Vác:
Hogy közelebb kerüljünk Zolival egymáshoz elkísérem őt a dedikáló körútjára. Pár napja jött ki a legújabb könyve a: Nincs olyan, hogy tiltott! címmel. Én voltam az első aki elolvasta és imádtam. Minden egyes sorát és nem nem azért mert a legjobb barátnőm a főszereplő lány. Persze csak Zoli, anyu, Tomi, Zsófi, Martin és én tudjuk, hogy ez a könyv róluk szól. Az olvasóknak csak Petra és Olivér. A könyv borítója is fantasztikus lett. Egy fiú és egy lány van rajta a téglafal két oldalán ha pedig megfordítod a könyvet ott már a fiú és a lány egymás karjaiba vannak körülöttük a téglafal maradványai.
-A másik is ennyire felkapott volt? -néztem Zolira kérdőn.
-Egy kicsit jobban -mosolyodott el. -Az a könyv nagy siker volt és még mindig az -tette hozzá.
-Hihetetlen, hogy ennyire érdekli az embereket a történetem...történetünk -csóváltam meg a fejem.
-Az embereket manapság minden érdekli -válaszolta Zoli. -Amúgy gondolkodtam és azt hiszem tudom mikor fogant a kis lurkó -pillantott rám.
-Ohh és mikor? -bámultam ki az ablakon, hogy elrejtsem a vörös arcomat.
-A medencében miután megkötötted a szerződést a Cool recordsal -bökte meg a combom.
-A medencében? Mégis hol? -kaptam felé a fejem.
-Otthon -válaszolta.
-Van medencénk? -kérdeztem.
-Van hát, bár most már ne menj bele kezd hűvös lenni -mosolygott rám. -Arra gondoltam, hogy építek jakuzzit. Benne vagy? -érdeklődött.
-Öö felőlem -pislogtam. Zoli mosolyogva pillantott az arcomra.
-Olyan rég láttalak már ilyen szinten zavarban -kuncogott fel.
-Jajj hagyd már -temettem a kezembe a fejem.
-Édes vagy -mosolygott.
-Fejezd be -néztem rá az ujjai közül.
-Oké befogtam -nyúlt a hifihez és bekapcsolta. A kocsi utasterét betöltötte Selena Gomez hangja.
-Ez új dal? -kérdeztem.
-Igen nemrég jött ki -bólintott Zoli.
-Klassz -biccentettem. -Együtt van még Justinnal? -érdeklődtem.
-Nem már nincs. Azóta Justinnak felesége van, Selena ezzel a dallal búcsúztatta a kapcsolatukat -magyarázta.
-Áá értem -néztem ki az ablakon. -Valaki dalban tudja kifejezni az érzéseit -suttogtam.
-Talán neked is azt kéne tenned -jegyezte meg.
-Írjak egy dalt? -pillantottam rá.
-Igen, háromszor már sikerült -mosolyodott el.
-Írjak a fejemben lévő sötét űrről? -sóhajtottam fel.
-Csak ha úgy érzed -tette a kezét a combomra. Megfeszültem mire azonnal elkapta a kezét. -Ne haragudj -szabadkozott.
-Nem gond -suttogtam kibámulva az ablakon.

Kikerekedett szemekkel meredtem a rengeteg emberre akik mind a Katona László Városi Könyvtár előtt várakoztak.
-Azta -leheltem.
-Ez még nem is olyan sok -válaszolta Zoli.
-Ez nem sok? -bámultam rá elhűlve. Zoli mosolyogva parkolt le az épület közelében majd felém fordult.
-Ez el fog tartani egy darabig. Megvársz vagy sétálsz egyet? -fürkészte az arcom.
-Egyedül fedezzem fel a várost? -kérdeztem vissza.
-Ne -rázta meg a fejét.
-Maximum ha megunom lesétálok a partra -jegyeztem meg.
-Rendben -mosolyodott el majd kiszállt a kocsiból és nekem is kinyitotta az ajtót. Kiszálltam majd egymás mellett lépkedve a könyvtár bejárata felé indultunk ahol már várt ránk a könyvtár igazgatója.
-Kovács Patrik -mutatkozott be nekünk.
-Simon Zoltán -rázta meg a kezét Zoli.
-Magyar Emma -ráztam én is kezet vele.

2 órát bírtam egy helyben ülni utána fogtam magam és lementem a Duna partra. Most itt ülök az egyik padon és a vizet bámulom. A közelemben egy lány gitározott és hirtelen meghallottam, hogy az én dalomat játsza. Felé fordítottam a fejem és alaposabban is szemügyre vettem. Barna haja volt amit egy kócos kontyba kötött, egy ing volt rajta, buggyos halásznadrággal és Convers cipővel. Szép hangja volt, sőt. Felálltam és odasétáltam hozzá.
-Ez szép volt -ültem le mellé.
-Ó te jó ég -kerekedett ki a szeme amikor felismert.
-Légyszi ne kezdj hangosat visítozni -kértem.
-Nem, nem én nem. Én nem vagyok olyan -rázta meg a fejét.
-Akkor jó -sóhajtottam fel. -Tényleg tök jó játszottál -mosolyogtam rá.
-Köszi ez nagyon sokat jelent -pirult el zavartan mosolyogva. -Bárcsak én is olyan szép lehetnék mint te -sandított az arcomra.
-Ne akarj olyan lenni mint én. Legyél önmagad -mondtam csendesen.
-Ebben a világban már senki nem lehet önmaga -csóválta meg a fejét.
-Ebben van valami, de ez még nem azt jelenti, hogy be kell állnod a sorba és másokat utánozni -szóltam rá szigorúan.
-Igen ez igaz -bólintott.
-Játsz nekem valamit -kértem finoman oldalba bökve.
-Mit? -kérdezte zavartan.
-Bármit -mosolyogtam bátorítóan. A lány a homlokát ráncolva gondolkodott majd belekezdett a Wouldn't change a thing-be. Lehunyt szemmel hallgattam és átadtam magam a zenének.

°°°

-Hogy telt a napod? -kérdezte Zoli ahogy egymás mellett sétáltunk.
-Jól. Neked? -kérdeztem vissza.
-Mozgalmas volt, kicsit el is fáradtam -ásított egy nagyot.
-Ne haragudj, én meg kirángatlak sétálni -torpantam meg.
-Semmi gond Emma -torpant meg Zoli is.
-Menjünk vissza, hulla vagy holnap meg korán indulunk -hadartam.
-Vezethetsz te is -jegyezte meg mire lefagytam. Az arcom sápadt lett, kezemet a hasam elé kaptam és csak a felém közeledő betonoszlopot láttam. A fejemre szorítottam a kezem és szorosan lehunytam a szemem. -Emma -fogta meg a karom Zoli.
-Az oszlop -ziháltam.
-Emma. Mi a baj? Hé -húzott magához és megnyugtatóan átölelt. A nyakába temettem a fejem, ujjaimmal a pulcsijába kapaszkodtam.
-Félek -suttogtam.
-Nincs semmi baj Emma itt vagy velem -simogatta a hátam. Beletelt egy kis időbe míg teljesen meg tudtam nyugodni. Őszintén arra sem emlékszem, hogy kerültem a hotelbe. Amint a fejem a párnára ért azonnal elnyomott az álom.

Szombathely:
Mikor reggel felébredtem az első dolog amire felfigyeltem, hogy Zoli karjaiba fekszek. Ami azért furcsa mert úgy beszéltük meg, hogy a kanapén alszik. Kissé elhúzódtam tőle és az arcára pillantottam. Olyan sebezhető volt, olyan kisfiús. Most már értem miért szerettem bele -villant át az agyamon. Felemeltem a kezem és habozva megsimítottam az arcát. Mikor megmozdult elkaptam a kezem és gyorsan felültem.
-Jó reggelt -szólalt meg.
-Jó reggelt -válaszoltam és lenéztem a pizsamámra??? -Mi? Mikor? -kapkodtam a fejem.
-Ne haragudj, annyira fáradt voltál, hogy bátorkodtam átöltöztetni téged -húzta el a száját Zoli és felült.
-Ehez nem volt jogod -vörösödtem el.
-Ne haragudj -sütötte le a szemét. A fejemet rázva álltam fel és kivettem a bőröndből egy tiszta farmert és egy lila póllót. -Emma -jött oda hozzám Zoli.
-Figyelj az egy dolog, hogy befekszel az ágyba mikor megígérted, hogy nem teszed. Azt még el is nézem, de, hogy fogod magad és levetkőztetsz -fakadtam ki.
-Többé nem fordul elő -nézett a szemembe megbántottan. Szó nélkül fordultam sarkon és a fürdőbe vonultam.

Ennél fagyosabb légkör már nem is lehetne kettőnk közt. Noha egy kocsiba ülünk mégis olyanok vagyunk mint az idegenek. Amikor Zoli váltott a karja a karomhoz ért. Az érintése olyan volt mint az áramütés, de jó értelemben.
-Tegnap este azt hiszem a baleset napjára emlékeztem -törtem meg a csendet. Zoli hallgatott.
-Azt hiszed? -kérdezte végül.
-Ha a balesetnél volt egy betonoszlop akkor biztos vagyok benne -suttogtam.
-Másra nem emlékszel? -faggatott.
-Nem semmire. Csak az oszlop és a jeges félelem -motyogtam a kezemet bámulva.
-Ez már jó jel. Talán vissza jönnek az emlékeid -mondta reménykedve.
-Örülnél neki akkor nem kéne elviselned a mostani énemet -húztam el a szám.
-Ne mondd ezt -rázta meg a fejét.
-Mondd azt, hogy nincs eleged belőlem. Hogy legszívesebben nem mennél el -néztem rá.
-Nézd igen nehéz ez a helyzet és igen van, hogy megfeledkezek arról, hogy te nem emlékszel rám és bocsánat ha a szerelmem közelében akarok lenni -hadarta az utat bámulva.
-Mi van ha az a lány akit te szerettél örökre elveszett? -kérdeztem alig hallhatóan.
-Az a lány akit szeretek, itt ül mellettem és hülyeséget kérdez -vágta rá. Az ajkamba harapva kinéztem az ablakon.
-Sajnálom, túlreagáltam a reggelit -mondtam csendesen.
-Megértem, hogy miért tetted. Csak...olyan...annyira hiányzik az érintésed Emma -suttogta. Bizonytalanul tettem a kezem a kezére. -Tudod, hogy nem így értettem -mosolyodott el halványan.
-Kezdetnek nem elég? -kérdeztem.
-De igen elég -bólintott.

°°°

Ezúttal maradtam a Hotelben és nem kísértem el Zolit. Az idő nagy részét alvással, tévézéssel és nassolással töltöttem. Le kéne állnom a nasizással a végén olyan leszek mint egy bálna. Csörgött a telefonom, a kijelzőre pillantva konstantáltam, hogy Zsófi hív.
-Na helóka -vettem fel.
-Szia csajszi. Mi a pálya? -érdeklődött.
-Nem sok minden. Itt fekszek egy 4 csillagos szállodában, a hazug csajokat nézem és közben chipset eszek -válaszoltam.
-Akkor jól szórakozol -nevette el magát.
-Naná -vigyorogtam. -Te mit csinálsz? -kérdeztem.
-Épp a mosdóba vagyok. Tudod egyeseknek iskola is van -köhintett.
-Iskola? Ja egyetem -csaptam a homlokomra.
-Pontosan -bólintott. -Gondoltam felhívlak, hogy vagy -tette hozzá.
-Jól vagyok köszönöm -mosolyodtam el.
-És a keresztfiam? -érdeklődött.
-Ő is jól van -tettem a kezem a hasamra.
-Akkor jó. Vigyázzatok magatokra -szólt rám szigorúan.
-Vigyázunk -ígértem.
-Jah és Emma -kezdte.
-Igen? -kérdeztem.
-Ne csak chipsel tömd szerencsétlen gyereket -nevette el magát.
-Nem állt szándékomban -nevettem a hajamba túrva. -Na menj jó tanulást -kuncogtam.
-Köszi, szeretlek puszi -csicseregte.
-Én is szeretlek. Szia -köszöntem el majd kinyomtam és letettem magam mellé a telefont. A Zsófival való beszélgetések mindig feltöltöttek. Az oldalamra fordultam, magamra húztam a takarót és a Tv-re néztem.

-Ems -suttogta Zoli és lágyan megsimította az arcom. Nyöszörögve nyitottam ki a szemem és álmosan pislogva ránéztem.
-Mi az? -kérdeztem kómásan.
-Nem megyünk el vacsorázni? -fürkészte az arcom.
-Vacsorázni? -könyököltem fel és ránéztem az üres chipses zacskókra.
-Látom te tele etted magad -nevette el magát majd kuncogva a hajamhoz nyúlt és kivett egy chipsz darabot.
-Jesszus olyan vagyok mint egy disznó -csóváltam meg a fejem. -Rendbe szedem magam, hajat mosok aztán mehetünk -álltam fel az ágyról.
-Rendben itt várlak -mosolyodott el. Bevonultam a fürdőbe, megszabadultam a ruháimtól és beálltam a zuhany alá. Hátra hajtottam a fejem hagytam, hogy a víz végig csorogjon az arcomon. Mikor már törülközőbe bugyolálva álltam jöttem rá, hogy nem hoztam be magammal váltás ruhát. Kidugtam a fejem az ajtón majd kikerekedett szemekkel meredtem Zolira.
-Jesszusom -hunytam be szorosan a szemem.
-Engem nem zavar -válaszolta Zoli.
-Figyelj tudnál adni valami ruhát? El felejtettem behozni magammal -magyaráztam továbbra is csukott szemmel.
-Jó lesz a fekete nadrágod és a rózsaszín blúzod? -kérdezte.
-Igen az jó lesz -bólintottam.
-Nyugodtan kinyithatod a szemed -jegyezte meg.
-Ne haragudj, de fejben egy 16 éves szintjén állok -motyogtam.
-Már vettem fel nadrágot -mondta.
-Ja -nyitottam ki a szemem résnyire. Mikor megbizonyosodtam róla, hogy tényleg van rajta nadrág rendesen kinyitottam a szemem. Nem tudtam nem figyelni a mellkasát. Kocka hasa van. Észre se vettem, hogy nyíltan bámulom. Most úgy őszintén, hogy bírtam kifogni magamnak egy ilyen pasit?
-Mire gondolsz? -lépett felém Zoli. A testének a közelsége feszültséggel töltött el. Elszakítottam a tekintetem a mellkasától és a szemébe néztem.
-Arra, hogy....arra, hogy, hogy bírtam kifogni egy ilyen jó pasit mint te -pirultam el.
-Nem kellett kifognod, önként jöttem hozzád -fúrta a tekintetét az enyémbe.
-A könyvbe nem ez van -ráncoltam a homlokom.
-A szívem mélyén az első pillanattól kezdve a tiéd voltam -mosolyodott el és az arcomra simította a kezét. Lehunytam a szemem és a tenyerébe simítottam az arcom. Zoli egy lágy puszit lehelt a homlokomra mire kinyitottam a szemem. Csókolj meg -könyörögtem a tekintetemmel.
-Menj öltözz fel, a végén megfázol -simogatta meg a karom és hátra lépett. Egy helyben álltam a ruháimat magamhoz szorítva aztán sarkon fordultam és bevonultam a fürdőbe.