🌺Színház vs. Popszakma🌺

Napok óta agyalok azon, hogy kezdenem kéne végre valamit magammal. Nem ülhetek egész nap otthon a fenekemen. Tegnap este nem tudtam aludni ezért elkezdtem dalszöveget írni. Fogalmam sem volt arról, hogy hogyan kell egy dalszöveget írni. A mondat végek nem is rímeltek az egész olyan volt mintha valaki találomra kihányta volna a szavakat. Bár ahogy meghallgattam az első dalomat, az se volt sokkal jobb mint amit most kreáltam.
-Itt meg mi történt? -lépett be a szobámba anyu és csodálkozva nézett a körülöttem heverő galacsinná gyűrt papírokra.
-Alkottam -vontam meg a vállam.
-Hát azt látom -gugolt le és a kezébe vette az egyik papírt. -Nem tudom, hogy segítsek. Azt se tudom magamnak, hogy segítsek -olvasta fel anyu.
-Tudom pocsék -nyögtem fel. -Nem megy nekem a dalszöveg írás. Szerintem vissza megyek színésznőnek -túrtam a hajamba.
-Dehogynem megy neked kicsim -ült le mellém.
-Nem megy. Katasztrófa mind -válaszoltam.
-Nem katasztrófa csak egyedi -ellenkezett anyu.
-Amúgy is mindegy, nincs kiadó aki szerződtetne egy amnéziás lányt -vontam meg a vállam.
-Emma ezt most hagyd abba. Ne legyél ilyen negatív -szólt rám.
-Korábban végeztél az oviban? -érdeklődtem.
-Igen -bólintott. -Most szépen befejezd az önsajnálatot fogod a telefonod és felhívod Danit -rendelkezett.
-Nem fogom Danit ezzel zaklatni -jelentettem ki. -Meg különben is nincs szükségem most erre a felfordulásra -húztam el a szám.
-Te mit akarsz? -kérdezte a szemembe nézve. Szólásra nyitottam a szám. -Nem muszáj most rögtön válaszolnod, gondolkodj rajta -simogatta meg a karom mosolyogva.
-Okés -bólintottam.

Tényleg nem tudtam, hogy mit csináljak. Hogy hogyan tovább? E téren teljesen tehetetlen vagyok, pedig muszáj kezdenem magammal valamit. Zoli 4 órára jött értem, hogy elmenjünk a színházba. Zsófiék lépnek fel, és az első sorból akarom nézni őt. Végignéztem a tükörképemen. Egy fekete kosztümnadrágot és egy fehér blúzt vettem fel hozzá magassarkúval. A hajamat elegáns kontyba rendeztem. A sminkem szempillaspirálból és szájfényből állt. Valami hiányzik. Kéne valami ékszer. Feltúrtam az asztalomat, emlékeztem, hogy valahol láttam egy ékszeres dobozt.
-Megvagy -motyogtam és kinyitottam. Három nyakláncot találtam. Egy Best Friends Forever-eset, egy rózsaszín strasszokkal díszített szivecske alakú medált és egy csillag alakút. Az utóbbit választottam. Végezetül magamra fújtam egy kis parfümöt aztán kész is voltam. Zolira a nappaliban várakoztam.
-Nocsak, de csini valaki -mosolygott Tomi kedvesen.
-Köszi -mosolyogtam vissza rá. Azóta se tudom, hogy pontosan, hogy viselkedjek Tomival. Kedves és jófej férfinak ismertem meg, láttam rajta, hogy imádja anyut. -Szerinted -kezdtem és Pacát átlépve leültem a fotelbe. -Szerinted színésznek vagyok jobb vagy énekesnek? -kérdeztem.
-Mindkettőbe nagyon jó vagy -válaszolta.
-Valamelyikbe csak jobb vagyok -erősködtem.
-Nézd Emma én úgy látom, hogy te mindkét szakmában megállnád a helyed. Mindkettőhöz megvan a tehetséged. A kérdés az, hogy mások bőrébe bújva szeretnél színpadra állni vagy pedig önmagadként? -kérdezte.
-Kiskorom óta színész akartam lenni -mondtam halkan.
-És most? -érdeklődött.
-Nem tudom. Az az igazság, hogy...ugye kirugtak a Cool records-tól. Nem tudom milyen volt velük a kapcsolatom, de ha kirugtak akkor nem lehetek olyan jó. Ha tényleg jó lennék akkor nem váltak volna meg tőlem -hadartam egy szuszra.
-Ne gondold magadról azt, hogy nem vagy jó -szólt rám.
-Hát biztos nem vagyok olyan jó mint Selena Gomez -válaszoltam.
-Ne másokhoz próbáld magad mérni -csóválta meg a fejét.
-Összebeszéltél anyuval ugye? -sóhajtottam fel.
-Nem tudom miről beszélsz -pislogott ártatlanul.
-Amúgy te mivel foglalkozol? -kérdeztem.
-Könyvelő vagyok a Momba -válaszolta.
-Na az jó -biccentettem. -De tényleg. Szerinted mit kéne tennem? -haraptam az ajkamba.
-Tedd azt amit a szíved súg -tanácsolta.
-A szívem jelenleg azt súgja, hogy meg ne álljak a Mekiig -nevettem el magam.
-Azt nem inkább a hasad súgja? -érdeklődött kuncogva.
-Meglehet. A kicsi rácuppant a mekis kajára -tettem a kezem a hasamra.
-Szépen növekedik -jegyezte meg Tomi. Elmosolyodtam.
-Kíváncsi leszek mekkora lesz majd -haraptam az ajkamba. Ekkor csöngettek mire Tomi felállt és az ajtóhoz ment.
-Heló apa. Emma a szobájába? -hallottam Zoli hangját.
-Itt vagyok -álltam fel és a nappali ajtajába sétáltam. Zolin egy fekete farmer volt, fehér ingel és egy bőrdzseki.
-Szia -jött hozzám mosolyogva és egy csókot lehelt az ajkamra majd letérdelt és megpuszilta a hasamat is. -Heló kislurkó -köszönt.
-Szia fater -mélyítettem el a hangom mire Zoli vigyorogva felállt.
-Ne akarj pasi lenni, nem áll jól -fogta meg a kezem.
-Nem mintha te jó csaj lennél -válaszoltam sértetten.
-Tisztába vagyok vele, hogy nem lennék jó csaj -kuncogott.
-Időbe gyertek haza -mondta Tomi szigorúan.
-Igenis apa -vágta haptágba magát Zoli. -Nyolcig tart a színdarab utána Martinéknál vacsorázunk -mondtam Tominak.
-Ezek a mai fiatalok -legyintett Tomi.
-Héé felnőtt független emberek vagyunk -ellenkezett Zoli.
-Tudom -mosolyodott el Tomi. -Na menjetek jó szórakozást -küldött minket.
-Meglesz -bólintottam.
-Azt a nyakláncot tőlem kaptad -mosolyodott el Zoli.
-Komolyan? Nem tudtam csak akartam valami ékszert felvenni -mondtam zavartan elmosolyodva.
-Örülök, hogy ezt választottad -húzott hirtelen magához és megcsókolt. A Zolival való csókolózás volt a legjobb időtöltésem. Képtelen voltam megunni bár szerintem ezzel mindenki így van aki szerelmes.
-El fogtok késni -kiáltotta Tomi.
-Megyünk már -szakadt el az ajkamtól Zoli. A fejemet fogva ültem be a kocsiba.
-Miért érzem úgy magam mint akit rosszon kaptak? -kérdeztem.
-Nem tudom -válaszolta Zoli. -Mi jót csináltál ma? -kérdezte miközbe beindította a kocsit.
-Megpróbáltam dalszöveget írni -vontam meg a vállam.
-Na ez nagyszerű. Sikerült valamit összehozni? -pillantott rám.
-Nem igazán -ráztam meg a fejem.
-Próbálkozz még -szorította meg a kezem.
-Nem tudom, hogy lenne-e értelme -haraptam az ajkamba.
-Miért mondod ezt? Emma az emberek szeretnek -hadarta.
-Sokat agyaltam ezen, hogy nem kellettem a Cool recordsnak. Mi van ha másnak se fogok kelleni? -bámultam ki az ablakon.
-Nézd Emma a Cool records úgy ahogy van forduljon fel. Miattuk ne add fel -bátorított.
-Nem tudom Zoli semmi szükségem most ilyen nagy felhajtásra. Szeretnék nyugisan élni, de kezdeni is akarok valamit magammal -hajtottam a fejem a vállára. -Talán vissza megyek majd az egyetemre vagy nem tudom -motyogtam.
-Bárhogy is döntesz én támogatlak -suttogta Zoli.
-Szerinted mit tegyek? -kérdeztem.
-Ne tőlem várd a választ Emma. Nem akarom, hogy azért dönts így vagy úgy mert én azt tanácsoltam -rázta meg a fejét.
-Magam sem tudom, hogy mit akarok -haraptam az ajkamba.
-Nem fontos most döntened. Van időd gondolkodni -puszilta meg a homlokom.
-Igen ez igaz -bólintottam.

°°°

Zsófiék a Vízkeresztet adják elő. Ahogy a nézők közt ültem csak arra tudtam gondolni, hogy bárcsak én is ott lennék. Ott fent a színpadon. Meglepett ez a hirtelen vágy, ez a sóvárgás. Talán régen rosszul döntöttem, maradnom kellett volna az egyetemen. Hisz ez volt a gyerekkori álmom. Az volt az álmom, hogy olyan szerepeket játszak mint Júlia a Rómeó és Júliából. Mi lett ezzel az álommal? Hálás voltam Daninak amiért adott egy lehetőséget, de....egy színpadon való éneklés ennyire megváltoztatta volna az életemet? Igen szeretek énekelni, de azt a színházba is megtehetem, nem kell ahoz popsztárnak lennem, hogy énekeljek. Az elhatározás egyre csak nőtt bennem. Nekem a színházban a helyem, a színház az én otthonom. Ahogy ez megfogalmazódott bennem teljes figyelmemet az előadásnak szenteltem és a darab végén állva tapsoltam.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top