Reggel boldogan keltem fel Jimin mellett. Azt hiszem ennél jobb békülésünk nem is lehetett volna. Mosolyogva felé fordultam és lágyan megsimítottam az arcát. Mire egy halvány mosoly jelent meg az arcán.
-Jó reggelt! - nyomtam egy puszit az arcára.
-Jó reggelt! - húzott közelebb magához.
Beszívtam az illatát. Imádom és nem tudok rá többet haragudni. Hisz mégis csak ő az akivel eltudnám képzelni az életem.
-Nem haragszol már? - morogta a nyakamba.
-Nem Park Jimin! De remélem többet nem fordul elő! - húzódtam el tőle.
Ő csak nemlegesen megrázta a fejét. Elmosolyodtam és megcsókoltam. Mikor az ajkaink elváltak ki másztunk az ágyból. Elvégeztük a reggeli rutinjainkat. Aztán Jimin elindult a házunkba. Felöltöztem és össze pakoltam pár cuccot és elindultam utána. Mikor be léptem a házba elfogott a boldogság. Hiszen újra azzal az emberrel vagyok akit a világon legjobban szeretek.