Az ablakon kinézve törtem a fejem, hogy vajon hova is mehetünk amikor a rádióból felcsendült a Nézz rám Istenem. Rögtön felhangosítottam.
-Mert van ki mindent lát, A távolból figyel
Megvéd,ha bárki bánt, S,ha félsz ő átölel -énekeltem lehunyt szemmel. -Annyira imádom ezt a számot -néztem Zolira.
-Én pedig imádom ahogy énekelsz -pillantott rám mosolyogva.
-Imádod annyira, hogy elmondd hova megyünk? -érdeklődtem. Zoli a fejét rázva nevette el magát.
-Türelem -paskolta meg a térdem majd a keze feljebb csúszott a combomra.
-Héé -vörösödtem el amikor a keze még feljebb csúszott.
-Kis piroska -kuncogott fel mire ráöltöttem a nyelvem. Zoli végül az L&L könyvesbolt előtt parkolt le.
-Miért jöttünk ide? -fordultam felé kíváncsian.
-Azért mert nem kaptál semmit se a szülinapodra, se karácsonyra, se a névnapodra -mosolyodott el féloldalasan.
-De én se vettem neked semmit -haraptam az ajkamba.
-Nem számít. Odébb van még az én szülinapom -mosolyodott el és megpuszilta az arcom.
-Hát jó, de csak egy valamit fogadok el -néztem a szemébe.
-Ismerlek. Tudom, hogy nem állsz meg egynél -simította meg az arcom.
-Dehogynem vagyok képes -erősködtem.
-Nem nem vagy -nevette el magát. -De nem is akarom, hogy megállj egynél. Vegyél meg mindent amit szeretnél -nyomott egy csókot a számra majd kiszállt. Én is kiszálltam majd gyanakodva Zolira néztem.
-Honnan van neked ennyi pénzed? -kérdeztem.
-Fogadtam a rehabon -kacsintott rám.
-Tényleg? -szaladt magasba a szemöldököm.
-Dehogy, ez az örökségem...tudod amit a nagyi rám hagyott -harapott az ajkába. Odaléptem hozzá és szorosan megöleltem. Viszonozta az ölelésem majd megpuszilta a homlokom és megsimogatta a karom. -Na gyere menjünk -fogta meg a kezem.

30 perc múlva két nagy szatyorral léptünk ki a könyvesboltból.
-Annyira imádlak -nyomtam egy cuppanós puszit Zoli arcára.
-Nehogy azt hidd, hogy minden ingyen van -nézett rám kuncogva.
-Persze visszafizetem, nem gond -bólogattam.
-Azt hiszem félreértettél -kapta el a derekam és magához vont.
-Nem kell lekenyerezned ahoz, hogy...veled legyek -suttogtam.
-Tudom -suttogta vissza és lágyan megcsókolt. Ajkam elnyílt a csókja alatt és nekidőltem a mellkasának. Magamba szívtam az illatát majd gyengéden meghúztam az alsó ajkát. Zoli elvigyorodott majd kivette a kezemből a zacskókat és betette a csomagtartóba.
-Köszönöm -fogtam meg a kezét.
-Nincs mit -mosolyodott el majd megpuszilta a homlokom. Beszálltunk a kocsiba majd elindultunk. Odabújtam hozzá, fejemet a vállára hajtottam.
-És most hova? -kérdeztem.
-Majd meglátod -válaszolta.
-Jajj Zoli ne csináld már -nyafogtam.
-Ne nyafogj -szólt rám. Megforgattam a szemem majd a nyakába fúrtam a fejem.

°°°

A Normafához mentünk. Ami tök különös mivel 19 éve élek Budapesten, de még egyszer sem voltam. Miután beálltunk a kocsival a parkolóba kiszálltunk majd Zoli kivette a csomagtartóból a piknik kosarat.
-Nocsak piknikezni fogunk? -fogtam meg a kezét mosolyogva.
-Igen eltaláltad -mosolygott le rám. -Gondolkodtam, hogy menjünk a Margitszigetre, de aztán emellett voksoltam -vonta meg a vállát.
-És, hogy milyen jól döntöttél, még sose voltam itt -néztem fel rá.
-Az meg, hogy lehet? -kérdezte döbbenten.
-Nem tudom valahogy sose volt rá időm -vontam meg a vállam.
-Akkor ezt ideje bepótolni -kacsintott rám. Leheveredtünk a fűre és Zoli előszedte a kosár tartalmát. Szendvicsek, energia ital, eper.
-Nosztalgiázunk? -mosolyodtam el és közelebb araszoltam hozzá.
-Most nincs pezsgő és nappal van -mutatott rám.
-Tudom -mondtam halkan. -Nem bántam meg az akkori döntésem -suttogtam mire rámnézett.
-Nem? -kérdezte halkan és felém hajolt.
-Nem bizony -feleltem mire elmosolyodott aztán megcsókolt.
-Egek gyerekek menjetek szobára -röhögött ki minket Gergő.
-Gergő? Szia. Ezer éve nem találkoztunk -néztem fel rá mosolyogva.
-Hát igen, utazgattam -vonta meg a vállát mosolyogva. -Veletek mi a pálya? -kérdezte.
-Épp randink van -mondta Zoli.
-Az klassz, nekem is -mosolygott Gergő sejtelmesen.
-Becsajoztál? -érdeklődtem.
-Be én. Héé Constance gyere ide -kiáltotta el magát Gergő. A Constance nevet hallva egy szőke hajú lány felkapta a fejét majd elköszönt a kisgyerekektől és felénk indult.
-Bonjour -köszönt nekünk kedves mosolyal.
-Bonjour -álltam fel és a kezemet nyújtottam felé. -Magyar Emma ő pedig a barátom Simon Zoltán -mutattam be neki Zolit. Constance kezet rázott Zolival is majd átkarolta Gergő derekát. -Beszél magyarul? -néztem Gergőre kérdőn.
-Persze, hogy beszélek -nevette el magát Constance. -Gergő már sokat mesélt rólatok -mosolygott ránk.
-Nocsak? Ennyire hiányzunk? -érdeklődtem Gergőre vigyorogva.
-Gúnyolódj csak -borzolta meg a hajam. -Hallom jól megy az egyetem -jegyezte meg.
-Igen jól megy, imádom. Kár, hogy te nem próbáltad meg -válaszoltam.
-Ugyan, ugyan Emma. Vétek lett volna megpróbálni akkor nem ismerem meg ezt az angyalkát -mosolygott Constance-re szerelmesen.
-Comment ça va, Comme si comme si comme si comme sa, Kellene már egy kis lamour, Amitől szívem lángra gyúl. -énekelgettem.
-Emma -szólt rám Gergő elvörösödve.
-Erre a dalra jöttünk össze. Duetteztünk és hát utána beszélgettünk meg minden -pirult el Constance.
-Istenem ez olyan édes -mosolyogtam és felnéztem Zolira.
-Igen az volt, Gergő egy igazi úriember -mondta Constance. -Na, de mi nem is zavarunk -puszilt meg majd Zolit is megpuszilta.
-Nagyon cuki -öleltem meg Gergőt.
-Igen tudom -motyogta. -Hát akkor sziasztok -köszönt el.
-Sziasztok -mondta Zoli aztán vissza leültünk. -Azt hiszem az első ötletemnél kellett volna maradnom, itt sok az ismerős -jegyezte meg Zoli.
-Mi volt az első ötleted? -pillantottam rá kérdőn.
-A nyaraló, ott tényleg csak kettesbe lettünk volna -suttogta a fülembe majd egy gyengéd csókolt lehelt a nyakamra.
-Még elmehetünk oda -suttogtam zakatoló szívvel. -De előbb feltétlen kell fotókat csinálnuk -tettem hozzá.
-Rendben -bólintott azonnal és összepakolt majd lőtt rólam pár fotót ahogy a mesés kilátással a háttérbe pózolok. Én is csináltam róla párat majd szelfiztünk aztán megkértünk egy hölgyet, hogy csináljon rólunk fotót.

°°°

Zoli mellkasán feküdve a világ legboldogabb nőnemű egyedének éreztem magam.
-Miért van az, hogy te még ebben is tehetséges vagy? -kérdeztem csendesen. Zoli halkan felkuncogott, ujjai végigzongoráztak a karomon.
-Fogalmam sincs, jó géneket örököltem -mondta halkan.
-Én aputól a rajztudásomat örököltem -suttogtam és a szemembe könny szökött. Zoli gyengéden megemelte az álam mire lesütöttem a szemem.
-Emma -suttogta mire ránéztem.
-Igen? -kérdeztem csendesen.
-Akarsz róla beszélni? Apukádról? -fürkészte az arcom.
-Mindig életvidám volt, jól megértette magát a gyerekekkel. Esténként mesét olvastak nekem anyuval. Szülinapomkor mindig meglepett. Minden évben máshova mentünk, ő mindig tudta, hogy éppen kiért vagyok oda. A tortámat mindig annak a személynek az arcképe díszítette akit éppen imádtam. 4 éven keresztül Zac Efron volt rajta. Volt, hogy anyu nem volt reggel és olyankor apu csinált reggelit. Csodáltam, hogy képes volt úgy feldobni a palacsintát amit aztán el is kapott. Csomószor álltam a lábára és táncoltuk körbe a nappalit. Nem tudom felfogni, hogy meghalt. Egy részem sose fogja elfogadni, hogy nincs többé -sírtam el magam.
-Nem akartam, hogy sírj -húzott szorosan magához Zoli.
-Mindjárt...mindjárt befejezem -ígértem szipogva.
-Sírd ki magad ha úgy jobb lesz -puszilta meg a homlokom.
-Emlékszel...emlékszel amikor Gyöngyösön a Tescónál majdnem elsírtam magam? -kérdeztem alig hallhatóan.
-Igen -bólintott.
-Az azért volt mert apu is mindig arra a helyre állt be amikor mamának vásároltunk -suttogtam.
-Annyira sajnálom Emma, hogy meghalt. Nagyszerű ember lehetett -simította meg gyengéden az arcom.
-Kedvelted volna -motyogtam.
-Ebben biztos vagyok -puszilta meg a homlokom.
-Megyek rendbe szedem magam -ültem fel és magam köré csavartam a takarót.
-Lefényképezhetlek? -kérdezte halkan.
-Engem? Miért? -vörösödtem el.
-Mert olyan szép vagy -mondta csendesen. Zavartan lesütöttem a szemem, mikor újra felnéztem Zoli leengedte a telefont. -Tökéletes -mosolyodott el.
-Megnézhetem? -kérdeztem.
-Hát persze -bólintott és oda adta a telefonját. A fényképet elnézve nem hittem el, hogy az én vagyok. Vörös hajam a vállamra omlott, a szememet lesütöttem, ajkam enyhén elnyílt, arcom pirospozsgás. Mintha egy modell lenne.
-Mintha egy modell lenne -mondtam ki hangosan.
-Talán szakmát kéne változtatnod. De csak akkor ha nekem állsz modellt -nézett a szemembe.
-Nem hiszem, hogy jó lennék modellnek. Maximum kollekció fotózást válalnék be -gondolkodtam.
-Támogatom az ötletet -ült fel és megpuszilta a csupasz vállam.
-Na megyek -nyomtam egy csókot a szájára aztán összeszedtem a ruháim és kimentem a fürdőbe. Beálltam a zuhany alá és hátra hajtottam a fejem. Jól esett, hogy Zoli meghallgatott és, hogy mesélhettem neki apáról. Zolival eddig is közel álltunk egymáshoz ám most a kapcsolatunk még szorosabb lett.

°°°

Kiszálltam a kocsiból majd kivettem a zacskókat és a ház felé indultam.
-Akkor jó éjszakát -szólt utánam Zoli.
-Most csak viccelsz ugye? -pördültem meg a tengelyem körül.
-Hát persze -sétált oda hozzám nevetve és a derekamnál fogva magához húzott és megcsókolt. Hozzá simultam ajkam elnyílt a csókja alatt.
-Gyere menjünk -húzódtam el tőle. -Sziasztok -kiáltottam belépve a házba.
-Sziasztok -kiáltott vissza anya majd meg is jelent az előszobába.
-Na kihasználtátok, hogy nem voltunk itthon? -érdeklődtem a kócos hajára utalva.
-Na, de Emma -kapott anyu levegő után.
-Szeretlek -nevettem el magam és megpusziltam az arcát.
-Mik ezek a csomagok? -kérdezte.
-Zoli elvitt az L&L könyvesboltba -vigyorodtam el és a szobám felé indultam. Még idejébe tértem ki Paca elől aki boldogan szaladt ki a szobámból. -Szia Paca -simogattam meg a fejét és bementem a szobámba. Anyu követett én pedig büszkén mutogattam meg neki a szerzeményeimet. 3 póló. Egy márkeres, egy I love Cortezes és egy Fogd be Aszád-os. Kitűzők, rengetek mennyiségbe, tollak, akkor egy Szirtes pulcsi. Egy új oldaltáska és egy márkeres baseballsapka. Vettem egy Cortezes bögrét is, de az itthonit nem akarom lecserélni. Azon én vagyok meg Zoli, ezért ezt az Adácsi nagyihoz viszem le.
-Hihetetlen, hogy még most is ennyire imádod -csóválta meg a fejét anyu.
-Ezt mindig is imádni fogom. Ez szerettette meg velem az olvasást -jelentettem ki. Anyu elmosolyodva puszilta meg a homlokom majd magamra hagyott.