Bo Mi szemszöge:

Ahogy elment én a földre rogyva zokogtam. A kezem a számhoz érintettem,amin nemrég még az ő édes ajkai voltak. Régebben imádtam,ha ilyen velem,de most már nem vagyunk együtt. De miért harcol,ha egyszer megcsalt? Nehezen felálltam és elindultam a fürdő felé. Lemostam az arcom és belenéztem a tükörbe. Szóval ezt tette velem Park Jimin. Egy mosolygós, életvidám lányból egy folyton sírós,depressziós lány lettem. Levetkőztem és beálltam a zuhany alá. Hagytam,hogy a forró víz átjárja a testem. De hirtelen eszembe jutott,hogy mikor itt aludt este együtt zuhanyoztunk és történtek dolgok. Ismételten el eredtek a könnyeim. Ki szálltam a zuhany alól és felöltöztem pizsamába. Elindultam a szobámba és bebújtam az ágyamba.

Másnap reggel arra keltem,hogy csörgött a telefonom. Meg se néztem ki az csak felvettem.

-Igen?-szóltam a reggeli hangomon.

-Szia baba! Imádom a reggeli hangod!-mondta aranyosan Jimin.

A szemeim azonnal kipattantak és felültem az ágyon.

-Nem vagyok már a babád! Remélem annak a másik lánynak is imádod a reggeli hangját!-mondtam flegmán.

-Nem az övét utálom! A tiéd viszont édes és főleg amikor melletted vagyok!-mondta perverzen.

-Ez van Jimin! Már elvesztettél vissza kapni meg nem fogsz!-jelentettem ki.

-Azt mondod?-kérdezte gúnyosan.

-Azt!-mondtam magabiztosan.

-Akkor úgy látszik nem ismertél ki a két évünk alatt!-nevetett.

-De igen Park Jimin sajnos ki ismertelek. Hogy milyen nőcsábász és hazudós vagy. Mégis melletted maradtam jóban rosszban. Neked akartam gyerekeket szülni!-mondtam szinte sírva.

-Még figyeld meg,hogy együtt leszünk és te leszel a legboldogabb lány a földön!-jelentette ki.

Nem válaszoltam csak kinyomtam a telefont.