Szomorúan ültem a kanapén. Elgondolkozom, hogy vajon bírni fogom-e. A gondolkozásomból a telefonom rezgése zökkentett ki. Jimin írt.
Szia baba!
Nagyon hiányzol már most! Ígérem, hogy egy lány se fogja elcsavarni a fejem! Csak te vagy nekem életem!
Mosolyogva olvastam. Nem is akarom elhinni, hogy pont Park Jimin írta ezeket a sorokat. Lassan rám esteledett így hát elmentem zuhanyozni. Amint végeztem jelzett a laptopom. Azt hittem, hogy munkával kapcsolatos dolog. De nem hanem Jimin volt.
-Szia baba!-mosolygott.
-Szia Oppa! - mosolyogtam.
-Remélem megkaptad az üzenetem! - nézett rám komolyan.
-Igen! Nagyon remélem, hogy igaz is! - mondtam komoly hangnemben.
-Hát ez a búcsú után biztos is lehetsz benne! - kacsintott rám.
Ismételten sikerült neki zavarba hoznia. Mondjuk neki mikor nem sikerül?
-Csak nem elpirultál? - kuncogott.
Kezeimel eltakartam az arcom.
-Baba ne takard el a szép arcod! - mondta aranyosan.
Mikor újra ránéztem kis kutyus pofival nézett rám. Mindig is imádtam.
-Mi a baj Oppa? - kuncogtam.
-Hiányzol! - mondta szomorúan.
-Te is hiányzol! - néztem a csoda szép szemeibe.
Mivel kezdtem álmos lenni elköszöntem tőle és szép lassan elnyomott az álom.