Kivettem a tepsit a sütőből és mélyen magamba szippantottam a zserbó ínycsiklandó illatát.
-Na egyre jobb -dicsért meg mama. Boldogan mosolyogtam rá.
-Köszönöm, hogy megtanítottál sütni -mondtam boldogan.
-Szívesen tettem -válaszolta. -Most hagyd egy kicsit pihenni aztán felszeleteljük -mondta.
-Rendben -bólintottam. Ott hagytuk a zserbót pihenni és kimentünk Zolihoz.
-Mennyei illata van -húzott Zoli az ölébe.
-Reméljük az íze is mennyei -húztam el a szám.
-A muffin is finom lett -vigyorodott el.
-Jah csak gyilkolni lehetett vele -forgattam meg a szemem.
-Csak gyakorlás kérdése az egész -mosolygott mama.
-Te mikor tanultál meg sütni? -kérdeztem.
-Ó még a nagymama tanított meg. 14 éves voltam -mesélte.
-Ejnye Emma 19 vagy és nem tudsz sütni? Nem szégyelled te magad? -bökött oldalba Zoli.
-Héé -háborodtam fel.
-Tudod, hogy szeretlek -kuncogott fel.

°°°

Még egyszer utoljára kisétáltunk a tóra. Délután már megyünk vissza Pestre. Olyan gyorsan elszaladt az egy hét, hogy csak na.
-Öhm...bocsi, hogy megkérdezem, de, hogy haladsz a könyveddel? -sandítottam Zolira. Ő hallgatott miközbe felvett egy lapos kavicsot és párszor a levegőbe dobta majd kacsázott vele.
-Az az igazság, hogy meglepetésnek szántam volna. Mielőtt ide jöttünk volna elvittem a Ciceróhoz ők visszautasították. Most az Alexandra kiadónál van, várom a visszajelzésüket -fordult felém. Döbbenten tátottam el a szám.
-Visszautasították? -kérdeztem bedühödve. -Hogy tehették ezt? -kérdeztem ingerülten.
-Emma nyugi -lépett oda hozzám és átölelt.
-Nyugodjak meg? Az a könyv zseniális -háborogtam.
-Nekik nem volt elég jó -vonta meg a vállát Zoli.
-Idióta banda -fortyantam fel mire megcsókolt.
-Nyugodj már meg te nő -suttogta a számba.
-Ne kérd azt, hogy megnyugodjak -ellenkeztem.
-Akkor kénytelen leszek megnyugtatni téged -tolt neki egy fának és lágyan megcsókolt. Átkaroltam a nyakát, ujjaim a hajába gabalyodtak miközbe mohón viszonoztam a csókját. A csókolózásunkat Zoli csörgő mobilja szakította félbe.
-Ne vedd fel -suttogtam.
-Muszáj lehet, hogy fontos -tolt el finoman magától. Halkan sóhajtottam egyet amikor Zoli ellépett tőlem és elővette a mobilját. -Igen? Igen én vagyok -bólogatott Zoli. Az arca hirtelen megváltozott először döbbent volt aztán boldogan elmosolyodott. -Nagyon köszönöm a lehetőséget, nem fogok csalódást okozni -hálálkodott. -Ma? Persze semmi gond ott leszek. Mégegyszer nagyon köszönöm -mondta vigyorogva majd eltette a telefont és rámnézett. -Sikerült -nézett a szemembe. A szám elé kaptam a kezem majd visítva a nyakába vetettem magam. A földön kötöttünk ki.
-Kiadják a könyved -ujjongtam.
-Igen ki, nagyon tetszett nekik, imádták ahogy rólad írtam -nevetett Zoli. -Ma négy órára be kell bennem a kiadóhoz -tette hozzá.
-Akkor mire várunk? -pattantam fel és őt is felrántottam. -Induljunk azonnal -ugráltam fel le.
-Nyugodj meg először -fogta meg a kezem kuncogva.
-Nem tudok olyan büszke vagyok rád -vigyorogtam.
-Nélküled nem sikerült volna. Ha téged nem ismerlek akkor nincs könyv -húzott magához. -Szóval köszönöm -csókolt meg. Boldogan viszonoztam a csókját. Mikor elhúzódott tőlem muszáj volt kifejtenem a véleményem.
-A Ciceró bekaphatja -jelentettem ki mire nevetve átölelte a vállam.

°°°

-Senki nem hitt benned, de megcsináltad
Azt mondod nélkülem nem ment volna, de tévedsz
Őstehetség vagy nélkülem is
Büszke vagyok rád!
Büszke vagyok rá, hogy a barátnődnek mondhatom magam! -énekeltem. Zoli szélesen vigyorgott mellettem.
-Hát ez meg mi volt? -érdeklődött.
-Nem tudom valami -vontam meg a vállam.
-Most találtad ki? -ráncolta a homlokát.
-Aham -bólintottam.
-Nem olyan rossz. Bár olyan mintha valaki találomra kihányta volna a szavakat -kacsintott rám.
-Nem az én asztalom a dalszöveg írás -tártam szét a kezem.
-De tényleg nem rossz -paskolta meg a térdem.
-Na persze -kuncogtam és megforgattam a szemem.
-Tudod, hogy szeretlek -mosolygott.
-Hát persze, hogy tudom -mosolyodtam el majd előre hajoltam és benyomtam a hifit.

°°°

Zoli leparkolt a ház előtt majd mindketten kiszálltunk és a cuccainkkal együtt a ház felé indultunk.
-Elmondjuk nekik? -néztem Zolira.
-Most már kénytelenek leszünk -vigyorodott el.
-Nagyon meg fognak lepődni -jegyeztem meg. Beléptünk a bejárati ajtón, letettük a táskáinkat majd a nappaliba mentünk ahonnan a hangokat hallottuk.
-Sziasztok -köszöntünk Zolival tökéletes szinkronban.
-Sziasztok -pattant fel anya és mindkettőnket megölelt.
-Mi ez a nagy öröm? Jó hír? -szaladt magasba a szemöldököm.
-De még milyen nagy -vigyorodott el Tomi.
-Összeházasodunk -mutatta anyu a kezét. A gyűrűsujján egy eljegyzési gyűrű volt.

Kikerekedett szemekkel álltam egy helybe, totál lefagytam a döbbenettől. -Nem örülsz neki? -kérdezte Tomi zavartan. Pislogtam párat.
-Mi? De. Dehogynem, csak ledöbbentem -hadartam és lassan széles vigyor terült el az arcomon. -Gratulálok ez igazán nagyszerű -öleltem meg mindkettejüket jó szorosan.
-Zoli? -kérdezte anyu az ajkába harapva. Megfordultam. Zoli ugyanott állt ahol eddig, pislogni se pislogott. Kérlek, kérlek hagyd, hogy boldogok legyenek -esdekeltem magamban.
-Azt hittem, hogy én okozok ma meglepetést, de azt hiszem tévedtem -találta meg a hangját Zoli mire mindhárman fellélegeztünk. -Én gratulálok, de tényleg -fogott kezet Tomival majd megpuszilta anyát aztán hozzám lépett és megfogta a kezem.
-És te mit akartál mondani? -kérdezte Tomi miközbe leültünk.
-Áá semmi különöset csak annyit, hogy leszerződtem illetve le fogok az Alexandra kiadónál -vonta meg a vállát Zoli.
-Az egy könyvkiadó -ráncolta a homlokát anyu.
-Pontosan -biccentett Zoli.
-Te könyvet írtál? -esett le Tomi ála.
-Aha. Nem nézed ki belőlem, hogy tudok írni mi? -nevette el magát Zoli.
-Nem nem erről van szó, csak fogalmam sem volt róla, hogy írsz -mondta Tomi zavartan.
-Nekem sem. Egészen addig amíg...meg nem ismertem Emmát -mosolygott Zoli. Elmosolyodtam és lesütöttem a szemem.
-Na és mikor lesz az esküvő? -érdeklődtem.
-1 hónap múlva -mondta anyu.
-1 hónap? Tudod te azt, hogy milyen kevés idő az? -kerekedett ki a szemem.
-Igen tudom, de nem akarunk olyan nagy bulit. Csak polgári esküvő lesz mivel egyházi nem lehet kétszer -magyarázta anyu.
-Akkor nem lesz mennyasszonyi ruhád? -biggyesztettem le a szám.
-Egyszerű fehér ruha lesz -mosolyodott el.
-Nem kell ide minden csicsa. Ha egy zsákba jelenne meg akkor is elvenném -fogta meg anyu kezét Tomi.
-Ezt ne mondd -szóltam rá. -Ne mondd, hogy nem kell minden csicsa. Meglátod a földről kell felkaparnod az áladat amikor megpillantod anyát -jelentettem ki.
-Efelől semmi kétségem -mosolygott rám.
-Komolyan Emma, nem akarok nagy bulit -nézett a szemembe anyu.
-Ezt miért nekem mondod? -pislogtam ártatlanul.
-Mert a lányom vagy és ismerlek. Képes vagy és a hátam mögött szervezkedsz -nevette el magát.
-Én olyat nem szoktam -ellenkeztem.
-Persze, csak mindig -hagyta rám Zoli.
-De most komolyan, ha anya nem akar nagy bulit akkor nem lesz nagy buli. Ez az ő nagy napja lesz -néztem körbe. -Sőt, hogy spóroljunk nem kell zenészt se hívni majd mi éneklünk Zolival -csillant fel a tekintetem.
-Még mit nem. Nem fogok evés helyett a káposztáról énekelni -fortyant fel Zoli.
-Ez kedves tőled Emma, de Zolinak igaza van -nézett rám Tomi.
-De én akarok énekelni. Mondjuk amikor keringőztök. Akkor a kedvenc dalaitokat -erősködtem.
-Oké Emma higgadj le -húzott magához Zoli. -Egy óra éneklés -nézett Zoli anyáékra.
-Rendben egy óra -bólintott anyu.
-Fél milka lesz -tette hozzá Zoli.
-Ugye most csak viccelsz? -kaptunk levegő után.
-Hát persze -nevette el magát Zoli.
-Ó de idióta vagy -csaptam gyengéden tarkón. Zoli elkapta a csuklóm majd magára rántott és megcsókolt.

°°°

Az ágyamon ülve laptopoztam. Nem tétlenkedtem belevetettem magam a kutatásba. Esküvői meghívókat néztem, tortákat, díszítést, koszorúslány ruhákat. Mert igen koszorúslány leszek, ahogy Zsófi is. Zoli lesz Tomi tanúja én pedig anyunak. Tomi és anya döntöttek így mi pedig nem ellenkeztünk. Ez számomra egy óriási megtiszteltetés. Csörgött a mobilom, Zsófi hívott.
-El sem hiszem, hogy koszorúslány leszek -visította a telefonba.
-Neked is szia -nevettem el magam.
-Ez olyan romantikus. Anyukád most biztos nagyon boldog -sóhajtozott.
-El se tudod képzelni mennyire -vigyorodtam el.
-Meg kell beszélnünk, hogy milyen ruhánk lesz -váltott témát.
-Hát semmiképpen nem fehér -válaszoltam.
-Nem vagyok hülye Emma, én is tudom -horkantott fel. -Valami olyan kéne ami mindkettőnknek jól áll -gondolkodott.
-Mondjuk a piros? -kérdeztem.
-Vagy pedig kék -mondta Zsófi.
-Majd megkérdezem róla anyát, hogy neki melyik szín tetszene jobban -ígértem.
-Oksika. Úú már annyira várom -ujjongott.
-Emma tedd le a telefont mert Zsófi nem fogja -hallottam Martin hangját.
-Az idegeire mész? -nevettem el magam.
-Á dehogy csak egy picit -kuncogott Zsófi.
-Hagylak  menj vissza a szerelmedhez. Már elvonási tünetei vannak -mosolyogtam.
-Hogyne, tele vagyok kiütéssel -helyeselt Martin.
-Na jól van sziasztok -vigyorogtam.
-Sziaa -köszöntek. Kinyomtam a telefont majd elvágódtam az ágyamon és a plafonra meredtem. El is alhattam mert amikor fel keltem be voltam takarva. Megmozdultam majd addig mozgolódtam míg a fejem oda nem került ahová való. Zoli mellkasára.
-Felébredtél? -kérdezte csendesen és megsimította a hajam.
-Aham -suttogtam. -Hogy ment? -kérdeztem.
-Nagyon jól. Kicsit drága, de megéri -válaszolta és megpuszilta a homlokom.
-Mennyit fizettél? -pillantottam az arcára.
-Egy milla száz példányért -harapott az ajkába.
-Uhh...-húztam el a szám.
-Remélem elnyeri az emberek tetszését -mondta csendesen.
-El fogja. Hasi is imádta -csúszott ki a számon.
-Te elküldted Hasinak? -szaladt magasba a szemöldöke.
-Szeretlek -csókoltam meg.

Egy gyors kérdés. Jóindulatúan mondható dalszövegnek az amit kreáltam? 🙈🙈 Bevallom eddig nem próbáltam dalszöveget írni 😅🙈