Timi és Dani közt állva néztem végig a ruhatárat.
-Lássuk csak -gondolkodott Timi majd Dani kezébe nyomott egy farmert és egy kék inget. -Ezeket vedd fel -szólt. Dani a szemét forgatva rámnézett aztán elment átöltözni.
-Még mindig nem értem, hogy miért kell ennyit gondolkodni a ruhánkon -szólaltam meg. Timi vetett rám egy szigorú pillantást majd kivett egy cicanadrágot és egy kék magas nyakú pólót.
-Vedd fel ezt -nyomta a kezembe. Miközbe öltöztem végiggondoltam a klipp menetét. Szerepelni fog benne két kisgyerek. Egy kislány és egy kisfiú. A kislány az engem fog játszani, Danit pedig a kisfiú. Próbáltunk olyan gyerekeket keresni akik úgy ahogy hasonlítanak ránk. Arról fog szólni, hogy a két kisgyerek álmodik, arról álmodoznak, hogy énekelni akarnak nagy korukba és ahogy álmodoznak megjelenik egy szövegbuborék ahol már idősebbek, vagyis azok leszünk én meg Dani. Énekelünk, ábrándozunk az utolsó refrénnél pedig a gyerekek is velünk együtt énekelnek. Ezt Ricsivel és Danival raktuk össze. Az én ötletem volt, hogy legyen benne két gyerek is, akik a fiatalabb önmagunkat fogják alakítani. Amúgy engem vagyis a kislányt Csengének hívják. Tünemény egy kislány és a korához képest nagyon okos. Azonnal megtaláltam vele a közös hangot noha csak 7 éves. A kissráccal Petivel is kijövök, de vele nem olyan szoros a kapcsolatom mint Csengével.
-Na ez már jó lesz? -álltam meg Timivel szemben és körbe fordultam.
-Szerintem az előző 5 is jó volt -jegyezte meg Dani.
-Álljatok egymás mellé -rendelkezett Timi. -Tökéletes -biccentett elismerően.
-Hála az Istennek -vágódtam el a kanapén.
-Menj arrébb -szólt Dani. Felhúztam a lábaimat, hogy le tudjon ülni. -Ma mész a dokihoz? -kérdezte.
-Igen ma -bólintottam.
-Zoli elkísér? -nézett rám kérdőn.
-Valami rendezvényre kell mennie Pécsre -sóhajtottam fel.
-Elmenjek veled? -mosolygott kedvesen.
-Ugyan ne fáradj, elintézem egyedül. Ez csak nőgyógyász -vontam meg a vállam.
-Biztos? Úgysincs programom -fürkészte az arcom.
-Igen biztos -bólintottam. -Komolyan Dani nem lesz semmi gond. Ez csak egy rutin vizsgálat -nyugtattam meg.
-Én ugyan nem aggódok -rázta meg a fejét. -De azért majd értesíts, hogy mi a helyzet -kérte.
-Rendben majd hívni foglak -ígértem.

°°°

Az ajkamat harapdálva idegesen ültem az egyik széken. Igaz, hogy időpontra jöttem, de jó páran voltak még előttem. Szerettem volna minnél előbb túl lenni rajta. Percenként pillantottam a karórámra majd a tekintetem megakadt Dénesen és egy lányon. Dénes tekintete rám vándorolt és összevonta a szemöldökét. Megeresztettem felé egy halvány mosolyt majd a kijelzőre néztem, de még nem láttam kiírva a sorszámomat.
-Szia Emma -köszönt hirtelen Dénes.
-Sziasztok -köszöntem vissza.
-Ő itt Nóri a mennyaszonyom -mondta Dénes zavartan és a lányra mutatott. Ezen kicsit meglepődtem.
-Örülök, hogy megismerhettelek -mondtam őszintén.
-Igen én is. Már nagyon szerettem volna veled találkozni -mondta lelkesen és leült a mellettem lévő székre. Megpillantottam a kerekedő hasát.
-Gratulálok -néztem felváltva rájuk.
-Köszönjük -válaszolta Dénes. -Te...-kezdte.
-Csak rutinvizsgálat -vágtam a szavába.
-Értem -bólintott az arcomat fürkészve. -Zoli miért nincs itt? -kérdezte.
-Pécsen van, valami rendezvényen -válaszoltam.
-Nem kéne itt lennie? -szaladt magasba a szemöldöke.
-Ugyanmár Dénes, hagyd őt, nem kell mindenbe beleütnöd az orrod -szólt rá Nóri.
-Igazad van drágám -mosolyodott el Dénes és megcsókolta a lányt. Kicsit kellemetlen volt, hogy a volt pasim mellettem csókolgatja a mennyasszonyát és a gyermeke anyját. A körmömet piszkálgattam és a kezdeti idegesség megint visszatért.
-Kérsz egy kis csokit? -ajánlotta Nóri kedvesen.
-Nem köszi -válaszoltam az ajkamat rágcsálva.
-Nem lesz semmi gond, én is ideges voltam, de felesleges -biztatott.
-Én nem vagyok ideges, csak túl akarok lenni rajta -motyogtam.
-Süt rólad, hogy ideges vagy -szólalt meg Dénes. -Emma megvan az esélye, hogy...-kezdte.
-Ez nem rád tartozik Dénes -kaptam felé a fejem.
-Melletted kéne lennie -morogta.
-Van oka, hogy nincs itt. Dolgozik -jelentettem ki majd a sorszámomat meglátva összeszedtem a cuccom és bementem a kórterembe. -Jó napot -köszöntem az 50-es pasinak.
-Szia Emma -köszönt vissza ahogy lepillantott a papírjaimra. -Csak egy rutin vizsgálat? -érdeklődött.
-Pontosan -bólintottam.
-A függöny mögött levetkőzhet aztán feküdjön ide fel -mutatott az ágyra. Na ezért utáltam nőgyógyászhoz járni. Nem szerettem levetkőzni előttük. Miután alulról levetkőztem felültem az ágyra. -Na és, hogy vagyunk mostanában? -érdeklődött.
-Hát mostanában kívánós vagyok és a barátommal sincs kedvem tudja együtt lenni -vallottam be.
-Gondolt arra, hogy esetleg terhes? -vonta fel a szemöldökét.
-Múlt hónapban megvolt -válaszoltam.
-Annyira mint minden más hónapban? -nézett rám miközben hozzá látott a vizsgálathoz.
-Gyengébben -haraptam az ajkamba.
-Nos, elvégzünk pár vizsgálatot, csinálunk ultrahangot és majd kiderül -mosolygott bátorítóan.

Emma ön 2 hónapos kismama. Percek óta ez a mondat ismétlődik a fejemben. Terhes vagyok! Két hónapja! A szívem eszeveszetten dörömbölt a mellkasomban és a hasamra csúsztattam a kezem. Ott bent egy kis élet van. A gyermekünk, Zolié és az enyém. Mosoly terült el az arcomon tekintetem könnybe lábadt.
-Jól van? -kérdezte az orvos.
-Igen minden rendben -bólintottam. -Köszönöm doktor úr. Ez a hír váratlanul ért, de örülök neki -mosolyogtam könnyes szemekkel.
-Amint beléptem tudtam, hogy maga rendes lány -mosolygott vissza rám.
-Mikor kell vissza jönnöm? -kérdeztem.
-1 hónap múlva. Gratulálok -fogott kezet velem.
-Köszönöm, viszlát -köszöntem el majd elhagytam a kórtermet.
-Na, hogy ment? -kérdezte Nóri.
-Jól -mosolyogtam boldogan. -Én -csúsztattam a kezem a hasamra. -terhes vagyok -lábadt könnybe a szemem.
-Ez nagyszerű hír -ölelt meg. A szememet megtörölve bólintottam aztán a tekintetem megakadt Dénes merev arcán.
-Emma olyan fiatal vagy még -nézett a szemembe.
-Nem vagyok szörnyeteg -sziszegtem aztán elsiettem.
Beszálltam a kocsiba és hazafelé vettem az irányt. Az arcomon széles mosoly virított majd fogadtam Zsófi hívását.
-Szia -köszöntem boldogan.
-Szia. Nincs kedved csinálni valamit? -érdeklődött.
-Benne vagyok -nevettem.
-Mire fel ez a nagy boldogság? -kérdezte.
-Terhes vagyok -kiáltottam vidáman.
-Micsoda? -visított fel Zsófi pár másodperc csend után.
-Terhes vagyok -nevettem elsírva magam.
-Jézusom Emma, ez...ez nagyszerű hír -dadogta. -Zoli tudja már? -kérdezte.
-Nem személyesen akarom elmondani neki -válaszoltam megtörölve a szemem.
-Ezt meg kell ünnepelni. Stipi stopi én leszek a keresztanya -jelentette ki.
-Megbeszéltük -nevettem és kihajtottam a körforgalomból. Aztán minden olyan gyorsan történt. Oldalról belém csapódtak, a kocsim a beton oszlop felé száguldott. Ijedten kiáltva kaptam a kezem a hasam elé. A hasamat védtem magam helyett. Aztán nem emlékszem másra csak a sötétségre.