Amint tudtam felszaladtam az újdonsült szobámba, hogy minél hamarabb ki tudjak pakolni.
Elég sok ruhát hoztam magammal így el is foglaltam a szobában levő ruhásszekrény több, mint a felét.

Ahogy nézelődtem a szobámban, észrevettem egy üvegajtót, amin keresztül kijutottam egy hatalmas teraszra. De itt nem csak az én ajtóm foglalt helyet hanem szerintem Mátéé is.
Odamentem és bekopogtam az ajtón. Nem telt bele sok időbe már nyílt is az ajtó és szembe kerültem Mátéval.

- Hát te? Mi az, nem bírsz már ki pár percet nélkülem? Nyugi még sok időt fogsz itt velem tölteni - mutatott be a szobájába.

-Haha, egyébként csak azért jöttem ide, hogy megbizonyosodjam arról, hogy kivel fogok osztozni ezen a teraszon. És biztosíthatlak abban, hogy nem fogok itt - mutattam az ajtón belülre - veled sok időt tölteni. Van annál jobb dolgom is.

- Ch, csak hiszed, még nem tudod mit hoz majd a jövő, egyszer úgy is megszerezlek - jött egyre közelebb hozzám, meg akart csókolni, de én a kezemet az arcába nyomtam, hogy megállítsam.

- Tudod Máté, olyan vicces gyerek vagy te! Álmodozz csak - és azzal ott is hagytam.

Visszamentem a szobámba, és leültem a Tv elé. Kis idő múlva betoppant Bia.

- Szia, mizujs? - ült le mellém.

- Á semmi különös, nem akarok holnap menni sehova.

- Miért?

- Félek, hogy akkor majd Mátéval együtt nem akartok majd szóba állni velem...

- Miért tennénk ilyet? - értetlenkedett.

- Majd meglátod, de azt kérlek jegyezd meg, nem az az igazi.

- Mi nem igazi?

- Figyelj, és majd meglátod.. - tudom, eléggé rejtélyes vagyok de csak így tudom kiszűrni azokat az embereket, akik tényleg barátkozni szeretnének velem.

Még elég sokáig beszélgettünk különféle dolgokról. 6 óra körül bejött egy mosolygós kisfiú hozzánk szólni, hogy menjünk le vacsizni. Biztos ő Attila.

A vacsora is mennyei volt. Rizs csirkefalatkákkal. Nagyon hamar tele lettem tőle.

8 óra körül elfoglaltam a fürdőszobát és elvégeztem a dolgaimat.
10 körül pedig elmentem aludni, mert másnap már 7 órára készen kellett lenni. Lefekvés után olyan fél órára el kezdett nyikorogni az ajtóm. Eléggé megijedtem. Nem tudtam, hogy ki lehet az. Lassan közeledtek felém a léptek. Egyszer csak bebújt mellém. Rögtön megéreztem azt az illatot, amit Máté szobája előtt éreztem. Amint ebben megbizonyosodtam lerúgtam az ágyról.

-Áú Liz! Ez most miért kellett? - kérdezte.

- Talán azért, mert ez most az én ágyam, és nem feküdhetsz bele kényed kedved szerint. Azt gondolod rólam, hogy annyira könnyen kapható vagyok?! - egyre jobban kezdtem dühös lenni.

- Most már tudom, hogy nem, de egyszer úgy is meg fogom olvasztani azt a jég szívedet.

- Most rögtön menj ki a szobámból Máté - parancsoltam rá.

- Megyek már.. - sétált ki az ajtón.

Utána még elég sokáig nem tudtam elaludni. Az az egy mondta járt a fejemben, amit Máté mondott: Egyszer úgy is meg fogom olvasztani azt a jég szívedet.
Ezt, hogy érthette?