🌺Nem kívánt vendég🌺

Pár óra és megjelenik a dalom. Háromkor tesszük közzé. Hazudnék ha azt mondanám nem vagyok ideges mert, de az vagyok, nagyon is! Az Instagrammon vészesen megnövekedett a követőim száma. Bár szerintem benne van a keze Jenninek is, ő töltött fel egy közös fotót amin meg is jelölt. Szerintem rajta keresztül találtak meg engem. A legfényesebb csillagot olvasgattam amikor bekopogtam.
-Búj be -kiáltottam.
-Emma bocsi -lépett be Flóra. -Egy hölgy van itt, Zolival kíván beszélni, mondtam, hogy nincs itthon és most téged vár -nézett rám.
-Egy hölgy? Nem mondta, hogy hívják? -álltam fel.
-Nem, nem mondott semmit. A nappaliba vár -harapott az ajkába.
-Rendben lemegyek, de azért legyetek készenlétben. Lehet valami sorozatgyilkossal van dolgunk -böktem oldalba.
-Komolyan? -kerekedett ki a szeme.
-Nyugi nem, csak vicceltem -mosolyogtam rá. -Köszönöm, hogy szóltál -tettem hozzá és kiléptem a szobámból és a nappali felé vettem az irányt.

Amikor beléptem a nappaliba azonnal megcsapott a tömény alkohol szaga.
-Jó napot. Miben segíthetek? -kérdeztem és próbáltam elrejteni az undorodó arcomat. A kanapén egy középkorú hölgy ült, a haja barna volt, arca beesett, viszont a szemei. Zoli szemei néztek rám vissza. Nem, nem lehet ez a nő Zoli édesanyja. Azonnal megsajnáltam.
-Nem mondom, eléggé ízlésficama lett a fiamnak -szólalt meg, a sajnálatom azonnal semmivé lett.
-Nézze hölgyem ha csak azért jött, hogy sértegessen akkor akár el is mehet -erőltettem magamra nyugalmat.
-Beszélnem kell a fiammal -jelentette ki.
-Zoli jelenleg nincs itthon, dolgozik -válaszoltam.
-Akkor megvárom, muszáj beszélnem a fiammal -mondta hidegen. -Van alkohol? -kérdezte.
-Nem nincs -ráztam meg a fejem. -Ha inni akar menjen kocsmába, ebben a házban nincs helye alkoholnak -sziszegtem mélyeket lélegezve.
-Marhaság -legyintett. -Mikor ér haza Zoli? -kérdezte.
-Nem tudom -válaszoltam.
-Mennyit mesélt neked rólam? -billentette oldalra a fejét.
-Nem sokat -vallottam be.
-Hidd el látni akar -nézett a szemembe.
-Miért nem hívta fel? -fontam össze a kezem magam előtt.
-Próbáltam, de már nem él az a száma -túrt a hajába.
-Miért most jött? -kérdeztem.
-Nem tartozom neked magyarázattal. Ez csak rám és a fiamra tartozik -pattant fel.
-Nézze hölgyem, Zoli jól van, boldog és én nem hagyom, hogy maga tönkre tegye -hunytam be egy pillanatra a szemem.
-Értsem úgy, hogy nem láthatom a saját fiam? Talán megtiltod? -ragadta meg a kezem és erősen megszorította.
-A saját érdekében. Ha magának igazán fontos a fia akkor békén hagyja őt -keményedett meg az arcom.
-Honnan tudod te azt, hogy mi a jó a fiamnak? Még csak nem is akart veled találkozni, az elejétől fogva utált téged -sziszegte.
-Le van maradva -morogtam.
-Az a féreg egyszer elvette a fiamat, nem hagyom, hogy te is azt tedd -sötétült el a tekintete.
-Tomi nem féreg -csattantam fel.
-Régebb óta ismerem mint te. Az a disznó megcsalt engem méghozzá a ribanc anyáddal -üvöltötte. Elakadt a lélegzetem.
-Takarodjon a házamból -vicsorogtam.
-A fiam nélkül nem -morogta.
-Azt mondtam takarodjon -ordítottam. -Ha mégegyszer ribancnak meri nevezni az anyámat, megkeserüli -vörösödtem el dühömbe.
-Nem hallotta a kisasszonyt? -hallottam Karcsi bácsi hangját.
-Minden rendben, ura vagyok a helyzetnek -mondtam remegő hangon. Karcsi bácsi megnyugtatóan nézett rám aztán megkeményedett tekintetekkel Zoli anyjára nézett.
-Távozzon különben kénytelen leszek hívni a rendőrséget, testi erőszak és ittas vezetés miatt -mondta nyugodt hangon.
-Még hallani fogsz rólam. Ezt nem hagyom ennyibe -meredt rám dühös szemekkel. Egy helyben álltam és néztem utánuk. Amint becsukódott a nappali ajtaja lecsúsztam a földre és elsírtam magam.
-Emma -sietett be Flóra.
-Jól vagyok -sírtam.
-Az a nő egy őrült -ölelt át bátortalanul.

°°°

Lehajtott fejjel, beesett vállakkal sétáltam a Cool records bejárata felé. A csuklóm iszonyatosan fájt ott ahol Zoli édesanyja megszorította.
-Szia Mira -köszöntem csendesen.
-Szia Emma. Na izgulsz? -kérdezte mosolyogva.
-Igen -bólintottam.
-Minden rendben? -komorodott el.
-Persze, jól vagyok -eresztettem meg egy halvány mosolyt. -Fent vannak Ricsiék? -kérdeztem.
-Aha, de tényleg minden oké? Tudok valahogy segíteni? -fürkészte az arcom.
-Nincs semmi baj nyugi -nyugtattam meg és megpróbáltam őszintén mosolyogni, de nem jött össze.
-Rosszul hazudsz -sóhajtott fel.
-Nem akarom a magánéletet behozni a munkahelyemre -ráztam meg a fejem. -De azért köszi -suttogtam és a lift felé vettem az irányt. Az felvitt a második emeletre. Kiléptem a liftből és egyenesen Dávidba szaladtam. -Ne haragudj -kerültem ki.
-Neked valami bajod van -szólalt meg.
-Azok mindenkinek vannak -vontam meg a vállam.
-De te még furább vagy mit szoktál. Gondok vannak a paradicsomban? -érdeklődött.
-Nem tudnál valaki mást boldogítani? -kerültem ki és besiettem Richárd irodájába. -Jó napot. Szia -köszöntem és leültem a kedvenc fotelembe.
-Szia Emma -köszönt Ricsi. -Minden rendben? -kérdezte.
-Persze -hazudtam. -Ma jön ki a dalom, örülök. Nem látszik? -mosolyogtam erőltetetten.
-Na jó ki vele mi történt -csukta be a mappáját Richárd.
-Nem szeretnélek titeket ezzel terhelni, nem munkával kapcsolatos -sütöttem le a szemem.
-Emma -mondta Ricsi mire sóhajtottam egy nagyot.
-Ma meglátogatott Zoli édesanyja -motyogtam.
-Nem csíped az anyós jelöltet? -érdeklődött Ricsi.
-Most először találkoztam vele életemben. Az a nő egy alkoholista, minden áron Zolit akarta látni, sértegetett, ribancnak nevezte az édesanyámat -sírtam el magam. -Nem akarom, hogy Zoli...hogy Zoli olyan legyen mint régen -temettem a fejem a kezembe.
-Szemét kurva -reagált elsőként Ricsi.
-Na, de fiam -háborodott fel Richárd. -Emma kicsi lány, ilyen miatt nem szabad sírni. Az a fontos, hogy most megnyugodj és beszéld meg ezt Zolival -tanácsolta.
-Nem, azt nem. Zoli képes és megkeresi azt a nőt -tágult ki a szemem rémülten. -Nem akarom, hogy minden előlről kezdődjön -ingattam a fejem.
-Emma tudom mit beszélek, sok mindent láttam már. Egy kapcsolatban nem tesz jót a titkolózás -mondta Richárd gyengéden.
-Félek -csuklott el a hangom.
-Bízol Zoliban? -kérdezte Richárd.
-Hát persze, hogy bízok -bólintottam.
-Akkor nem lesz semmi gond, mondd el neki -mosolygott rám bátorítóan.

°°°

Fél óra telt el és már 5000 megtekintés van a klippen. A reakciók vegyesek. Kaptam hideget és meleget is. Próbálok nem törődni a negatív kommentekkel. 5 órakkor elköszöntem Ricsiéktől aztán lementem a liftel a földszintre. Meglepetten pillantottam a Mirával beszélgető Zolira.
-Áá itt is van, az én dalos pacsirtám -kapott a karjaiba és megpörgetett.
-Szia -temettem a fejem a nyakába.
-Szia szerelmem -nézett a szemembe mosolyogva. Ugyanazok a szemek! Pont ugyanazok. Elkaptam róla a tekintetem és a földet kezdtem el bámulni. -Mehetünk? -fogta meg a kezem.
-Persze -bólintottam. -Szia Mira -köszöntem el.
-Heló és kösz a kávét -intett Zoli.
-Sziasztok -mosolygott Mira. Elkaptam az aggódó tekintetét. Kicsikartam magamból egy mosolyt és követtem Zolit a kocsihoz.
-Külön kocsival megyünk? -kérdeztem.
-Az enyém már otthon van -válaszolta.
-Értem -bólintottam és beültem az anyós ülésre.
-Azt hittem te akarsz vezetni -ült be mellém.
-Vezessek én? -kérdeztem.
-Nem fontos, csak máskor mindig megjegyzed -sandított rám. Kinéztem az ablakon és felfelé pislogva megpróbáltam vissza tartani a könnyeimet. Nem akartam sírni, mert akkor rájön, hogy valami baj van.
-Mira mondta, hogy szomorú vagy. Valami gond van? -törte meg a csendet.
-Nincs semmi -ráztam meg a fejem. Utáltam, utáltam, hogy hazudnom kell neki, de csak azért teszem mert szeretem őt.
-Emma nekem bármit elmondhatsz -tette a kezét a combomra.
-Tudom, de most komolyan nincs semmi -tettem a kezem a kezére és megszorítottam.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top