Mikor megszólalt az ébresztő kinyitottam a szemem majd kinyomtam és levettem töltőről a mobilom. Mellettem Zoli még aludt. Csináltam róla pár fotót majd válaszoltam Zsófinak és elküldtem neki pár fotót a tegnapi napról. Miután minden közösségi oldalt lecsekkoltam odabújtam Zolihoz.
-Ébresztő -suttogtam és az arcához dörzsöltem az orrom.
-Hány óra? -kérdezte kómásan.
-Fél 7 -válaszoltam és megsimogattam az arcát majd az ujjamat végighúztam az ajkán. Zoli elmosolyodott majd kinyitotta a szemét és a szemembe nézett.
-Szia -suttogta.
-Szia -mosolyodtam el és egy csókot nyomtam a szájára. Zoli keze a tarkómra csúszott és közelebb vont magához.
-Szeretlek -suttogta a számba.
-Szeretlek -húztam meg gyengéden az alsó ajkát majd felültem. -Befoglalom a fürdőt -álltam fel.
-Előbb elmegyek Wc-re -állt fel. Mosolyogva néztem utána majd kinyitottam a sporttáskám és kivettem a fehér sortomat, a púderszínű váll nélküli pólómat és egy tiszta fehérneműt na meg a smink cuccomat. Miután Zoli végzett helyet cseréltünk. Átöltöztem, befújtam magam, a hajamat kiengedve hagytam csak átkeféltem aztán megcsináltam a sminkem. Kiléptem a fürdőből és az ajtóban megtorpanva elfigyeltem, hogy Zoli öltözködik.
-Tetszik amit látsz? -mosolyodott el.
-El se tudod képzelni mennyire -kuncogtam fel. Zoli elvigyorodott majd belebújt a kék pólójába és befújta magát.
-Csini vagy -mért végig.
-Köszi -néztem végig magamon én is. Az ágyhoz sétáltam, lehuppantam rá és elpakoltam a cuccaimat. Zoli egy nagyot nyújtózkodva ásított majd belebújt a cipőjébe.
-Készen állsz? -érdeklődött.
-Anyu még nem szólt -néztem fel rá a mobilomból.
-Nem arra. Ma ha minden jól megy, férjhez megyünk -vigyorodott el. Elnevettem magam.
-És örökké élni fogunk -tettem hozzá.
-Nálunk nem lesz boldogan éltek amíg meg nem haltak -állt meg előttem majd lehajolt és megcsókolt. A hátára csúsztattam a kezem és magam után húztam az ágyra. Zoli halkan elnevette magát és egy puszit nyomott az orrom hegyére.
-Szép jövő lenne. Örökre ilyen fiatalnak maradni, semmi ránc -suttogtam.
-Azt mondod, hogy már nem fogok kelleni öregen? Amikor tele vagyok ránccal, kezem lábam remeg, kókadt a fa...-kezdte, de a kezemmel betapasztottam a száját így nem tudta folytatni.
-Szeretnék melletted megöregedni -mondtam csendesen. -Én egyáltalán nem hiszek abban, hogy a szerelem elmúlik és csak a szeretet marad. Szerintem létezik sírig tartó szerelem -könyököltem fel. Zoli elvette a kezemet a szája elől és megcsókolt.
-Két gyerekünk lesz, egy fiú és egy lány. Egy szép villában fogunk lakni két német juhásszal. Az udvar tele lesz növényekkel és lesz egy medence is na meg egy focipálya. Persze nem nagy, csak egy olyan ami elfér a ház udvarán -tervezgetett. Lehunyt szemmel képzeltem magam elé a képet és boldogan elmosolyodtam.
-Tökéletes -nyitottam ki a szemem. -És...ígérjük meg egymásnak, hogy soha nem fog a munka fontosabb lenni mint a másikunk és, hogy a gyerekeinket nagyszerűen neveljük fel -néztem a szemébe.
-Megígérem -suttogta megcsókolva. Mosolyogva viszonoztam a csókját. Kopogtattak az ajtón mire Zoli sóhajtva felült és az ajtóhoz ment.
-Jó reggelt -köszönt Tomi.
-Jó reggelt -mondta Zoli.
-Jó reggelt -köszöntem én is és megálltam Zoli mellett. -Megyünk reggelizni? -érdeklődtem.
-Jó reggelt -köszönt anyu.
-Szia anyu -pusziltam meg. -Jól aludtatok? -kérdeztem.
-Nem igazán, felettünk hajnalig ment a buli -morogta Tomi.
-Hát mi tökéletesen aludtunk. Ugye Emma? -ölelte át a derekam Zoli.
-Ajj már -pirultam el.
Lementünk reggelizni aztán visszamentünk a táskáinkért, kijelentkeztünk majd Törcsvár felé vettük az irányt. Ezúttal én vezettem.

°°°

Izgatottan szálltam ki a kocsiból, tekintetemet a kastélyra szegeztem.
-Ott van -vigyorogtam megragadva Zoli kezét.
-Látom -mosolygott rám. A vállamra kaptam a táskámat majd elkezdtem a többieket sürgetni. Rengetegen voltak és senki se beszélt magyarul. Ahogy közeledtünk a kastély felé egyre több árust láttunk. Pólókat, maszkokat, kulcstartókat, bögréket és minden mást árultak.
-Veszünk valamit ugye? -fordultam anyu felé mint egy lelkes kisgyerek.
-Hát persze -mosolyodott el. -Nézzetek szét addig mi beállunk a sorba. Tessék ennyi biztos elég lesz -adott oda 50 leit.
-Köszi -nyomtam egy puszit az arcára majd megfogtam Zoli kezét és magam után húztam.
-Tetszik, hogy ilyen lelkes vagy -mosolyodott el Zoli. Visszamosolyogtam rá majd odahúztam őt egy póló árushoz.
-Szerinted melyik legyen? -néztem Zolira kérdőn.
-Melyiket akarod? -kérdezte vissza.
-Nem tudom. Talán ez a szürke vagy a farkasos -haraptam az ajkamba.
-Legyen a szürke, az neked való -puszilta meg az arcom Zoli.
-Rendben -mosolyodtam el. -Na és neked? -pillantottam rá.
-Nekem jó lesz egy fekete -mondta. Megvettük a pólókat ami fejenként 15 lei volt. -Szerintem most már keressük meg apáékat -ajánlotta fel Zoli.
-Okés -bólintottam. A tömeget kerülgetve, lábujjhegyen pipiskedve kerestem anyuékat majd amikor kiszúrtam őket sűrű bocsánatkérések közepette utat törtünk magunknak hozzájuk.
-Na mit vettetek? -kérdezte anya.
-Ezt nézd -mutattam meg neki a legújabb pólómat vigyorogva.
-Nagyon szép -dicsérte meg elmosolyodva.
-Tudom -bólintottam és eltettem a táskámba.
-Annyivan vannak mint az oroszok -jegyezte meg Zoli.
-Ugyan Zoli akiket itt látsz azok mind Vlad miatt vannak itt -öleltem át a nyakát és egy puszit nyomtam az arcára.
-Vagy pusztán szeretnek kastélyt nézni -vonta meg a vállát.
-Jó az is lehet -hagytam rá. Hosszú percek teltek el mire mi sorra kerültünk. Időközbe elment mellettünk egy mentő is, a szűkös hely miatt teljesen Zolihoz kellett préselnem magam.
-Heló -mosolygott le rám.
-Szia Emma vagyok -mosolyogtam vissza rá.
-Én pedig Zoli -kuncogott fel.
-Mondd csak Zoli van barátnőd? -húztam végig a kezem a karján.
-Igen van -nézett a szemembe.
-Nagy kár. Azért ha megunnád keress meg bátran -mímeltem csalódottságot.
-Első leszel a hívás listámon -ígérte megsimítva az arcom.
-Reméljük nem kerül rá sor. A barátnőd szeret téged -néztem fel rá.
-Ahogy én is szeretem őt -suttogta mire elmosolyodtam.
-Igazán? -álltam lábujjhegyre.
-Teljes mértékben és most annyira szeretném őt megcsókolni -suttogta és az ajka csak pár centire idézett az enyémtől.
-Mi tart vissza? -nedvesítettem meg az ajkam. Zoli tekintete megvillant aztán lecsapott az ajkamra. Mosolyogva csókoltam vissza.

°°°

Nos...azt hiszem egy hatalmas No Comment. 1:Rengetegen voltunk, az emberek szinte egymást taposták. Legalább lenne benne valami rendszer. Mondjuk fél óránként elindítanak egy 20 fős csapatot. De nem. Itt mindenkit egyszerre beengednek és menjen mindenki arra amerre lát. 2:Semmi az égadta világon nem jelezte, hogy Vlad valaha is itt járt. Csak pár tábla utalt rá, de sehol egy karó, tényleg semmi. És 3:Egyáltalán nem úgy néz ki mint ahogy elképzeltem! Olyan az egész mintha valami történelmi kastély lenne. Nem találtam meg a tornatermet ami a könyvben benne volt. Kívülről nézve talán még el lehet képzelni, hogy egykor köze volt ennek a helynek Vladhoz, na de belülről. Ide maximum egy elkényesztetett arogáns herceget tudnék elképzelni nem pedig egy vámpírt aki ellenállhatatlanul vonzó. Morcosan követtem anyuékat akik sorra gyártották a fotókat.
-Csalódottnak tűnsz -bökött oldalba Zoli finoman.
-Az is vagyok -motyogtam.
-Nem ilyennek képzelted mi? -fogta meg a kezem.
-Egyáltalán nem. Nincs benne semmi titokzatos semmi félelmetes. Az ember azt várná egy olyan kastélytól amiben állítólag Vlad lakott -morogtam.
-Ugyan picim. Nehogy már emiatt rossz kedved legyen -ölelte át a derekam és megpuszilta a homlokom. Lehunytam a szemem és a nyakába fúrtam a fejem.

°°°

Következő állomásunk Barcarozsnyó volt. Kiszálltam a kocsiból és körbe néztem a teli parkolóban.
-Hát itt se leszünk kevesen -jegyeztem meg.
-Van itt egy dínópark is -mondta Tomi.
-Úú -csillant fel a tekintetem. -Légyszike menjünk oda -csimpaszkodtam anyu nyakába.
-Dínóparkba akarsz menni? -szaladt magasba anyu szemöldöke.
-Igen -bólogattam lelkesen.
-Oda jobban csak gyerekek járnak -vakarta meg a fejét Tomi.
-Még én is gyerek vagyok, ráadásul nem ér, hogy csak a gyerekeknek nem ciki a dínópark -toppantottam a lábammal. Zoli aki eddig csendben hallgatott most elnevette magát és hátulról átölelt.
-Én szívesen elmegyek vele. Ennyi öröme had legyen ha már csalódnia kellett mert faképnél hagyták az oltárnál -támasztotta az álát a vállamnak.
-Pontosan -biccentettem. Anyu és Tomi váltottak egy pillantást.
-Hát jó legyen. Majd szólunk amikor elindulunk vissza fele, akkor induljatok el ti is -nyomott a kezünkbe Tomi egy adag pénzt.
-Oksika -virultam.

°°°

Tökre jó. Egy kisvonat visz el minket a dínóparkig amit egy traktor húz. Tök jól kitalálták.
-Akkor majd hívunk titeket -búcsúzott anyu és megölelt.
-Okés -bólintottam. -Jó szórakozást -tettem hozzá majd Zoli nyomában leszálltam a kocsiról. Megvettük a jegyeket majd beléptünk a dínóparkba. Onnantól kezdve mintha egy másik világba csöppentünk volna. Körülöttünk életnagyságú dínók voltak mindenfele.
-Keressük meg Kéket -néztem Zolira lelkesen. Ő elnevette magát majd követett. Rengeteg fényképet készítettünk és átkozottul jól éreztük magunkat.