Liz szemszöge

Hétfő, a hét legrosszabb napja. Nem rég múlt el a félév, de még most sem tudtam megszokni a koránkelést.
Hajnali 6-kor szólalt meg az ébresztőm irritáló hangja. Nagy nehezen sikerült négykézláb kimásznom az ágyamból, és utána már mentem is a fürdőszobába elvégezni a reggeli teendőimet. Fogmosás meg ilyesmik.
Jóformán semmi sminket nem raktam fel az arcomra. Nem nagyon bírom. Barna hajamat pedig csak kifésültem.

Utána egy nehéz döntést kellet hoznom. Hogy mit vegyek fel ma.

Végül egy bordó pólót választottam, hozzá egy szaggatott fekete magasított derekú nadrágot.

Aztán lementem a konyhába.

-Jó reggelt apa, szia anya - köszöntettem mindkettőjüket egy-egy puszival.

-Jó reggelt kincsem!

Elővettem a gabonapelyhemet és a tejet, majd hozzá is láttam a reggelimhez. 

-Drágám, - szólított meg apu - tegnap felhívtak az iskolából, hogy megint visszafeleseltél a tanároknak. Nem tudnál változtatni a viselkedéseden? A jegyeiddel teljesen meg vagyunk elégedve, de ez évben már most kaptál egy-két szóbeli, vagy esetleg írásbeli szaktanári figyelmeztetést. Miért csinálod ezt? - tette fel a kérdést.

-Bocsi apu, de ezt te nem értheted - kezdtem el felöltözni.

-Sziasztok - léptem ki a ház ajtaján.

A táskámból elővettem a fülesemet, és bekapcsoltam a Suliba című lejátszási listámat. Nem volt olyan hosszú az út.
Olyan 10-15 perc sétálva.
Mikor a gimi kapuján beléptem, elraktam a cuccomat.

Az épületben csomóan köszöntek. A legtöbbet nem viszonoztam, csak az osztálytársaimnak köszöntem annyit, hogy Csá.

Az osztályteremben lehuppantam az ablak felőli padsor utolsó padjába, majd felraktam a mellettem lévő székre a táskámat.

-Szi.. - szólalt meg egy lány, az asztalomnál állva.

-Mit szeretnél?

-Leülhetek ide? - kérdezte.

-Nem.

-De..

-Azt mondta nem, és kész. Na hello

Tudom eléggé bunkó voltam, de nincs kedvem egyikőjükkel sem barátkozni. Úgy is csak becsapnának, kihasználnának és kibeszélnének a hátam mögött. Kinek kellenének ilyen barátok?

Ma törivel kezdtünk.
Figyelmesen jegyzeteltem egész órán.

-Mi van Liza? Kocka lettél - szólt be nekem óra közben egy srác, mikor kiment a  tanár.

-Te meg csicska lettél. Jaj, bocs, te már úgy születtél. Inkább maradj csendben, mert te még azt se tudod mennyi kettő meg kettő. Csoda, hogy eddig nem buktál meg. - vágtam vissza.

- De..

-Nincs semmi de! Ha még egyszer be mersz nekem szólni, nem fogod ennyivel megúszni.

-Re-rendben - dadogta.

Azért már ő is tudja, hogy sok mindenre vagyok képes.

A nap további része eléggé unalmas volt, kivéve az osztályfőnöki.

-Gyerekek, van egy jó hírem! Május elején lesz egy kirándulás. Sopront és környékét fogjuk körbejárni. Ez azaz a kirándulás, amelyet még múlt évben nyertünk egy versenyen. Egészen 2 hétig leszünk oda. Családoknál leszünk elhelyezve. Azt, hogy ki-ki hol lesz, ezeken a személyre szabott lapokon van leírva.

A tanár úr kiosztott mindenkinek egy lapot. Az én nevemnél ez volt írva:

Pásztor Eliza

Család: Kiss család
Család tagok: Kiss Erika (az anya), Kiss Tibor (az apa), Kiss Bianka(17), Kiss Mázé(17) Kiss Attila(8)
Elhelyezett emberek száma ebben a családban: 1 (Pásztor Eliza)
Cím: Sopron, Katona út 123

-Gyerekek, azt még el szeretném nektek mondani, hogy egy ottani iskolával együtt fogunk kirándulni. Akik velünk jönnek egy idősek lesznek veletek. Vannak olyan emberek, akik olyan családoknál lettek elszállásolva az osztályból, amelyekben vannak olyan gyerekek, akik majd velünk jönnek a kiránduláskor - mondta az ofő.

-Ja és azt ki ne felejtsük, hogy hajnali 4 órakor fogunk majd indulni. Mindenki legyen pontos! - és ebben a pillanatban megszólalt a csengő és mindenki kiindult a teremből.

Eléggé nagy családhoz kerültem. Így érthető,  hogy miért csak egyedül leszek ott. Azért reménykedek nem lesznek sznobok. Azokat ki nem állhatom. Akkor inkább világgá szaladok.

Dobjatok meg jó sok véleménnyel, hogy megéri e folytatni. Meg persze ne felejtsétek el megnyomni az a kis csillagot sem.
(2017.12.29.)