Ahogy teltek a napok egyre többet gondoltam a menedzserre. Talán fel kéne hívnom őt, itt lenne a nagy lehetőség. Az utolsó éjszaka Zoli mellkasán fekve agyaltam ezen.
-Te megpróbálnád? -kérdeztem csendesen.
-Mit? -kérdezte vissza.
-Ezt a kiadós dolgot, lenne klipp meg minden -könyököltem fel és ránéztem.
-Én habozás nélkül belevágnék -vágta rá. -Viszont, nos...a zenész világ..nem akarom, hogy te is úgy járj mint néhányan. Drog, pia, depresszió -húzta el a száját.
-Velem ez sose történne meg, mert te itt vagy és nem hagyod, hogy hülyeséget csináljak -mosolyogtam rá. Zoli keze felcsúszott a csupasz hátamon majd a hajamba fúrta az ujjait.
-Mi az álmod Emma? -fürkészte az arcom.
-Az álmom? Az, hogy a feleséged legyek. Legyen egy kisfiunk aztán egy kislányunk és azt szeretném, hogy a gyerekeim büszkék legyenek rám -válaszoltam mire elmosolyodott.
-És a karrier? -csúszott vissza a keze a hátamra és az ujjával apró köröket rajzolt rá. Megborzongtam és közelebb bújtam hozzá.
-Nem tudom. Mindig egy dolog volt előttem és az a színház. Eszembe sem jutott más lehetőség -haraptam az ajkamba.
-Na és most? -kérdezte.
-Most, fogalmam sincs. Ki akarom próbálni ugyanakkor félek is egy kicsit. Mi van ha nem jön össze? Ha nem fognak szeretni? -haraptam az ajkamba. Zoli éhes szemekkel az ajkamra meredt és megnyalta a sajátját aztán a szemembe nézett.
-Szerintem próbáld meg -mondta rekedten.
-Mellettem leszel? -kérdeztem.
-Én mindig melletted leszek. Jóban és rosszban -mosolyodott el mire én is elmosolyodtam. Felé másztam, a karommal egyensúlyoztam Zoli felett aztán lehajoltam hozzá és megcsókoltam.

°°°

Másnap reggel Zsófival a parton ülve beszélgettünk. Hamar felkelt és engem is felkeltett, hogy ne unatkozzon egyedül. Örültem neki, jó volt egy kicsit beszélgetni vele.
-Szeretném ha segítenél dönteni egy nagyon fontos dologgal kapcsolatban -szólaltam meg.
-Mondd csak bátran -mosolygott rám.
-5 éve legjobb barátok vagyunk, sokkal jobban ismersz mint bárki más. Tudod, hogy mindig is a színház vonzott. Az volt az életem, de most...most az éneklés -kerestem a szavakat.
-Emma, igen én vagyok a legjobb barátnőd és magam fogom felhívni azt a szexi menedzsert ha te nem teszed -ölelte át a vállam.
-Azt hittem vissza akarsz majd tartani -pislogtam.
-Már miért tenném? -háborodott fel.
-Hát nem tudom. Mondjuk, azt éreznéd, hogy cserben hagylak -sandítottam az arcára.
-Ezt meg se hallottam -jelentette ki. -Emma jogod van követni az álmaidat. Nem sértődök meg azért mert énekelni akarsz -nézett a szemembe.
-És ha ott kell hagynom az egyetemet? -biggyesztettem le a szám.
-Reméljük, hogy nem kell. De hé Emma, igen hiányozni fogsz és szar lesz nélküled egyetemre járni, de nem fogok belehalni. Miattam ne mondj le erről a nagyszerű lehetőségről -bökött oldalba.
-Köszi -hajtottam a fejem a vállára.
-Nem kell mit köszönnöd csajszi, az első számú rajongód leszek -szorongatta a vállam.
-Az első számú? Akkor meg kell verekedned Zolival -kuncogtam fel.
-Hidd el megteszem. Nem lehet Zoli mindenben az első -jelentette ki.
-Hát persze, hogy nem. Ő sosem lesz az én első számú legjobb barátnőm -nevettem el magam.

°°°

Harmadjára anyuékkal beszéltem. Miután hazaértünk, köszöntem a személyzetnek aztán kocsiba ültem és átmentem anyáékhoz. Zoli nem jött mert a kiadóhoz kellett bemennie valamit elintézni.
-Annyit kértem, hogy ne hazudj nekem.
De te máshol jártál, már megtetted velem. Naiv voltam, hogy elhittem, hogy te őszintén hiszel. Hibáztam, hogy nem láttam hazugság volt mindened -énekeltem miközbe befordultam az utcánkba. Anyu és Tomi kocsija is a ház előtt parkolt. Leparkoltam melléjük aztán bementem a házba.
-Hahó -kiáltottam lerugva a cipőm. A következő pillanatban már anyu ölelő karjaiba voltam.
-Végre itthon vagy. Hát Zolit hol hagytad? -kérdezte miután kibontakoztam az öleléséből.
-Be kellett mennie a kiadóhoz -válaszoltam.
-Szia Emma -köszönt Tomi.
-Szia -mosolyogtam rá.
-Gyere mesélj -fogta meg anya a kezem és a nappaliba húzott.
-Mesélni való az van bőven -jegyeztem meg miközbe letelepedtem a kanapéra. -Tudjátok pár napja írtam egy dalt amit a Molnár Dani meghallott és felajánlotta, hogy lépjek fel a koncertjük végén. Fel is léptem, a közönségnek tetszett majd odajött hozzám egy menedzser és ideadta a névjegykártyáját -meséltem. Anyu egy ideig döbbenten pislogott.
-Kicsim ez mind nagyszerű, de biztos vagy benne, hogy egy menedzser? Lehet, hogy valami csaló -aggodalmaskodott anyu.
-Itt van a névjegye -vettem elő a pénztárcám és kivettem belőle Richárd névjegyét. Anyu elvette és homlokráncolva ránézett.
-Cool records? -pillantott rám kérdőn.
-Anyu -sóhajtottam fel.
-A net szerint van olyan -szólt közbe Tomi.
-Nem lehet minden helyzetben hinni a netnek. Mi van ha Emma elmegy aztán elrabolják? -kerekedett ki anyu szeme.
-Túl sokat aggódsz -pusziltam meg az arcát.
-Én nem aggódok túl sokat, te kezeled túl könnyen -szólt rám. Találkozott a pillantásom Tomiéval aki azt tátogta felém, hogy bízzam rá.
-Örülnél ha Zoli elkisérne? -kérdeztem.
-Neki is baja eshet. Egy felnőtnek kéne veled mennie. Mondjuk nekem -gondolkodott.
-Anyuu. 1:már nem vagyunk gyerekek, 2:neked is bajod eshet -hadartam. -Komolyan nem lesz gond. Megkérdezem Bereczkit, Hasit vagy Danit, hogy eltudna-e velem jönni -mosolyogtam rá.
-Biztos nagyon elfoglaltak -húzta el a száját.
-Anyu nyugi, nem azért mondtam el, hogy idegeskedj -öleltem meg szorosan.
-Ha most belevágsz az éneklésbe mi lesz az egyetemmel? -kérdezte.
-Hát nem tudom. Ha tudom, akkor folytatom az egyetemet. De ez...ez nagyszerű lehetőség -néztem anyu szemébe.
-Nekem az a fontos, hogy boldog legyél. Ha ez az álmod, hogy énekelj akkor énekelj, csak vigyázz magadra -nézett a szemembe majd szorosan megölelt.
-Az első helyen vagy a YouTubon a felkapottak közt -hallottam Tomi izgatott hangját.
-Micsoda? -pattantunk fel anyuval és mellé siettünk. Valaki felvette azt ahogy éneklek és feltöltötte YouTube-ra. Alig pár órája és már most milliós megtekintés van rajta. -Ki töltötte fel? -kérdeztem.
-Valami Molnár Dani -válaszolta Tomi.
-Hűha -vörösödtem el.

°°°

A szobánkba ülve, a forgószékkel körbe körbe forogva vártam, hogy Dani vissza írjon. A telefonszámát nem tudtam ezért csak Messengeren tudtam neki írni. Mivel biztos több száz lány írogat neki erősen kétlem, hogy feltűnik neki köztük az enyém. Ezt írtam neki.

Emma Magyar: Heló. Bocsi a zavarásért csak egy gyors kérdésem lenne. Vagyis kettő. Az egyik, hogy miért töltötted fel a rólam készült videót? A másik pedig, létezik a Cool records?

Sóhajtva álltam fel, sétáltam az ablakhoz, konstantáltam, hogy Zoli még nem jött aztán lementem a konyhába, hogy összedobjak egy szendvicset. A többiek mind izgatottan néztek valamit egy laptopon.
-Mit nézünk? -kukkantottam én is a laptopra mire mind megijedtek.
-Kisasszony ne haragudjon -szabadkoztak.
-Nagyon jó lett a dala -mosolygott Hanna bátortalanul.
-Tetszik? -mosolyodtam el.
-Csodálatos a hangja -bólogatott Piroska néni.
-Oké, oké. Mindenki tegez engem -tartottam fel a kezem. -A 21.században élünk. Akár osztálytársak is lehetnénk -néztem a csajokra.
-Nekünk azt tanították, hogy meg kell adni a tiszteletet -mondta Flóra.
-Akkor adjátok meg, csak légyszi ne magázzatok -könyörögtem.
-Ahogy akarja..akarod -motyogta Hanna.
-Na azért -mosolyogtam. -Összedobok egy szendvicset aztán már itt se vagyok -nyitottam ki a hűtőt.
-Majd én megcsinálom -sietett oda Piroska néni. -A fizetésért meg kell dolgozni -tette hozzá az ellenkező tekintetemet látva.
-Jó legyen, úgyis finomabban megtudja csinálni mint én -mosolyodtam el.
-A császárszalonnás? -mosolyodott el ő is.
-Pontosan -vágtam rá.

5 perc múlva két szendviccsel a kezemben léptem be a szobába. Leültem a gép elé és izgatottan megnyitottam Dani válaszát.

Dániel Molnár: Szia, egyáltalán nem zavarsz. A válasz a kérdésedre. Mert a dal nagyszerű és szeretném ha végre elhinnéd, hogy imádnak! És igen létezik a Cool records, nemrég alapult, de nagyon jók azok akiket felfedeztek. Mondjuk Dolhai Jennifer akkor Péterfy Kevin. Őket is ők fedezték fel. Nagyon örülnék ha lehetne majd egy közös dalunk, de ez még a jövő zenéje :) ;)

A homlokomat ráncoltam. Ismertem Jennit és Kevint. Mármint nem személyesen, de hallottam már pár dalukat és tényleg elég ügyesek. Jenninek olyan lázadó Miley Cirus stílusa van, Kevinnek meg Shawn Mendes.

Emma Magyar: Kételkedtem benne, hogy megtalálsz a több száz rajongó közt :D Köszönöm, hogy válaszoltál és köszönöm, hogy feltöltötted a videót. Akkor ezek szerint nem kell félnem, hogy  a Cool records valami szervkereskedő banda? Én is örülnék közös dalnak, bár nem hiszem, hogy nekem jól állna az a stílus ami neked van.

Dániel Molnár: Szervkereskedő ez jó :D Gondolom a szüleid aggódták túl. Nem kell félned, rendesek mind. Szerintem vágj bele! Semmit sem veszíthetsz ;)

Emma Magyar: Úgy lesz. Még egyszer köszönöm!!!

Dániel Magyar: Szívesen!!

Sóhajtva, de mosolyogva csuktam le a laptopom tetejét.

°°°

Mikor Zoli hazaért azonnal letámadtam.
-Biztos vagy benne, hogy belevágjak? -kérdeztem miután elszakadtam az ajkától. Zoli becsukta az ajtót aztán homlokráncolva rámnézett.
-Ezt tőlem kérdezed? Ha azt mondom nem akkor nem vágsz bele? -fogta meg a kezem és a nappaliba húzott.
-Aham -bólintottam.
-Buta vagy -ült le a kanapéra majd belehúzott az ölébe. -Vágj bele Emma -mondta halkan és megpuszilta az arcom.
-Akkor most felhívom -nyeltem egy nagyot majd tárcsáztam Richárd számát.
-Felmayer Richárd -szólt bele.
-Jó napot. Magyar Emma vagyok -mutatkoztam be.
-Áá az új reménységünk. Szia Emma miben segíthetek? -kérdezte vidáman.
-Sokat gondolkodtam és úgy döntöttem belevágok -hadartam.
-Jól döntöttél -jelentette ki. -Ha neked jó akkor holnap 10 órára be is jöhetsz, hogy aláírjuk a szerződést és megbeszéljük a továbbiakat -ajánlotta.
-Tökéletes, ott leszek -mosolyodtam el.
-Rendben, akkor holnap Emma és üdv köztünk -mondta kedvesen.
-Köszönöm -pirultam el. -Viszlát -köszöntem el.
-Szia -köszönt ő is aztán letettük.
-Na? -kérdezte Zoli.
-Holnap 10-re be kell mennem -néztem Zolira.
-Gratulálok Emma -mosolygott rám szélesen majd magához szorított és megcsókolt.