Ma indulunk Sopronba. Az eltelt hónapok alatt sokat beszélgettem Biával és elég kedvesnek tűnik. Remélem élőben is így fog viselkedni, és nem egy kényes Plaza cica.

-Lehet felszállási a buszra! - rángatott ki a gondolatmenet az ofőnk. Még gyorsan elköszöntem anyáéktól, és már el is indultam a buszon keresni magamnak egy tökéletes helyet, ahol persze egyedül fogok ülni. Végül úgy döntöttem, hogy nem fogok hátra ülni a nagy menők közé, ezért valahol elől foglaltam le egy széket. Bedugtam a fülhallgatót a fülembe, amivel kitzártam a körülöttem lévő világot. Ugye ti is ismeritek Ed Sheeran - Perfect című számát? Nekem mostanában ez a kedvencem. Egy gyönyörű szám szerintem. Az biztos, hogy meghallgattam vagy tízszer, és közben néztem az ablakból a gyönyörű hó lepte tájat. Egyszer csak megálljt alattunk a busz. Ilyen sok idő telt már el azóta, hogy felszálltunk? Ha jól láttam, valakinek WC-re kellett mennie. KB egy órája utazhattunk, pedig nekem ez csak pár percnél tűnt. Na de mindegy. Ahogy újra rátértünk az útra én is visszatértem a zene világába. Dua Lipa - New Rules száma jött. A 2017-es nyár egyik legfelkapottabb száma. És utána egymás után jöttek a jobbnál jobb dalok. Shawn Mendes - Mercy, Grace VanderWaal - Moonlight, Charlie Puth - How Long, Camilla Cabello - Havana, Alan Walker - Alone, Imagine Dragons - Thunder, Selena Gomez, Marshmello - Wolves, satöbbi. Néha közben ettem egy kis chipset, vagy esetleg egy szendvicset.
Mikor már Budapesten jóval túl voltunk rám írt Bia és Máté is, hogy merre vagyunk éppen. Mindkettőjükkel váltottam pár szót. Azt mondták, hogy az anyukájuk már lázban ég, nagyban készülődik az érkezésemre, és még azt is hozzátették, hogy az egyik kedvenc kajám lesz az ebéd. Tejszínes csirke!!! Az út további részében már nem nagyon történt semmi. Az életet a Kiss ikrek hülyesége, viccelődése tartotta bennem.

Amint megpillantottam az ablakból a Sopron táblát, rögtön egyre izgatottabb lettem. Már nem sokat kellett várni míg a busz megállt Sopron (egyik) Tesco-ja parkolójában. Gyorsan meg néztem az órát és fél 12-t mutatott.

Amilyen gyorsan csak tudtam leszálltam a buszunkról és a bőröndjeimért mentem. Hamar meg is pillantottam a két királykék színű utazót. Aztán odamentem az osztályfőnökömhöz, és mondtam neki, hogy elmegyek megkeresni a Kiss családot. Máté azt mondta, hogy egy piros színű Ford Fiestat keressek, ami mellet egy alacsonyabb, szőke hajú nőnek (vagyis az anyukájuk) és egy kopaszodóban lévő, szemüveges férfinek (az apukájuk) kell állnia. Nem olyan könnyen, de sikerült megtalálnom a keresett személyeket.

-Jó napot! Én vagyok Pásztor Eliza, de inkább szólítsanak Liznek vagy esetleg Eliznek, ezeket jobban szeretem - mosolyogtam közben.

-Szia, én Evelin vagyok, ő pedig a férjem István, örülünk a találkozás, és egyébként nyugodtan tegezz minket. Na de most már inkább üljünk be a kocsiba, és induljunk el - első beszélgetésből vélve, nagyon kedves ez a nő.

Olyan 10 perc múlva leállt a kocsi egy hatalmas, két emeletes ház előtt. A falai halvány narancssárga színűek voltak. A kertben volt néhány hatalmas fenyőfa, almafa és ilyesmik. És még több virág. Ahogy látom az anyukájuk eléggé szerethet kertészkedni. Amint beléptem az ajtón nem soká megölelgetett két ember is.

-Szia - köszöntek szinte egyszerre az ikrek.

-Heló - öleltem vissza.

-Úgy örülök, hogy láthatlak - mosolygott Bia.

-Oho, és még én! - vett fel az arcára Máté egy perverz mosolyt.

-Vegyél vissza magadból Máté, mert így nem fogunk kijönni. Meg tudom mutatni a rosszabbik énemet is, ami szerintem senkinek nem tetszene - próbáltam fenyegetni. Azért most már nem tudom elrejteni ezt az oldalamat.

-Hú de felvágták valakinek a nyelvét - nézett mélyen a szemeimbe.

Még mielőtt kipakolhattam volna, Evelin leültetett minket enni. Isteni finom volt. Nagyon jól esett.

-Na és most irány felfedezni a házat! - húzott fel a lépcsőn Bia. - Ez itt jobbra Máté szobája, mellette pedig a tiéd, vele szemben meg pedig az enyém. Itt van a fürdőszoba - mutatott balra - ott meg a WC - érintette meg a fürdőszoba melletti ajtót. Nem sok minden volt itt fenn, de épp elég volt. Aztán meg a földszintet térképeztük fel. Igazából szerintem értelmesebb lett volna ha onnan kezdjük, de már mindegy. - Ez a konyha, nyugodtan szolgáld ki magad, érezd otthon magad, ez a nappali, az ott anyuék szobája, ott a fürdőszoba és a WC - sorolta. - Szerintem körülbelül ennyi, ha bármi kérdésed van nyugodtan szólj bárkinek - fejezte be a körbevezetést.

És végre itt van a következő rész. Sajnálom, hogy nem voltam, de a hét első két napján kórházban voltam, és nem volt sok erőm írni. Nem tudom mikor fogom hozni a következő részt, mert a hétvégém is teljesen be van táblázva (nagyon sok pótolni valóm van) De próbálok sietni, és addig is sziasztook
Ja és el ne felejtsetek megdobni pár csillaggal és kommentekkel.

(2018.jan.19.)