Emlékszem kiskoromban mikor csókolózó párokat láttam annyit reagáltam, hogy fujj. El nem tudtam képzelni mi lehet olyan jó abban ha két ember csókolózik. 14 évesen már teljesen máshogy gondolkodtam. Elkezdtem máshogy tekinteni a fiúkra. Álmodoztam a szőke hercegről aki eljön értem fehér lovon. A Barbie-k bekerültek a szekrény aljára, helyüket a magazinok és a sminkek vették át. A meséket felváltották a filmek. Amennyire emlékszek nem voltam lázadó kamasz. Az igazat megvallva kicsit dühít, hogy nem emlékszek életem első csókjára amit Zolitól kaptam. Ahogy arra sem emlékszek, hogy megismertem Molnár Dénest aki minden szempontból maga volt az álom pasi. Aztán szakítottam vele mert beleszerettem Zoliba. Olyan jó lett volna ezekre emlékezni. Hisz ezek az emlékek is az enyémek voltak. Azok formáltak azzá aki most vagyok. Bevallom 14 éves koromba nem gondoltam volna, hogy 19 évesen megszülöm a fiamat. A kisfiamat aki a világot jelenti nekem, aki örömet visz a napjaimba, akire ha ránézek Zoli tekint vissza rám. 20 évesen pedig ezen a napon június 4.-én férjhez megyek. Az életemet össze kötöm azzal a személlyel akibe őrülten szerelmes vagyok. Ha üzenhetnék a kiskori énemnek csak ennyit üzennék: Legyél türelemmel! Megéri várni!

°°°

A sofőr leparkolt a Mátyás templom előtt.
-Készen állsz? -szorította meg a kezem Tomi.
-Igen -bólintottam kissé idegesen. -Nem vagyok ideges -ismételgettem miközbe a sofőr kinyitotta az ajtót nekem és kisegített. Tomi mellém lépett és a karját nyújtotta. Azonnal bele kapaszkodtam. -Köszönöm, hogy elválaltad -motyogtam.
-Megtiszteltetés volt -mosolygott rám bátorítóan. A templom bejáratára szegeztem a tekintetem. Az ajtóban ott álltak a csajok. Zsófi, Gerda és Constance. Ők voltak a koszorúslányaim. Felsétáltunk hozzájuk.
-A pasid szívdöglesztő -szorította meg a kezem Zsófi. Zavartan elmosolyodtam. -De a fiad mindent visz -tette hozzá mire elnevettem magam.
-Túl fiatal hozzád -csipkelődtem.
-Kezdünk -dugta ki a fejét Dani. Ő volt a vőfély. Mikor felkértem azonnal igent mondott. -Gyönyörű vagy Emma -mosolygott rám.
-Köszi -mosolyogtam vissza rá. Amikor felcsendült a dal amire vonolunk a lányok elindultak. Elől ment Zsófi, mivel ő a tanúm is, mögötte Constance majd Gerda. Utána pedig én meg Tomi. Reszkettem, mélyeket lélegeztem és a tekintetemmel megkerestem őt. Zsófi nem hazudott, tényleg szívdöglesztő volt. Bár ő mikor nem az. Ezen muszáj volt mosolyognom. Zoli tekintete az enyémbe mélyedt arcán széles mosoly virított. Lelassult a szívverésem és a mosoly ott maradt az arcomon. Nincs okom idegességre. Tomi amint odaértünk az oltárhoz hátra hajtotta a fátyolom megpuszilta az arcom majd a kezemet Zoli kezébe helyezte. Bőrének érintése egy nagy adag nyugtatóként hatott rám. Megszorítottam a kezét, ő pedig vissza szorított. Elkezdődött a szertartás. A pap elmondta a szokásos szövegét majd jött a fogadalom. Zoli maga felé fordított, megfogta mind a két kezem és mélyen a szemembe nézett.
-Én Simon Zoltán hű társad leszek -mosolyodott el.
-Jóban és rosszban -suttogtam.
-Gazdagságban szegénységben -mondta csendesen.
-Betegségben egészségben -remegett meg a gyomrom.
-Szeretlek -nedvesítette meg az ajkát.
-És tisztellek mindaddig míg a halál el nem választ -haraptam az ajkamba mire megvillant a tekintete.
-Szeretlek -húzott közelebb magához.
-Szeretlek -mosolyodtam el aztán megcsókoltuk egymást. Eredetileg szolid csókot terveztem, de aztán magával ragadtak az érzelmek. Kipirult arccal húzódtam el Zolitól. Mosolyogva kacsintott rám. Az egyházi esküvő után jött a polgári esküvő. A lagzi pedig a Budavári Hiltonba lesz.

°°°

-Édes angyalkám -suttogtam Rolinak. -Ha tudnád mennyire hiányoztál egész nap -pusziltam meg a homlokát. Amúgy most egy szál bugyiban meg melltartóban ülök az egyik szobában. Már a menyecske ruhámban kéne lenni, de nem akarom elengedi a kis drágámat.
-Ems -mosolyodott el Zoli.
-Csak még 1 percet -könyörögtem. -2 hétig nem fogom látni -motyogtam.
-A vendégek már várnak minket -ült le mellém.
-Jó na -sóhajtottam majd megpuszilgattam Rolit és átadtam Zolinak. Gyorsan felöltöztem, átcseréltem a magassarkúmat majd Zoli felé fordultam.
-Na menjünk -állt fel Zoli. Kiskutyaszemekkel néztem hol rá hol Rolira. -Nehéz neked ellenállni -nevette el magát és átadta Rolit. Boldogan  vigyorogtam.

Készültünk egy meglepetés táncal/ énekkel a mai nap alkalmára. Csak úgy szörfölgettem a neten amikor ráakadtam erre a dalra. A Dirty Dancing jól ismert zenéjét énekli el magyarul Bereczki Zoltán és Szinetár Dóra. Ezt mi Zolival megtanultuk. Ahogy a dalt úgy a koreográfiát is. Még az emelés is megy! Szóval akkor színpadra!

Egy tánc, és már nincs senki más,
ez a sorsunk most és ezután.
E perctől többet érsz,
hiszen őrzöd, amíg élsz.

Mire vársz, már a sorsunk e tánc,
egy perc, amiért élsz.

Mindegy mennyit vártam rád,
és súgtam annyi éjen át, hol vagy már?

Mert most végre itt vagyok, és érted bármit eldobok,
s nem is fáj.

Most a józan észen túl,
bennünk furcsa érzés gyúl, csendben fel.
Titkolt vágyainkon át, lázas testünk önmagát árulja el,
de ez sem számít.

Hozzád láncol, pár, lopott, gyors pillantás,
e meleg, könnyű nyártól, a jövőnk lett más,
mond hát!

Mért vársz, a sorsunk e tánc,
ennek élünk most és ezután,
e perctől, többet érsz,
hiszen őrzöd, amíg élsz.

Nem nagy álom egy hét,
pár nap egy életből mégis elég.
Benned elveszve úgy, hogy másfelé, nincs már út.
Néha mindenünk egy nyár,
s ilyen tánc, nem lesz több már,
de ez sem számít.
Hozzád láncol,
pár, lopott, gyors pillantás.
E meleg, könnyű nyártól, a jövőnk lett más,
mond hát!

Mért vársz, a sorsunk e tánc,
ennek élünk most és ezután.
E perctől többet érsz, hiszen őrzöd, amíg élsz.

Mért vársz, nézd, a sorsunk e tánc,
ennek élünk most és ezután.
E perctől, többet érsz,
hiszen őrzöd, amíg élsz.

Egy tánc, és már nincs senki más,
ez a sorsunk most és ezután.
E perctől többet érsz, hiszen őrzöd, amíg élsz.

Mért vársz, a sorsunk e tánc,
ennek élünk most és ezután.
E perctől többet érsz, hiszen őrzöd, amíg élsz.
Mért vársz, nézd, a sorsunk e tánc,
ennek élünk most és ezután.
E perctől, többet érsz,
hiszen őrzöd, amíg élsz.
Mért vársz, nézd, a sorsunk e tánc,
ennek élünk most és ezután.
E perctől többet érsz, hiszen őrzöd, amíg élsz.

-Örökké -húzott szorosan magához Zoli.
-Örökkön örökké -karoltam át a nyakát majd lábujjhegyre állva megcsókoltam.

VÉGE

Hát ennek is a végére értem. Köszönöm azoknak akik mind végig velem tartottak! Jól esne ha mondanátok véleményt, hogy változtassak-e valamit a jövőben.
Számomra Zoli és Emma története véget ért.
DE!
Ne csüggedjetek mert lehet, hogy még visszatérnek mint mellékszereplők ;)