Röviden tömören fogalmaztam. Utána lezártam a telefonom és csináltam magamnak egy kis kaját mert már kezdtem éhes lenni. Miután végeztem a Ramen elkészítésével leültem a tv elé és egy műsort kezdtem nézni nem volt valami érdekes,de a célnak megfelelt. Közben elkezdett csörögni a telefonom. Megnéztem,hogy kihív hát Jimin volt.

-Szia Oppa!-köszöntem boldogan.

-Szia baba!-köszönt a reggeli rekedtes hangján.

Imádom egyszerűen.

-Hogy vagy? Hogy telt a koncert?-bombáztam szegényt kérdésekkel.

-Kicsit fáradtan. Elég jól telt!-ásított egyet.

Majdnem el is felejtettem a szülinapját. Basszus.

-Boldog Szülinapot szerelmem!-mondtam aranyosan.

-Azt hittem elfelejtetted! De köszönöm édes!-kuncogott.

Hogy lehet egy embert ennyire szeretni valakit? Erre sok Army azt mondaná,hogy hisz ő Park Jimin hogyne lehetne szeretni. Még az a szerencse,hogy nem tudják,hogy van egy barátnője vagyis én. 

-Hogy felejtettem volna el?-tettem fel a költői kérdést.

-Mert fontosabb dolgaid is vannak a barátod születésnapján kívül!-mondta lazán.

-Mégis mi?-kérdeztem meglepődve.

-A munkád!-felelte lazán.

-Azt már megcsináltam! Így már nincs semmi fontosabb dolgom,mint a barátom szülinapja!-mosolyogtam.

Kicsit mégbeszélgettünk,majd neki menni kellett próbára én pedig folytattam a semmit tevést.