Reggel mikor felébredtem Jimin csodálatos barna szemeivel találtam szembe magam.
-Jó reggelt! - köszönt reggeli hangján.
-Jó reggelt! - mosolyogtam.
Aztán eszembe jutott, hogy most nem fogom látni egy ideig. A mosolyom le hervadt az arcomról. Közelebb csúsztam hozzá aztán a fejemet a mellkasába fúrtam.
-Ennyire hiányozni fogok? - kuncogott.
-Igen nagyon! -motyogtam.
De a gondolat mentem hirtelen átváltott. Mi lesz, ha ismételten másnál keresi a boldogságot? Mi lesz, ha már nem csak a srácokkal fog haza jönni? Ez az amikor már megcsaltak és már nem vakon bízol benne.
-Mi a baj? - kérdezte aggódva.
-Semmi! - néztem rá.
Az ajkaira hajolt és a telt ajkai találkoztak az enyémmel. Közben felém került, de a csókunkat nem szakítottunk meg.
-Akarsz egy menetet mielőtt elmegyek?? - kérdezte perverzen.
Elmosolyodtam és megcsókoltam.
-Majd, ha haza jöttél és nem voltál más lánnyal! - váltottam komolyabb hangnemre.
Biccentett egyet és lemászott rólam. Láttam rajta, hogy nem esett jól neki, hogy nem bízom benne. De hát sajnos ezt ő kereste magának. Megfogta a bőröndjét és az ajtó felé indult. Én pedig után futottam.
-Jimin! - kiabáltam.
Meg fordult én pedig elé léptem és egy szenvedélyes csókba vontam amit viszonzott is. Nagyon bánt a lelkiismeretem. Miután elváltak az ajkaink vissza húztam és becsuktam az ajtót majd a nappaliba húztam és a kanapéra löktem és az ölébe ültem.
-Baba nekem mennem kell! - suttogta.
Az ujjamat a szája elé raktam és kör körösen kezdtem mozgatni a csípőmet.