-Mehetünk? -dőlt az ajtófélfának Zoli mosolyogva.
-Persze -álltam fel. Zoli a kezét nyújtotta felém mire a kezébe helyeztem a kezem és hagytam, hogy maga után húzzon. -Majd jövünk, ne várj meg minket ébren -pusziltam meg mamát mosolyogva.
-Jó szórakozást gyerekek -mosolygott mama.
-Köszönjük -válaszolta Zoli. Ahogy a kocsi felé tartottunk elfigyeltem az egymásba kulcsolódó ujjainkat. Olyan természetes volt, hogy fogja a kezem. Zoli kinyitotta nekem a kocsi ajtót és elengedte a kezem. -Hölgyem -mosolygott lefegyverzően. Kuncogva ültem be az ülésre majd csatoltam be magam. Zoli megkerülte a kocsit és beszállt mellém.
-Ha nem lesz mozijegy hova megyünk? -érdeklődtem.
-Biztos, hogy lesz -jelentette ki.
-Honnan veszed? -szaladt magasba a szemöldököm.
-Odatelefonáltam és félre tetettem két jegyet -kacsintott rám.
-Te aztán semmit sem bízol a véletlenre -pislogtam. Mosolyogva indította be a kocsit majd a kezem után nyúlt és összefűzte az ujjainkat.
-Gondolkodtál már, hogy milyen nevet adjunk a fiunknak? -érdeklődött.
-Zoli mint az apja. Azt hiszem az a szokás -válaszoltam.
-De nem kötelező. Most gondolj bele, szólsz, hogy Zoli és egyszerre ketten mondjuk majd, hogy igen -magyarázta.
-Na jó ebben van valami -ismertem el. -Szerinted mi legyen? -kérdeztem.
-Mondjuk Martin -vonta meg a vállát.
-Vagy Dávid vagy Dani -tettem hozzá.
-Simon Martin Dániel -ráncolta a homlokát Zoli.
-Vagy mi lenne ha Simon Tamás Rolandnak hívnánk? -sandítottam rá.
-Tökéletes -mosolyodott el.
-Komolyan tetszik? -csillant fel a tekintetem.
-Igen komolyan Emma -szorította meg a kezem. -Na és ha lány lesz? -kérdezte.
-Fiú lesz -jelentettem ki.
-Ha rajtam múlik lesz egy kislány is -mosolygott féloldalasan.
-Még őt se szültem meg -nyeltem egy nagyot.
-Igazad van előre szaladtam -harapott az ajkába.
-Nem gond. Úgyis mindig két gyereket akartam -pirultam el.
-Szóval, hogyha kislány lesz -kezdte Zoli.
-Csenge -válaszoltam.
-Anna -pillantott rám.
-Simon Anna Csenge -ízlelgettem a nevet.
-Nekem tetszik -puszilta meg a kézfejem Zoli.
-Nekem is -mosolyodtam el. -Öhm van egy dolog amit eddig nem mertem megkérdezni -haraptam az ajkamba.
-Mi lenne az? -kérdezte.
-Amit az első könyvedbe írtál abból minden igaz? -sandítottam rá.
-Az elejétől a végéig -bólintott.
-Akkor te tényleg drogoztál? -kérdeztem félve a reakciójától. Zoli sokáig hallgatott aztán bólintott egyet.
-Igen igaz, de már nem az a srác vagyok -mondta csendesen.
-Tudom -bólintottam és megeresztettem egy halvány mosolyt.

°°°

Lementünk a pláza alatti parkolóba majd liftel felmentünk az első emeletre.
-Pontosan milyen filmet is nézünk? -kérdeztem.
-Tudsz titkot tartani? -kérdezte vissza.
-Igen tudok -válaszoltam a homlokomat ráncolva.
-Ez a film címe -nevette el magát.
-Ja vagy úgy -vörösödtem el. Zoli nevetve ölelte át a vállam miközbe beálltunk a sor végére.
-Istenem ez ő. Ez Magyar Emma -kiáltotta ekkor egy izgatott lány hang. Ijedten kaptam fel a fejem és bámultam a felém közeledő lány csordára. Erre még nem álltam készen. Folyamatosan remegtem és csak hebegtem habogtam amikor elárasztottak a kérdéseikkel.
-Ne haragudjatok lányok, de mi következünk -mentett ki Zoli. Megkaptuk a jegyünket majd Zoli az enyémet a kezembe nyomta. -Menj be, viszek utánad popcornt meg kólát -suttogta.
-Nem megyek egyedül sehova -csimpaszkodtam a karjába.
-Nem lesz gond -ígérte és gyengéden megtaszított. Kelletlenül engedtem el a kezét és siettem a mozi ajtaja felé. Az ajtónál álló srác kedvesen rámmosolygott és eltépte a jegyemet.
-Jó szórakozást -mondta kedvesen.
-Köszi -motyogtam és a helyemre siettem. Teljesen lesüppedtem a széken és a szemembe húztam a kapucnimat.
-Sajnálom -ült le mellém Zoli 5 perc múlva és az ölembe tette a popcornos dobozt.
-Mit? -pillantottam rá.
-Ezt az egészet. Otthon kellett volna maradnunk -túrt a hajába.
-Nem a te hibád -ráztam meg a fejem.
-Dehogynem az enyém. Tudhattam volna, hogy valahol felismernek -mondta keserűen.
-Egyszer az életben hinnél nekem? -meredtem rá.
-Csak nem akarod rámkenni -nézett a szemembe.
-Na jó. Ez életem első randija úgy, hogy légyszíves ne szúrd el felesleges fecsegéssel -hunytam le szorosan a szemem. Zoli lágyan megsimította az arcom majd az ujjait a hajamba fúrta. Kinyitottam a szemem és abban a pillanatban az ajka az ajkamra simult. A szemem lecsukódott ajkam elnyílt a csókja alatt. Leírhatatlan érzés volt. Testem, lelkem beleremegett az ajka gyengéden érintésére. Aztán hirtelen vége lett. Zavartan nyitottam ki a szemem és a tekintetem találkozott Zoli csillogó szemeivel.
-Hű -pislogtam és félénken elmosolyodtam.
-Jó volt? -billentette oldalra a fejét.
-Nagyon jó -motyogtam. Zoli elvigyorodott majd átkarolta a vállam. A vállára hajtottam a fejem és egy mélyet sóhajtottam.

°°°

Úgy érzem magam mint egy tini lány aki a suli legnépszerűbb fiújával randizik. A kocsiban ültünk és Adács felé tartunk. Előre hajoltam, hogy bekapcsoljam a rádiót majd a fűtést is bekapcsoltam.
-Fázol? -kérdezte Zoli aggódva.
-Egy kicsit igen -bólintottam. Megfogta a kezem és az ajkához emelte. Mosolyogva néztem az arcára. -Régen is ilyen volt? -kérdeztem.
-Micsoda? -pillantott rám.
-Hát mi ketten. Ilyen érzés volt? Mert most egy szerelmes tinilánynak érzem magam -hajtottam a fejem a vállára. Zoli megpuszilta a homlokom majd halkan felkuncogott.
-Nem tudom, hogy neked milyen érzés volt, de nekem most sokkal jobb -mondta csendesen.
-Komolyan? -kérdeztem.
-Igen sokkal mélyebbek az érzéseim mint régen -suttogta. -Talán azért mert a gyermekemet várod -mosolyodott el.
-Szóval ha megszülöm akkor már nem fogsz olyan mélyen szeretni? -érdeklődtem.
-Sajnos nem akkor már verekedned kell a fiammal az első helyért -vigyorodott el.
-Ahogy neked is -pusziltam meg az arcát.
-Ez jó szám -tekerte feljebb a hangerőt Zoli. Elmosolyodtam. Ezt a dalt én is ismertem. Lehunytam a szemem és úgy hallgattam a Bonbon: Köszönöm, hogy vagy nekem című számát. -Nehezen találtam rád. Csavarogtam hosszú éveken át -énekelte Zoli.
-Ez de igaz rád -nyitottam ki a szemem.
-Nem is -nevette el magát.
-Mondom, hogy igaz -nevettem.
-Jó legyen neked igazad -adta meg magát.
-Hidd el, ha kell, elmondom százszor:
Köszönöm, hogy vagy nekem.
A legszebb dal sem szólhat másról.
A legszebb dal is rólad szól.
Veled maradok még, nekem ennyi elég.
Neked érezned kell, soha nem hagylak el -énekeltem.
-Soha? -kérdezte halkan. Az ajkamba harapva pillantottam rá.
-Soha -mondtam csendesen. Zoli elmosolyodott majd megpuszilta a kézfejemet.