Beléptem a Starbucksba majd Danit keresve körbe hordoztam a tekintetem. Mikor kiszúrtam mosolyogva felé indultam.
-Heló -köszönt felállva és megpuszilt.
-Szia -köszöntem vissza.
-Kértem neked is kávét remélem szereted -ült le velem szemben.
-Ez kedves tőled -eresztettem meg egy halvány mosolyt.
-Mellé lőttem? -kérdezte.
-Nem dehogy, csak mostanában nem nagyon kívánom a kávét, furcsán érzem magam utána -magyaráztam.
-Ne haragudj, ha gondolod kérhetek mást -túrt a hajába.
-Maradj csak majd én -álltam fel.
-Csúcs vissza és mond mit kérsz -szólt rám.
-Oké egy Mango Passion Fruit Tea-t -sóhajtottam. Dani elment én pedig elmerültem a gondolataimban. Talán tényleg el kéne mennem az orvoshoz. Lehet, hogy Zolinak igaza van és tényleg terhes vagyok. De, hogy lehetnék az ha megvolt a havi vérzésem? Való igaz, hogy mostanában hirtelen megkívánok valamit és...és hát egy ideje nem voltam együtt Zolival se. Ami őt zavarja, nem mutatja, de tudom, hogy zavarja. -Itt is vagyok, parancsolj -tette elém Dani a poharat majd leült velem szembe. -Emma, hahó -lengette meg előttem a kezét mire pislogtam párat.
-Bocsi, ne haragudj, elkalandoztam -szabadkoztam.
-Nem gond -mosolyodott el. -Nos milyen érzés a figyelem középpontjában lenni? -érdeklődött.
-Élvezem és az igazat megvallva nem erre számítottam -vallottam be.
-Hanem mire? -kérdezte.
-Nem is tudom, lesifotósokra minden sarkon, rajongók hadára -vonogattam a vállam.
-Ez nem Hollywood -nevette el magát Dani.
-Rájöttem -forgattam meg a szemem.
-Szóval akkor a közös dal -kezdett bele.
-Ja igen, írtam vagyis próbáltam írni csak nem tudom, hogy jó-e -vettem elő a mobilom majd megnyitottam a jegyzeteket és odaadtam neki a telefonom.

Hunyd be a szemed
Képzeld el, hogy megteheted
Semmi sem lehetetlen
Minden lehetséges

Semmi nem fog az öledbe pottyanni
Neked kell tenned az álmaidért!
Képes vagy rá, meg tudod csinálni
Törj előre egészen a csúcsig!

Ne törődj másokkal
Ne foglalkozz azzal ha kinevetnek
Mutasd meg nekik, hogy igenis képes vagy rá!
Képes vagy megvalósítani az álmaidat!

Ne törődj másokkal
Ne foglalkozz azzal ha kinevetnek
Mutasd meg nekik, hogy igenis képes vagy rá!
Képes vagy megvalósítani az álmaidat!

Tűzz ki magad elé egy célt
Csak az lebegjen a szemed előtt
Én hiszek benned
Hiszem, hogy képes vagy rá!

Én küzdöttem az álmaimért
És lásd: hova jutottam?
Te is képes vagy rá!
Tudom, hogy képes vagy rá!

Ne törődj másokkal
Ne foglalkozz azzal ha kinevetnek
Mutasd meg nekik, hogy igenis képes vagy rá!
Képes vagy megvalósítani az álmaidat!

Ne törődj másokkal
Ne foglalkozz azzal ha kinevetnek
Mutasd meg nekik, hogy igenis képes vagy rá!
Képes vagy megvalósítani az álmaidat!

Ne törődj másokkal
Ne foglalkozz azzal ha kinevetnek
Mutasd meg nekik, hogy igenis képes vagy rá!
Képes vagy megvalósítani az álmaidat!

-Egész jó -biccentett Dani.
-Nincs olyan jó mint a tiéd -válaszoltam.
-Emma ezt hagyd abba, legyen önbizalmad -nézett a szemembe.
-Jó na -sóhajtottam fel. -De akkor tényleg jó? Úgy gondoltam, hogy ez a dal a mai fiataloknál aktuális lenne -magyaráztam.
-A mai fiatalok, úgy beszélsz mintha már negyven éves lennél -vigyorgott.
-Ajj már tudod, hogy értem -forgattam meg a szemem.
-Persze, persze tudom -bólintott. -Én benne vagyok -mosolyodott el.
-Szuper -csillant fel a tekintetem.
-Már csak a kiadókkal kell egyeztetni -dőlt hátra.
-Én már beszéltem Ricsivel, ő áldását adta és felajánlotta, hogy nyugodtan átjöhetsz -tolmácsoltam.
-Köszönöm, de jó nekem ott ahol vagyok -mosolyodott el. -A barátod nem lesz féltékeny? -kérdezte felvont szemöldökkel.
-Remélem nem, ez nem szerelmes szám -vontam meg a vállam.
-Ez viszont igaz -értett egyet velem.
-Amúgy kérdezhetek valamit? -túrtam a hajamba fél kézzel.
-Természetesen -biccentett.
-Miért karoltál fel? Mindenkivel ezt csinálod akiket hallasz énekelni? -érdeklődtem.
-Mindenkivel nem csak azokkal akikben látok tehetséget -vigyorgott rám.
-Akkor érezzem megtisztelve magam? -nevettem el magam.
-Pontosan -kacsintott rám.
-Köszönöm -néztem rá hálásan.
-Igazán nincs mit -kuncogott.

°°°

Kihangosítottam a telefont.
-Szia -köszöntem Zolinak.
-Szia picim na, hogy ment? -érdeklődött.
-Jól, megdumáltuk, hogy lesz közös dal, belevágunk -vigyorogtam.
-Ennek örülök. Most már jössz haza? -kérdezte.
-Még el kell intéznem valamit aztán megyek -ígértem.
-Merre mész? -érdeklődött.
-Foglalok időpontot a nőgyógyászhoz -haraptam az ajkamba.
-Valami gond van? Emma nem szeretném ha eltitkolnál valamit előlem -hadarta aggódva.
-Nem nincs semmi gond -nyugtattam meg. -Csak kérek időpontot -tettem hozzá.
-De valami csak van. Emma -kezdte.
-Zoli nyugi oké? Amúgyis járnom kéne félévente vagy, hogy -sóhajtottam fel.
-Rendben kérj időpontot, de az biztos, hogy megyek majd veled -jelentette ki.
-Okés szeretlek -mosolyodtam el.
-Én is szeretlek Emma -suttogta.
-Szia -köszöntem el.
-Szia és siess haza -búcsúzott el. Hangosabbra vettem a zene hangerejét és ütemre mozgattam a fejem miközben együtt énekeltem Danival.
-Nézd meg a gyermekek még nem rontották el. Őszintén kérdez ha kérdezik őszintén felel -énekeltem. Daninak ez volt a legelső dala ami saját volt. Hotshot: Ennyit érez, én azonnal megszerettem.

Foglaltam időpontot a nőgyógyászhoz, 1 hét múlva kell visszamennem. Örültem volna ha mondjuk már holnap el tudom intézni, de hát nem rajtam múlik. Haza hajtottam és amint kiszálltam a kocsiból Zoli a karjaiba szorított. Az ajka azonnal az ajkamra tapadt ujjai a hajamba túrtak. Meglepetten viszonoztam a csókját.
-Mire fel ez a nagy hév? -érdeklődtem.
-Hiányoztál -vonta meg a vállát.
-Te is hiányoztál nekem -mosolyogtam rá. -Van valami kaja? -indultam meg befelé.
-Piroska néni túrós tésztát csinált -jött utánam.
-Isteni -csillant fel a tekintetem és a konyha felé vettem az irányt. Nem vacakoltam azzal, hogy az előszobán keresztül menjek le a konyhába, egyenesen a lenti üveg ajtón mentem be. -Szép napot -köszöntem.
-Szia Emma. Éhes vagy? -mosolygott Piroska néni.
-Farkaséhes -válaszoltam és lehuppantam az egyik székre. Zoli az ajtóból figyelt engem. -Mi az? -néztem rá kérdőn.
-Semmi -rázta meg a fejét, de továbbra is különös tekintettel nézett rám.